Magyarság Tájak/korok Történelem Történelem Videók

Amikor a jégszekrény vasútra költözött

Jégszekrény, nem pedig hűtőszekrény – legalábbis nem a mai értelemben! Amiről ugyanis itt szó lesz, a kifejezetten jéggel hűtött vasúti kocsikról szól. Nem légkondicionálás, legalábbis nem személykocsikról lesz szó, hanem hűtött áru szállítására alkalmas kocsikról.

Borítóképen: A Ganz által gyártott MÁV hűtőkocsik 1930 körül

 Lehet, hogy nem a legnépszerűbb téma, de nem is feltétlenül a népszerűséget keressük, sokkal fontosabb, hogy olyan hazai vonatkozású dolgokat mutassunk meg, amik talán kevésbé ismertek széles körben. Ilyenek azok a hűtővagonok is, amelyeket a Ganz gyártott a MÁV megrendelésére:

Olyan új rendszerű hűtőkocsikat állított elő a vállalat, amelyek a korábbiaknál sokkal hatékonyabbak voltak.

Első ránézésre, akár  távolból meg lehetett mondani, hogy hűtőkocsit lát az ember elhaladni a pályán, ugyanis ezeket a vagonokat fehérre színezték – ahogy az borítóképünkön is látható -, hogy minél inkább visszaverje a napsugarakat.

Akkoriban kétféle megoldást alkalmaztak a hűtőkocsik esetében:

  • az egyik típusnál a jég, illetve a jégtartány a homlokfalakban, míg
  • a másiknál közvetlenül a tető alatt van elhelyezve.

Az első megoldás ugyan kevésbé volt hatékony, de a lecsepegő pára miatt a szállított áru megromlását teljesen kiküszöbölték. A második típus esetében azonban gyakran előfordult, hogy a lecsepegő pára miatt megromlott az áru… A Ganznál azonban erről úgy vélekedtek, hogy csakis a helytelen kialakítás miatt következhetett be!

De miért ragaszkodtak a nehezebben megoldható változathoz? Ennek oka, hogy a tetőzetben elhelyezett jégtartályok fizikailag jobb hűtést adnak, mert a tetőben lehűlt levegő – mivel nagyobb fajsúlyú – lefelé áramlott, a lent elhelyezett árut hűtötte, viszont a melegebb, könnyebb levegő aztán felemelkedett, a tetőn érintkezett a jégtartányokkal, így ismét lehűlt.

A hűtőkocsi jellegrajza oldalról: A-jégtartályok, B-vízgyűjtő csatornák, C-vízlevezető csövek, D-víztartályok, E-szellőztetőcső, F-légcsappantyú, G-szívószellőztető

Az acélszerkezetű tetőbe 3 darab vastartály (A) volt beépítve, melyek összesen 2.500 kilogramm jég befogadására voltak alkalmasak. A tartányok 3 mm vastag vaslemezből készültek, kívül-belül erősen horganyozva. A megolvadt jég elvezetésére a kocsi oldalfalán belül horganybádog gyűjtőcsatornák (B) húzódtak végig, melyek a függőleges levezetőcsövekbe (C) torkolltak. A víz ezeken keresztül a kocsipadló alatt elhelyezett kis tartányokba (D) és ezekből a pályatestre jutott. A kis tartányokban a víz szintje magasabb, mint a lefolyócső alsó éle s ezért a csővezetékbe por, piszok vagy egér stb. nem juthatott be.

Különös gondot fordítottak a jégtartályok hideg falára lecsapódó nedvesség elvezetéséről, hogy az árura csepegést és ezáltal annak esetleges tönkretételét megakadályozzák. Ezért a tartályok fenekét a hosszfalak felé hajló lejtős síkok képezték, melyek a vízcseppeket az áru felől elvezetik. A tartályfenekek szélén csepegtető léceket alkalmaztak, melyek a víznek az elvezetőcsatornákba való gyűjtését voltak hivatva biztosítani.

A hűtőkocsi elölnézeti rajza – azonos betűkkel jelölve az egyes elemeket

A kocsi szellőztetése a jégtartályok felett elhelyezett szellőztetőcsővel (E) történt. A cső a kocsi teljes hosszában végighúzódott, a homlokokon kiszélesedő fejrészekben végződött, melyeket befelé nyíló légcsappantyú (F) zárt. A kocsi haladása következtében a csőbe betóduló légáram a cső oldalán lévő furatsoron keresztül a kocsi belsejébe jutott. A levegő a jégtartányoknál lehűlt és nagyobb fajsúlya folytán lesüllyedt, mialatt a kocsiban elhelyezett árut kellően lehűtötte. A levegő elvezetése két darab szívószellőztetővel (G) történt, melyek a kocsipadlón átlóban voltak elhelyezve. A menet alatt ez a berendezés erős légcserét biztosított, a kocsi belsejét jól szellőztette.

A hűtőkocsi szerelés közben – látható a szigetelés

Az addig használt szigetelőanyagok, elsősorban parafa- és nemezlapok helyett e hűtőkocsikat Alfollal szigetelték, s csupán e könnyű és kiváló szigetelőanyag alkalmazása révén az egyébként 16.000 kilogramm önsúlyú kocsinál közel 1.000 kiloggramm súlymegtakarítást értek el. Az Alfol-szigetelés vékony alumíniumfóliákból állt, melyek gyűrt állapotban, többszörös rétegben, a kettős deszkaburkolat között voltak elhelyezve. Az egyes fóliák alig néhány ezredmilliméter vékonyak voltak, gyűrt állapotuk helyzetüket rögzítette.

A fenti ábrán azoknak a kísérleteknek az eredménye látható egy grafikonon, amelyet az Alfol tesztelésére használtak, és ami egyértelműen megmutatta, hogy ez az anyag jó választás volt.

Ezek a hűtőkocsik alkalmasak voltak arra, hogy a forró nyári napokon is, hosszú útvonalon a hőfokot + 8 °C-on tartsák!

Nos, ilyen volt, amikor a jégszekrény a sínekre költözött – a ’30-as évek elején.

Ajánlott Cikkek