Amikor elkészült az 1000. Ikarus, és 1000-szer több utast szállítottak…
Igen, azt azért tudni kell, hogy mihez képest, és akkoriban egyfajta igazodási pontként 1945-öt vették alapul. Azt az évet, amikor minden addiginál nagyobb visszaesés, sőt, háború, káosz uralkodott az országban… Ha az utolsó békeévet veszik alapul, nem biztos, hogy ugyanezt az eredményt kapják az utasforgalom tekintetében, de nyilván kellett a politikai marketing.
Borítóképen: Az 1000. Ikarus 1952-ben (forrás: Fortepan, 39604)
1951-ben vagyunk, amikor az iparosítás kiemelt fontosságú volt, ezen belül pedig különösen kiemelt figyelmet szenteltek a vidék iparának bővítésére. Ekkoriban sok olyan helyen épültek gyárak, ahol addig ipari tevékenységet nem, vagy csak kisipari keretek között folytattak, ezek felépítéséhez, na meg működtetéséhez pedig sok munkáskéz kellett. Ez a tény pedig égetően fontossá tette a közösségi közlekedés fejlesztését.
Ilyen gyár volt a Finomszerelvénygyár is Felnémeten:
De nem ez volt az egyedüli, és közel nem a legnagyobb hasonló gyár, amit akkoriban építettek fel. Az Ikarus természetesen komoly figyelmet kapott az akkori vezetéstől, hiszen a háború során az egyébként sem a legjobb járműállomány katasztrofális mértékben lecsökkent…
Persze a helyzet korántsem volt annyira jó, mint ahogy azt a lapok állították, hiszen a MÁVAUT utasszámába beleszámították azt a nem kevés utazást is, amit Fakaruszokkal teljesítettek, márpedig a közlekedés ezen módja valójában már a maga korában sem volt igazán elfogadható…
De nézzük, mit jelentett az ezerszeresére emelkedő utasszám! Az akkori beszámolók szerint 1945-ben mindössze 57.945 utast szállítottak, míg 1951-ben azt prognosztizálták, hogy ötvenmillió utast szállítanak. Ehhez persze nem csak buszok (meg a Fakaruszok…) kellettek, hanem járatok és útvonalak is!
Nos, akkor azt írták, hogy ’45-ben kilenc vonalon közlekedett autóbusz, addig ’51-ben 359 vonalon közlekedtek a MÁVAUT járatai, az útvonalak összesített hossza pedig ugyanezen idő alatt 816 kilométerről 12.301 kilométerre nőtt.
Azt persze nem tudjuk, hogy mennyire hitelesek az adatok, meg újfent meg kell jegyezni, hogy az összehasonlítás alapjául szolgáló 1945-ös év valójában nem igazán megfelelő viszonyítási alap, de akkor ez így ment.
