Amikor a kisvasút nem szórakozás volt… ellenben komoly gazdasági tényező!
Azt gondolná azember, hogy a kisvasutak témájában sok helye nincs a politikának, ugyanis ezek a kisvasúti hálózatok jellemzően helyi érdekű áru- vagy személyszállításra jöttek létre, így fizikai kapcsolatuk nincs. Persze az nem elhanyagolható, hogy ezeknek a vasutaknak 1925-ben sokkal nagyobb gazdasági jelentősége volt, de ez megint nem politikai téma – gondolnánk…
Borítóképen: Egy vicc: – Mi az, maguk fával fűtik a mozdonyt. — Csak most, mert a vezető sonkát füstöl a kéményben…
Az Ujság című lap 1925. február 1.-én megjelenő számában olvasható cikket idézzük, amiből kiderül, hogy az első nagy világégés lezárása után bizony a korábbi nemzetközi kapcsolatok nem feltétlen épültek újra – és ennek még csak nem is a vesztes hatalmak (sajnos ez a jelzős szerkezet nagyon is valós…) voltak az okai… Jöjjön tehát a cikk!
Ez év tavaszán, mint már jeleztük, nagyobbszabású villamosvasúti kongresszus lesz Budapesten. Európa valamennyi jelentősebb villamos és kisvasút-társaságának képviselője eljön hozzánk, hogy megismerje Magyarország fejlett közlekedési és technikai berendezkedését. Ez alkalommal ismét központjává válik Budapest a nemzetközi szakemberek érdeklődésének, ami remélhetően hasznára válik a sok megpróbáltatáson keresztüljutott magyar fővárosnak.
A kongresszus előkészítőbizottságának Rényi Dezső, a villamostársaság vezérigazgatója lesz az elnöke, aki máris dolgozik azon, hogy a külföldi vendégek megfelelő fogadtatásban részesüljenek, hogy a kongresszust méltó keretek között tarthassák meg. Megkértük Rényi vezérigazgatót, hogy ismertesse a kongresszus előkészületeit s mondja el, mi fog történni a kongresszuson. Kérdésünkre a következőkben volt szíves nyilatkozni:
– A Közúti és Kisvasutak Nemzetközi Egyesülete ez év tavaszán Budapesten tartja meg harmadik nemzetközi kongresszusát. Ez a kongresszus különös jelentőséggel bír a magyar közlekedésügy és a magyar közgazdasági élet szempontjából és túlnő azokon a kereteken, amelyek között a háború előtti kongresszusok lezajlottak. A háború óta ez az első valóban nagyszabású nemzetközi kongresszus a magyar fővárosban, amelyen jelen lesznek a külföldi városok közúti vasutainak, a magánvasutaknak, a helyiérdekű vasutaknak és a kisebb vasutaknak képviselői, közöttük a közlekedési és technikai tudományok számos kimagasló egyénisége.
– A közúti és kisvasutak egyesületének nemzetközi kongresszusa hosszú évek után alkalmat nyújt arra, hogy megmutassuk, mit produkál az ezer sebből vérző, megcsonkított Magyarország a közlekedés, a technikai tudományok, az ipar terén és felvilágosítsuk mindazokat a szakembereket, akik higgadt tárgyilagossággal tudják vizsgálni a kérdéseket, hogy az európai kultúrának minő veszteségét jelenti a magyarság elnyomása. Alkotómunkánk, termelésünk és a közlekedésügy terén kifejtett gyakorlati és tudományos működésünk feltárása lesz legfőbb feladatunk, de ezeken kívül az említett szempontokat is ki fogja domborítani a kongresszus magyar rendezősége.
– Az egyesületnek a budapesti kongresszus lesz a harmadik összejövetele. A régi nemzetközi egyesületet, amelynek tagja volt minden állam, elérte a nagy és ideális célú nemzetközi relációk közös sorsa: a világháborúban felbomlott. A hollandusok kísérelték meg először a régi nemzetközi egyesület felélesztését, de az ellentétek elsimítására irányuló törekvések, különösen a belgák merev magatartása miatt meddők maradtak, az entente-hatalmak országainak kis- és magán- vasutai pedig politikai okok hangoztatásával, ismételt intervenció ellenére sem akarták a régi nemzetközi kapcsolatot feleleveníteni.
Ebben az évben indiultak Alag és a Nyugati közötti villamos vasúti kísérletek:
– Az új nemzetközi kapcsolat életképességét az alig félév múlva, 1921 május 3-ára Bécsbe egybehívott első nemzetközi kongresszus igazolta. Ma úgy áll ugyanis a helyzet, hogy voltaképpen két nemzetközi közúti és kisvasúti egyesület működik: a háború előtt is fennállott eredeti egyesület, amelynek majdnem kivétel nélkül minden európai állam tagja volt és az új, 1920-ban alakult új nemzetközi egyesület, amelynek tagjai jelenleg Dánia, Hollandia, Svédország, Norvégia, Németország, Svájc, Lengyelország, Cseh-Szlovákia, Jugoszlávia, Ausztria, Magyarország és Románia. Ezt a nemzetközi egyesületet tehát joggal tekinthetjük a háború előtti egyesület folytatásának, mert hiszen a régi internacionális egyesületben csak Anglia, Franciaország, Belgium és Olaszország maradtak meg.
– A háború által kettészakított egyesület nagyobb felének, az új nemzetközi közúti és kisvasúti egyesületnek tudományos munkássága máris felkeltette a franciák, angolok, belgák és olaszok figyelmét s az előjelekből bizton remélhetjük, hogy a budapesti nemzetközi kongreszszus iránt részükről is megnyilvánul az érdeklődés.
Nos, eddig a cikk, amiből kiderül, hogy Magyarország az együttműködést kereste a környező országokkal – mind belépett az új egyesületbe, és Budapesten terveztek kongresszust tartani! -, ám voltak olyan, jellemzően nyugati (!) hatalmak, amelyek nem kívántak együttműködni még a bevezetőben említett, fizikai szinten nem kapcsolódó vonalak ügyében sem, mint a kisvasutak…
Szóval, volt ilyen is…
