Amikor büntették, ha pénzért rúgták a bőrt!
Száz éve tudósított a Magyarság című lap az úgynevezett professzionista perről, melyben az MLSZ – talán, mert példát akart statuálni – addig nem látott súlyos döntést hozott. A profizmust csak 1927-től kezdődően vezették be, de a cikkből kiderül, hogy már jóval korábban, és nem egy esetben (!) valamilyen ellenszolgáltatás fejében játszottak a labdarúgók. Óriási felháborodás és vita volt, a gyanú pedig a kor legkiválóbbját, Orth Györgyöt sem kerülhette el… A továbbiakban az említett cikket idézzük.
Borítóképen: A KAC (Kispesti Athletikai Club) és a BAK (Budapesti Athlétikai Klub) 0:0-ás döntetlennel zárult mérkőzésén Varga Gulyás fejesét ököllel kivágja
Tegnapi számunkban leközöltük a Magyar Labdarúgók Szövetsége fegyelmi bizottságának súlyos ítéletét, amellyel profeszszionistáknak minősítette a Kispesti Atlétikai Club első csapatának a játékosait…
… az egyesületet illetően pedig azt javasolja a szövetség tanácsának, hogy törölje a tagegyesületek sorából, meghagyva számára azt a lehetőséget, hogy amennyiben a vád tárgyát alkotó professzionista ténykedésekben részes vezetőséget eltávolítja a helyéről és kizárja tagjai sorából, úgy újra felvételét kérhesse a szövetségi egyesületek sorába.
Alaposan csalódtak tehát azok, akik még az utolsó percig is abban reménykedtek, hogy az MLSz fegyelmi bírósága nem fogja merni alkalmazni a legsúlyosabb büntetést a Kispesti Atlétikai Club ellen akkor, amikor pontosan egy évvel előbb, hasonló, sőt külsőségében sokkal visszatetszőbb és hazafiatlanabb ténykedésükért nem merte megbüntetni azokat a megtévedt futballistákat…
… akik Németországban hurcolták meg a magyar nevet, de akiknek háta mögé mentőangyalokként álltak oda azok a nagy egyesületek, amelyeknek vezetői tetszésük és legjobb anyagi érdekeik szerint irányítják ma az MLSz politikáját, sport és erkölcsi felfogását.
Aztán persze a professzionizmus nyert. Íme az első professzionista mérkőzésen elnyert kupa, és mellette egy vicc a professzionizmusról:
Hogy a KAC játékosai bűnösek, az ma már egyáltalán nem vitás, de akkor, amikor a kispesti egyesület mai elnöke és vezetősége ellen alkalmazandó büntetés kérdése fog megvitatásra kerülni az MLSz tanácsában, az MLSz elnökségének eszébe kell hogy jusson az, hogy más egyesületek és azok vezetősége ellen elhangzott súlyos vádakban még máig sem folytatta le azt a vizsgálatot, amelyet már régen vár és sürget a magyar sportközvélemény.
Egy bizonyos, hogy a Kispesti Atlétikai Club szerény anyagi eszközeivel is nagyobb idealizmussal szolgálta a magyar labdarúgósport ügyét, mint például a hatalmas pályával rendelkező dúsgazdag Magyar Testgyakorlók Köre és bizonyos az is, hogy a KAC elnöke, Reznicsek posta- és távirdatanácsos, legalábbis van olyan önzetlen és puritán gondolkozású sportember, mint bárki az. MIK vezérei közül, hazafias felfogás dolgában pedig semmi esetre sem áll mögöttük.
Ha pedig a már régebben sugdosott és a lefolytatott per alkalmával többizben hangoztatott és a tegnapi napon a napisajtóban is nyíltan szellőztetett vádakat vesszük komoly mérlegelés alá, úgy minden tisztességesen gondolkozó sportember előtt nyilvánvaló lesz az, hogy az MLSz elnökségének mindenekelőtt azokat a vádakat kell sürgősen lefolytatandó vizsgálat tárgyává tenni és csak azután ítélkezhet azok felett, akiknek személye ma nagyobb mértékben bírja a sportközvélemény rokonszenvét, mint azok, akik ezt a botrányos port alattomosan irányították, hogy a KAC-ot tönkretegyék, játékosaitól megfosszák és ha a szélnek eresztett játékosoknak egy szép napon megkegyelmeznek, azokat ő maguk egyesületébe felszívják.
Kardos István, a rövid életű profeszszionista futballszövetség volt titkára, az egyik délben megjelenő napilap tegnapi számában nyíltan megvádolja az MTK-t azzal, hogy játékosait fizeti, hogy
Orth György, az MTK kiváló középcsatára bevásárlási számláit az MTK egyik elnöke szokta kiegyenlíteni és azt is állítja, hogy ugyanaz az elnök egy alkalommal az MLSz-ben történt kihallgatása alkalmával vonakodott becsületszavával erősíteni meg azt, hogy egyesülete játékosai nem kapnak fizetést.
Kardos István nyilatkozata további részében az FTC-t és az ÚTE-t is megvádolja azzal, hogy játékosaikat rendszeresen fizették. Az MLSz elnökségének ma nem lehet sürgősebb dolga, mint ezekre a vádakra világosságot deríteni. Ezt követeli tőle a nagy nyilvánosság, az igazság és a sporttisztesség.
Már akkor “derby”-nek nevezték, pedig Újpest csak 1950-ben lett Budapest része:
Eddig a cikk. A cikk írója meggyőződéssel állítja, hogy a KAC megsértette az akkori szabályokat azzal, hogy fizette játékosait, de a többi csapatot ért vádak – melyek alighanem igazak voltak… – arra mutatnak, hogy már ebben az időben meghaladta a magyar foci az amatőr szintet. Ez pedig nem csak a fizetést tekintve volt igaz, hanem a játék minőségére is, hiszen ekkoriban már stílusról, játékelméletről írtak az újságok, mint azt a Brassói Lapok 1922 decemberében írott cikkéből is kiderül, melyet korábbi cikkünkben idéztünk:
Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a szerző talán némi politikát is belecsempészett cikkébe, de mi most ezzel nem foglalkozunk, a hangsúly azon van, hogy a professzionalizmus bevezetése előtt már legalább 5-6 évvel nagy valószínűséggel fizették a játékosokat – legalábbis az első osztályban szereplő klubok.