Amikor először szólt a hatlövetű…
Ifjabb Kosztka Károly Szentesen élt, és ott is halt meg, hagyatékából pedig előkerültek olyan érdekességek, amelyekről ugyan addig is tudtak, de talán nem olyan részletességgel, mint ami a hagyatékból kiderült.
Borítóképen: Kosztka hatcsövű gépfegyvere
Nem, itt nem a colt-rendszerű fegyverről lesz szó, hiszen azt történetünk idején már angol szabadalom védte (1836-tól), hanem a sokkal nagyobb tűzerőt képviselő, sorozatlövő fegyvert, voltaképpen az első gépfegyvert.
Kosztka Károly mérnök feltaláló 1814. október 7-én született az Abaúj vármegyei Peklinben, régi nemesi családban. Mérnöki oklevelét az Institutum Geometricumban (a Budapesti Műszaki Egyetem jogelődje) szerezte 1842-ben. Igen sok irányba kiterjedt érdeklődése, hiszen tanulmányai mellett foglalkozott pirotechnikával, régészettel, sőt még numizmatikával is!
Tanulmányai végeztével Pesten helyezkedett el az állami mérnöki hivatalnál, de onnan Temesvárra helyezték át, mígnem aztán Lugoson telepedett le, ahol városi mérnökként tevékenykedett, megházasodott, és hat gyermeke született.
Munkája és családja mellett kedvteléseinek élt, és ennek meg is lett az eredménye – bár akkor még talán ő maga sem tulajdonított komoly jelentőséget annak a szerkezetnek, ami…
Egy sorozatlövő fegyver, a hat egymás mellé állított puskacsövet egy ügyes szerkezet látott el lőszerrel, egy önműködő töltőkészülék!
Ennek a fegyvernek a makettja ma is megtekinthető a Szentesi Múzeumban, hiszen ez a szerkezet is a hagyaték része volt. De nem csak ez! Találmányai közül kiemelkedik még az 1870-es években konstruált hatfontos, hátultöltős tábori ágyúja, melynek rajzait szintén itt lelték fel.
Az 1860-as években tervezte hátultöltős puskáját, amely tüzelésgyorsaságban felülmúlta a korabeli lőfegyvereket. 1869-ben Rákosmezőn bemutatót szervezett, de az osztrák hadügyminisztérium idegenkedett attól, hogy a lőfegyvert sorozatban gyártsák…
A fegyver iránt érdeklődött III. Napóleon francia császár is, de a következő évben a porosz-francia háború elsodorta a császárságot, és vele együtt Kosztka reményeit arra, hogy fegyverét egy hadsereg rendszeresítse.
Tudni kell, hogy a Szabadságharc alatt sem volt tétlen a lőfegyverekhez igencsak értő Kosztka Károly; a forradalom kitörése után Munkácsra helyezett mérnök felajánlotta találmányát a magyar kormánynak, de a hadi események alakulása miatt a gyártást nem tudták elkezdeni…
A Hadszer Hivatal vezetőjeként ágyúkat öntetett, amelyek olyan jól sikerültek, hogy tiszai honvédséget mind az itt öntött ágyúkkal és mozsarakkal látták el!
Egyes vélemények szerint pedig, ha nagy számban rendelkezésre állt volna Kosztka sorozatlövője, nem csak az osztrákokat, de az oroszokat is képes lett volna megállítani a magyar haderő. Ha… De nem így történt…
Hogy teljes legyen a kép, hozzá kell még tenni, hogy a Szabadságharc után – századosi kinevezése okán majdnem bajba került… – igen komoly eredményeket ért el az árvízmentesítés terén.
