Amikor balról jobbra váltottak
Európában fokozatosan tértek át az egyes államok a jobboldali közlekedésre, és eljött az idő, amikor ez Magyarországon is megtörtént. A feladat nem volt egyszerű, hiszen a forgalomtechnikai berendezések, az utak kialakítása, vagy éppen a tömegközlekedés megállóhelyei, mind-mind átalakításra szorultak – és persze egy évszázadok alatt berögzült szokást is fel kellett adnia a közlekedőknek.
Borítóképen: Ludas Matyi (1946-ból)- A kép alatti szöveg:
- Mármost merre, Jánus a bácsi?
- NAGY FERENC: Balra előzz!
- KOVÁCS BÉLA: Jobbra tarts!
Ez éppen olyan furcsa volt, mint amikor manapság például Londonba téved az ember, na meg netán még bérel is autót. Sőt, inkább ahhoz lehetne inkább hasonlítani, hogy olyan lehetett – de a forgalom összes résztvevője számára! -, mintha saját, a bal oldalon elhelyezett kormánnyal felszerelt autónkkal tennénk egy túrát a brit fővárosban.
A feladat bonyolultságát jól jellemzi, hogy az átállás több lépcsőben történt meg, vidéken ugyanis 1941 június 6.-án vezették be a jobboldali közlekedést, de a fővárosban erre csak ugyanezen év novemberében került sor.
És persze a főváros határában ezért ideiglenes állomásokat állítottak fel, ahol oldalt kellett váltani. Talán ez az átmeneti állapot lehetett a legnehezebb azok számára, akik rendszeresen jártak gépjárművekkel a főváros és a vidék között. Na meg akár szekérrel…
Nézzük, hogy mit írtak akkor, hogyan zajlott le a folyamat, és mit gondoltak akkoriban az átállásról! Az A Kerék című lap 1941 szeptemberi számában például így írnak:
„A jobboldali közlekedéspremierje lezajlott a magyar vidék útjain és megállapíthatjuk, minden súlyosabb zökkenő nélkül. Ha az áttérés a novemberi fővárosi közlekedésben sem fog súlyosabb zavarokat előidézni, úgy az átmenet lebonyolításával valóban meg lehetünk elégedve. Le kell azonban ehelyütt szögeznünk, hogy nézetünk szerint a vidéki jobboldali közlekedéstűzpróbáját nem most állja ki, amikor különböző korlátozó rendelkezések következtében igen meggyérült a vidéki országúti forgalom, hanem akkor, amikor normálisabb idők beálltával az országúti forgalom jelentős megélénkülésére lehet majd számítani.”
Bármilyen furcsa is ma már, de vidéken leginkább a lófogatok okozták a legnagyobb problémát, ugyanis a baloldali közlekedés évszázadokra visszanyúló hagyomány volt a fogatolt járművek esetében (az automobiloknál egész egyszerűen nem lehetett ilyen hosszú hagyomány!), viszont ahogy a gépjárművek esetében például a kormány elhelyezése, úgy a szekerek esetében is sok változtatásra volt szükség:
„A magyar embert rá kellene szoktatni arra, hogy az ostort sohase helyezze el a bakülés alá olyan módon, hogy az balra kifelé álljon. Kívánatos volna, ha a gazda egylovas szekerébe, a lovat a kocsirúd jobboldalára fogná be. A kocsirúd érintése a ló baloldalán ugyancsak a jobboldalra való közlekedésre fogja az állatot ösztökélni. Célszerű volna hatóságilag elrendelni azt is, hogy az olyan járműveken, melyek csak egy lámpát használnak, a lámpa feltűnő helyen, a jármű baloldalán volna felszerelendő, illetve felakasztandó.”
A szekerek okozta probléma azért is volt ennyire hangsúlyos, mert bizony – így nyernek értelmet a fent idézett „meggyérült vidéki forgalom”, meg a „korlátozó intézkedések” kifejezések – ezek már háborús idők voltak, mikor is:
A különböző hatósági intézkedések folytán 1939. évi magánautópark közel 70%-a leállt. Az autótaxik és az autóbuszok száma is a minimálisra csökkent.
Ez a meggyérült forgalom tett zökkenőmentessé az oldalváltást, az igazi próbája a jobboldali közlekedésnek pedig alighanem a ’60-as évekig váratott magára, hiszen akkorra lett tényleg komolyabb forgalom. De miért éppen Budapesten késett az oldalváltás befejezése?
Egyrészt volt sok olyan követelés, amit ezúttal már nem söpörhettek a szőnyeg alá. Ilyen volt például, hogy a Beszkárt villamos kocsijait szereljék fel végre irányjelzőkkel, mert a hirtelen, jelzés nélkül irányt váltó villamosok már addig is sok balesetet okoztak, hát még az oldalváltással „megfejelve”!
De voltak más problémák is, melyekről a korabeli újság így számol be:
„Megoldatlan a Berlini- és a Kálvin-tér forgalma. Mindkét tér: közlekedési gócpont. A forgalom ezeken a helyeken súlyos helyzetbe került. A terekbe betorkoló utcák mindegyikének — úgyszólván — külön-külön hajtási iránya van. Egyedül helyes megoldás a köri forgalom bevezetése. A Berlini- i tér rövidesen sorra kerülő szabályozása lehetővé teszi a rendezést, míg a Kálvin-téren a Neptun-kutat kell eltávolítani helyéről, hogy a giratoire (körforgalom: a szerk.) céljaira megfelelő terület álljon rendelkezésre.”
De nem csak ez a két tér volt, amit igen súlyosan érintett a jobboldali közlekedés bevezetése, érintett volt a Deák tér, a Harmincad utca, a Petőfi- és Váci utca is, ahogy az Andrássy út, vagy éppen a Teréz körút és a Podmaniczky utca is. Talán könnyebb lenne felsorolni azokat a ritka helyeket, amelyeket nem érintett a változás…
Persze azért nem kell túlmisztifikálni a dolgot, Budapestnek éppen annyi ideje volt/lett volna felkészülni, mint a vidéki városoknak, ahol érdekes módon valahogy mégiscsak előbb sikerült megoldani a közlekedéstechnikai problémákat!
De a lényeg a lényeg: abban a helyzetben, az erősen lecsökkent forgalom mellett a jobboldali közlekedés bevezetése meglepően zökkenőmentes volt, és 1941 decemberére az ország minden területén megtörtént az átállás. Helyesebben:
A mai napig sem fejeződött be a jobboldali közlekedésre történő átállás, mert valami rejtélyes oknál fogva a Gödöllői HÉV mind a mai napig a „Balra tarts!” szabályai szerint közlekedik.
Egyszerűen képtelenség felfogni, hogy hosszú évtizedek alatt miért nem sikerült az átállás ezen a HÉV-vonalon, de ha hamarosan végleg elporladnak a ma már igen leharcolt HÉV járgányok, lehet, hogy lesz alakalom arra is, hogy netán 80+ év után végrehajtják majd az irányváltást.
Magyarország jobboldali közlekedésre való átállása után a kontinentális Európában már csak Svédországban maradt a baloldali közlekedés, amit ők is feladtak 1967. szeptember 3-án, ami jó üzleti lehetőséget kínált az Ikarusnak, és amit az Ikarus ki is használt!
Nálunk pedig a jobbkormányos autók lassan kikoptak a forgalomból, vagy éppen átépítették őket, de a lényeg, hogy ma már alig-alig vannak, akik egyáltalán éltek akkoriban, amikor Magyarországon még baloldali közlekedés volt, ezért érdemes megőrizni az emléket.
