Amikor Csepelről látták el Tajvan elődjét lőszerekkel
Érdekes történetre leltünk a múltból: egy Horn nevű bécsi üzletember (keresztneve nem ismert) 1937. március 21-én levelet írt Faragó Gyulának, a Weisz Manfréd (WM) Konzervgyár igazgatójának. Horn a levélben közölte, hogy Kína érdeklődést mutat magyarországi termékek iránt, neki pedig a kínai kormánykörökkel jó kapcsolatai vannak.
Borítóképen: Weiss Manfréd-Fokker C.V.D. típusú repülőgép – 1933 (forrás: Fortepan / Négyesi Pál)
Talán nem annyira ismert történet, hogy Kínában a Csing-dinasztia 1911-es összeomlása után több részre szakadt az ország, az egyes területek különböző hadurak irányítása alatt állt. A Kuomintang (KMT, avagy Nemzeti Néppárt Szun Jat-szen vezetése alatt) azonban egyesíteni akarta az országot, és ez sikerült is, az elképzelés népszerű volt, és 1913-ban megnyerte az első nemzeti választásokat.
Ez a kísérlet azonban nem sikerült, a KMT-t még abban az évben illegális szervezetnek nyilvánították, azonban 1919-ben újjáalakultak, és szovjet segítséggel, lenini típusú párttá váltak. A párt politikai hatalmát 1927-től folyamatosan veszélyeztette a Kínai Kommunista Párt, amit Moszkva szintén támogatott… A lényeg az, hogy a második világháború idejére a két párt felfüggesztette véres harcait, de a világháború után újra egymásnak estek. A Kuomintang visszaszorult Tajvan szigetére, az ország többi területe (néhány kisebb, speciális jogállású szigetet kivéve) a kommunista párt irányítása alá került.
Az persze nem egészen igaz, hogy a Kuomintangnak szállított a Weiss Manfréd gyár, hiszen a kommunisták és a Kuomintang 1936 végén mindkét párt felfüggesztette a harcokat, és létrehozták a második egyesített frontot, hogy a japánok ellen fordítsák erőforrásaikat.
A lényeg azonban mégiscsak az, hogy a két párt végül nem igazán volt együttműködő, azt pedig nem tudjuk pontosan, hogy 1937 körül kit tekinthetünk Kína hivatalos vezetőinek, de a háború utáni hazai sajtó egyértelműen állította, hogy a szállítások a Kuomintang erők irányába történtek. Aztán még az is lehet, hogy ez csak egy pont volt az akkoriban kreált bűnlajstromból.
De nézzük a történetet, mert az érdekesebb, mint az akkori és későbbi politikai és háborús történések! Íme:
Faragó Gyula az április 21-én kelt válaszlevelében értesítette Hornt, hogy nemcsak a konzervgyár, hanem a teljes WM konszern is érdekelt a kínai üzlet kapcsolatok elmélyítésében. A csepeli gyár igazgatója közölte, hogy gyára repülőgép motorokat és alkatrészeket (pl. forgattyús tengelyeket), könnyűfém légcsavarokat, légi- és közúti jármű futóműveket, speciális járműveket, traktorokat, gyalogsági fegyvereket és lőszereket, csavarokat, és acélárukat exportálna Kínába.
A csepeli gyárnak fontos volt minden megrendelés, mert a győri program meghirdetése előtti időkben kevés ilyetén megrendelése volt, de az tény, hogy korábban gyalogsági fegyverek és lőszerek, valamint a csavarok és acéláruk előállításában a gyárnak már voltak tapasztalatai, a Weisz Manfrédben végzett minőségi munkát nemcsak Magyarországon, hanem Európa fejlettebb országaiban is elismerték.
A repülőgép-motorok és -alkatrészek szállításának felajánlása 1937-ben meglehetősen merész vállalkozásnak volt: az ország legnagyobb üzemén belül ugyan már 1927-ben létrehozták a Weisz Manfréd Repülőgép és Motorgyár Rt.-t, de 1937-ben még csak Heinkel HD 22-es gépek javításával, valamint Heinkel és Junkers Ju 86-os gépek egyes alkatrészeinek gyártásával foglalkoztak.
Horn Therese Irxmayerrel, a Schweizerische Bankverein képviselőjével megszervezett egy találkozót, mivel az üzletasszony kapcsolatban állt Kung Csie Csen pénzügyminiszterrel. Utóbbival a WM képviselője 1937 szeptember 15.-én találkozott a németországi Neuheimben.
A WM vezetői a találkozón megállapodtak a kínai kormány képviselőjével, hogy a csepeli gyárnak október 10-ig 800.000 darab 7,92 mm-es SS Mauser töltényt kell elkészítenie, amelyet a gondos minőségi ellenőrzés, valamint a kiviteli engedélyek megszerzése után az ázsiai országba kell továbbítaniuk.
A lőszer szállítására a csepeli hadiüzem késznek mutatkozott, így az üzlet lebonyolításához már csak a német átutaztatási és a kínai beszállítási engedélyek megszerzése hiányzott.
Még a magyarkínai megállapodás aláírása előtt megérkezett a Magyar Nemzeti Bank engedélye is. Az MNB 5.250 mázsa „üvegáru” exportálásához járult hozzá. Németország 1937. október 14-én írásban is hozzájárult, hogy Hamburgon keresztül lőszerszállítmány menjen Nankingba.
Az engedély megadását követően az első szállítmány október 28-án érkezett Hamburgba, ahonnan a német Vogesen gőzössel szállították az árut a brit kézen lévő Hongkongba, innen vasúton szállították Nankingba és Csungkingba.
A kimutatások szerint december 16-ig 3,6 millió darab lőszer ment Kínába. A csepeli gyár az együttműködés három évében elsősorban Mauser lőszereket szállított a távol-keleti országba, ám kínai és magyar részről is felvetődött az együttműködés elmélyítése.
Így történt tehát, hogy a Weiss Manfréd Művek a német és kínai hatósági engedélyek néhány hetes késése miatt az október 10.-i határidőt ugyan nem tudta tartani, ám az októberben és novemberben zajlott további titkos egyeztetéseknek köszönhetően nem 800.000, hanem 3,6 millió lőszert exportált Kínába.
Ezek után aztán még francia kapcsolatokon keresztül voltak további szállítások is, de aztán a háborús idők okán ez a fajta kapcsolat megszakadt.
