Amikor a vasút hadba lép: a Monarchia páncélvonatai

Páncélvonatokat először az amerikai polgárháborúban, majd 1870-71-es német-francia háborúban vetettek be a háborúban részt vevő felek, az afrikai okkupációs hadjáratok alatt (1882 Egyiptom, 1899—1902 búr háború) a britek szintén alkalmaztak ilyen szerkezeteket. Nem csoda, hogy amikor azelső nagy világégés bekövetkezett a Monarchia is alkalmazta ezeket.

Borítóképen: Páncélvonat a harctér felé – 1915

Az igaz ugyan, hogy akkoriban a páncélvonatokat bevált háborús eszköznek vélték, de a Monarchia nem fordított rá különösebb figyelmet, így amikor kitört a háború ilyen gép nem állt rendelkezésre.

Az első páncélvonatot a 15. vasútépítő század parancsnoka, Schober százados rögtönözte. A mozdony megvédésére 8—10 mm vastag kazánlemezt használt páncélul, a nyitott teherkocsikat vasúti sínekkel és vékony vaslemezekkel bélelte ki, tekintetbe véve a lőrések számára hagyandó hézagokat. A parancsnoknak sikerült a vonat számára még gépfegyvereket is szereznie.

Galíciában 1914 szeptember és október hónapokban különféle harci cselekményekben vett részt és lőszert is szállított előre a legszorongatottabb helyzetben harcoló csapatokhoz.

Ezzel majdnem egyidőben a Munkács—Stryj vonalon működő 5. vasútépítő-század parancsnoka, Kossowicz százados is rögtönzött a 15. századhoz hasonló módon egy páncélvonatot. Ez tulajdonképpen két egymáshoz hasonlóan felszerelt egységből állt, melyek közül a másodiknak az elsőt támogatnia és hátának fedezéséről gondoskodnia kellett.

Mindkét egység már egyegy 8 cm-es tábori löveggel volt felfegyverezve, ezekkel azonban csak a páncélvonat haladási irányában lehetett lőni.

Ennek a páncélvonatnak megjelenése sok zavart és jelentékeny veszteséget okozott az orosz gyalogságnál. Orosz foglyok kijelentése szerint ezt a „rém”-vonatot „osztrák-magyar ördög”-nek nevezték és mindent elkövettek, hogy azt elfoghassák.

Az 1914. évi első galíciai visszavonulás alkalmával a tábori szállításvezetőségnél beosztott vitéz Kalándy Imre százados (később altábornagy) a Kőrösmezői kirendeltség felállítására és vezetésére kapott megbízást. Kalándy rögtönzött páncélvonattal december 5-ig még különféle felderítő utakat tett és fedezte a szeptember 27-én kezdődő visszavonulásnál a vonal kiürítését is.

A páncélvonat alkalmazását azonban később a végrehajtott hídrobbantások korlátozták.

1914 december 5-én érkezett meg Máramarosszigetre a MÁVAG által gyártott 1. számú páncélvonat. Parancsnokául Kalándy századost nevezték ki, aki azonnal hozzálátott annak felszereléséhez és gépfegyvereket szerzett kezelő legénységgel együtt.

A harc folyamán a parancsnok és négy ember, – köztük kettősúlyosan! – megsebesült a páncélvonatban. Kiderült tehát, hogy a páncélozás az orosz gyalogsági lövedék ellen nem véd eléggé, mire december 26-án a páncélvonatot erősebb páncélzattal látták el. A tél folyamán a Kőrösmezői vasútvonalra irányították még a 8. számú páncélvonatot is, amelynek parancsnoka 1915 május 30-ig Schmoll Endre, a 30. vasútépítő század hadnagya volt.

Igen, hirtelen már a nyolcadik páncélvonat is elkészült, és tudni kell, hogy aztán végül kilenc ilyen egység volt szolgálatban, és ezek közül 1918 végén még öt állt rendelkezésre üzemkészen.

Noha a páncélvonatok ideje lejárt, érdekes szerkezetek voltak – bár soha ne lett volna rájuk szükség! -, így érdemesnek tartottuk megemlékezni róluk.