Hírek Magyarság Nagyjaink Történelem Történelem Videók

Amikor fegyverrel támogattunk egy országot Moszkva ellenében

Napra pontosan 102 éve, 1920. augusztus 12-én egy nyolcvan vagonból álló szerelvény érkezett Varsó alá, Skierniewicébe, közvetlenül a frontra. A csepeli Weiss Manfréd Művekben készült szállítmány 22 millió gyalogsági lőszert tartalmazott, amit a fővárosért vívott ütközetekben használták fel. Ez az esemény „valamilyen oknál fogva” mindmáig szinte ismeretlen a széles közvélemény előtt…

Borítóképen: Varsó védelme, 120 mm-es ágyúval (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Ismeretlen, licenc: közkincs) a kép illusztráció

A Polonia hadisegély. Így nevezték el azt a magyar diplomáciai és katonai akciót, ami az 1919 és 1921 között zajló lengyel–szovjet háború idején abban segített, hogy;

Magyarországon keresztül, illetve Magyarországtól jelentős mennyiségű lőszert, fegyvert és egyéb hadi felszerelést kapjon vasúton Lengyelország.

Gondoljunk bele; az első világháború után a Monarchia széthullott, teljes káoszba süllyedt, 1918 őszén meggyilkolják Tisza Istvánt, polgári forradalom zajlik, majd még ez év december elsején a románok kimondják Erdély csatlakozását Romániához (fontos: ez semmilyen szinten nem hivatalos aktus!), hogy aztán 1919 tavaszán a kommunisták vegyék át az uralmat, akik a Lenin-fiúk terrorját fontosabbnak tartják, mint a románok jelentette veszélyt, akik 1919 augusztus elején még Budapestre is bevonulnak, és mikor távoznak, mindent visznek…

Az egész őrületnek Horthy Miklós 1919. november 16-i budapesti bevonulása vetett véget.

De a földön fekvőbe még belerúgtak egyet – talán a legnagyobbat! – 1920. június 4-én, Trianonban…

Sajnos rövidebben nem lehetett leírni az eseményeket, de fontosnak tartjuk érzékeltetni, hogy milyen helyzetben volt az ország, milyen körülmények között volt erő és elszántság arra, hogy Lengyelország a kommunista Oroszország* elleni harcát támogassuk!

Az akció ötletadója Taróczy Nándor bécsi magyar hírszerző volt. A művelet első szakaszában azt kellett biztosítani, hogy a lengyelekkel ellenséges Csehszlovákia megkerülésével osztrák, francia, olasz, angol és magyar hadi szállítmányok juthassanak el Lengyelországba.

A második szakaszban a munkás- és kommunista mozgalmak ellenséges fellépése miatt a lőszerszállítás megszűnt, így kizárólag magyar lőszer kerülhetett a harcoló lengyelekhez.

A hadisegély által a Második Lengyel Köztársaság képes volt megőrizni a nem sokkal előbb kiharcolt önálló államiságát és területi épségét Szovjet-Oroszországgal és az európai kommunista mozgalmakkal szemben.

Képes volt megakadályozni azt is, hogy a Vörös Hadsereg később elfoglalja Berlint és Bécset is.

De hogyan történt mindez? Taróczy Nándor magyar katonatiszt és hírszerző 1919-től Bécsben teljesített szolgálatot. Munkája során bizalmas viszonyt alakított ki ott dolgozó lengyelekkel; a nálánál kisebb diplomáciai és hírszerzői tapasztalattal rendelkező lengyelek számára tényleges szervezői munkát is végzett. Cserébe hírszerzési anyagokat kapott Varsótól, amelyeket lefordítva Budapestre továbbított.

1919-ben általános volt, hogy Csehszlovákia a Franciaországból, Olaszországból, Ausztriából és Magyarországról származó szállítmányokat feltartóztatta, és csak a Prágában működő francia és amerikai diplomaták intervenciójára engedte tovább Lengyelország felé.

1920 áprilisában leégett a hirtenbergi karabélylőszergyár, az Otto Eberhardt Patronenfabrik, és az ottani tartalékok is elpusztultak. Lengyel feltevések szerint a tűzvészt osztrák kommunisták okozták azért, hogy így segítsék Szovjet-Oroszországot a lengyelek ellen vívott háborújukban.

Taróczy 1920 júniusának elején javasolta Pöschek dandártábornoknak, hogy a lengyel kormány kérje a magyar kormánytól hivatalosan, engedélyezze a szerelvények kerülő úton, magyar területen való áthaladását.

Június 9-én a magyar, 10-én a román féllel kötött szállítási egyezményt a lengyel fél, s a szállítások azonnal megkezdődtek. A magyar kormány ellentételezés nélkül vállalta a külföldi szállítmányok átengedését az országon. Június 10. és 22. között folyamatosan mentek a „Polonia” nevű szerelvények. A magyar fél Ebenfurtban vette át azokat, és a Győr–Budapest–Nagyvárad–Felvinc–Csíkszereda–Agind útvonalon továbbította Csernovicbe. 42 millió osztrák gyalogsági lőszer került Lengyelországba, amelyeket a hirtenbergi gyárban állítottak elő, valamint 100 hadfelszerelést szállító francia vasúti szerelvény.

Júliustól azonban megváltozott Csehszlovákia magatartása, már semmilyen Lengyelországnak szánt szállítmányt nem engedett be a területére.

A lengyelek szénnel, csúszópénzzel, élelmiszerrel próbálták elérni, hogy az osztrákok engedjék tovább a segélyt. Csak egyetlen szerelvény sorsa ismert. Július 15-én egy szállítmány Jugoszlávián és Szegeden keresztül jutott el Lengyelországba.

Ebben az időben már bojkottot hirdettek Lengyelország ellen az angol és a danzigi dokkmunkások, Németország és a belga kormány is, amelyik megtiltotta, hogy élelmiszert szállítsanak a lengyeleknek. Varsó így jórészt csak Budapestre számíthatott.

A csepeli Weiss Manfréd Művekben készült utolsó szállítmány, amely 22 millió gyalogsági lőszert tartalmazott, augusztus 12-én érkezett Varsó alá, Skierniewicébe, közvetlenül a frontra. A 80 vagonnyi lőszert a fővárosért vívott ütközetekben használták fel.

Augusztus 15-én a lengyelek ellentámadást indítottak. Néhány nap alatt felszabadították Varsó környékét, majd októberre egész Lengyelországot. A köznyelv és a történetírás azóta „visztulai csodaként” (lengyelül: Cud nad Wisłą) emlegeti a győztes varsói csatát.

1929-ben Horthy Miklós Fehér Sas-rendet, 1936-ban Sztójay Döme volt hírszerző tiszt, ekkor már miniszterelnök pedig Lengyelország Újjászületése érdemrend (Order Odrodzenia Polski) 2. osztály kitüntetést kapott a lengyelektől. A kitüntetési előterjesztések elvesztek, de feltételezhető, hogy a hadisegéllyel kapcsolatos munkájukért is kapták az elismerést.

Eddig a történet erősen zanzásított változata, amiben érdemes megfigyelni az egyes szereplők magatartását; Csehszlovákia – ahogy a két mai utódállam is… – mindig igyekezett megakadályozni a lengyel-magyar együttműködést, a Nyugat meg szélkakas módjára forgolódott, mert akkor még megtehette, akkoriban még csak alakult az Egyesült Államok Európa feletti hatalma, amihez egy újabb nagy háború aztán hozzásegítette… A románokat meg ne is említsük, gerinc dolgában akkor sem voltak kevésbé rugalmasak, mint manapság.

Ami a hazai vonatkozásokat illeti; a baloldal már akkor megmutatta a romboláshoz fűződő beteges viszonyát (ahogy „internacionális” testvéreik is…), és ha valaki nem hallott volna esetleg erről az igazán hősies magyar-lengyel együttműködésről, amit ma Polónia hadisegélynek hívnak, hát azt is nekik kell „megköszönni”!

Magyarország pedig bizonyított; kitartott a lengyel barát mellett, segített, annak ellenére is, hogy nálunk is volt baj éppen elég!

Ha ma úgy dönt Magyarország vezetése, hogy ezúttal nem támogatja egy ország Moszkva elleni harcát, annak nem a színeváltozás az oka, hanem az, hogy ezúttal is felmérték az ország vezetői, hogy ki és ki ellen támogatnak, avagy sem…

*: a Szovjetunió csak 1922-ben alakult meg

Ajánlott Cikkek