Amikor már a pénz sem segített, ott volt a Pick szalámi
Aki a ’70-es években gyerekeskedett, és volt szerencséje külföldre utazni, tapasztalhatta, hogy szülei – még ha egyébként a hétköznapokon nem is jutott a családi asztalra… – egy pár rúd Pick-szalámit mindig bepakoltak. Aztán ha kellett egy kis „nyomaték” a határon, vagy bármilyen más helyzetben, előkerült egy-egy rúd, és a nehéz helyzet máris megoldódott!
Borítóképen:
Igen, a Pick-szalámi Európa-szerte olyan ismertségre tett szert, hogy bátran lehetett vele fizetni, ha már elfogyott a valuta, vagy éppen valami olyat kellett megoldani, amin már a pénz sem igen segített… De mi a története ennek a mai napig is ízletes, egyedülálló ízvilágú csemegének? Nos, induljunk egy időutazásra!
„Szeged egyik legrégibb cége Pick Márk 1869- ben alapított szalámigyára és paprika kiviteli üzlete. Neki köszönheti a szegedi szalámi jó hírnevét és nagy kedveltségit” – írja a Pesti Hírlapban 1910. március 27.-én megjelent cikk. Úgy tűnik tehát, hogy még korábbra kell visszamennünk!
Pick dél-olaszországi útja során ismerkedett meg közelebbről az olasz szalámi kultúrával, és ezután vágott bele komolyabban a szalámitermelésbe maga is. A szalámi olasz szó, olasz találmány, ott kezdtek először sokáig eltartható, száraz vastag kolbászt gyártani. És olasz földön valóban kevertek bele olykor szamárhúst is, mert úgy is lehet jó szalámit készíteni. Sokáig élt a legenda, hogy a Pick szalámiban is van szamárhús, de nincs – már csak azért se, mert sem akkor, sem most ehhez nincs elég szamár…
Volt és van viszont kukoricatermesztés, ami lehetővé teszi a nagy mennyiségű sertéstartást, és természetesen ott van a szegedi paprika!
Az alapanyagok tehát adottak, de kellett egy vállalkozó szellemű, komoly tudással rendelkező szakember, aki ezen összetevőkből aztán elkészíti a később fizetőeszköznek számító finomságot!
Az iratok tanúsága szerint a kezdő-dátum 1869! Ugyanis Pick Márk terménykereskedő ekkor alapítja meg vállalkozását. Iparigazolványt kér, melyben „terménybizományos üzlet ipargyakorlási szándékát” jelenti be, s miután az előírásoknak megfelel, Szeged szabad királyi város iparűző lajstromába 175. szám alatt bejegyzik.
Néhány mázsás tételben készítenek szalámit, hasonlóan más termény- és paprikakereskedéshez. 1886-ban azonban Pick már kifejezetten szalámikészítésre kér iparengedélyt, majd megkapja a hentesiparra szóló jogosítványt is.
Ekkor még olasz szakemberek felügyelete mellett, javarészt olasz munkások készítik a szalámit, akárcsak Herz Ármin üzemében, aki egy évvel korábban, 1882-ben Budapesten kezdett szalámigyártásba. Az üzlet fejlődik, ekkor már kifejezetten nagyipari termelés folyik, így Pick kiállítóként megjelenik a nagyszabású millenniumi kiállításon!
Pick Márk tehát – annak ellenére, hogy addig mindenki megbukott Szegeden a szalámigyártással! – felismerte az üzleti lehetőséget, szépen fejlődött, amikor a szállító céget üzemeltető Krausz testvérek szálltak be tőkével a vállalkozásba, akik azonban 1887-ben csődbe mentek és Picket is magukkal rántották…
Nagy nehezen sikerült Picknek megegyeznie a hitelezőkkel, és kikeverednie a csődeljárásból. É milyen nagy szerencse ez!
A Margit (mai Gutenberg) utcában épült fel Pickék első szalámigyára, szárítóval, füstölővel. A Pick szalámi a kezdet kezdetétől rendkívül szigorú technológiai fegyelemmel, aprólékosan kidolgozott, egyedülálló eljárással készült. Ez a mai napig is világsikerének titka.
A három hónapos érési időszakban rárakódott nemespenészt műgonddal kefélték le és kenték el egyenletesen, és csupán néhány mester által ismert titkos recept szerint fűszerezték. „Titkokat őrző, öreg mesterei voltak a szakmának. Figyelték a széljárást, a levegő nedvességtartalmát, éjszaka is felkeltek, ha kellett, ablakot nyitni-csukni a padláson, hogy nyugati, vagy északi szél érje, ahogyan kellett, mert ettől érlelődött a szalámi.” – írja Fejér Megyei Hírlap, 1980. július 13.-i száma.
Szegeden jobb minőségű szalámi készült, mint Olaszországban vagy bárhol a világon, és ezt hamarosan a nagyvilág is elismerte.
Az ezek után igen dinamikusan fejlődő vállalat hasznait nem sokáig élvezhette az alapító, ugyanis 1892-ben elhalálozott… Halálát követően özvegye és annak fivére tulajdonába került a cég. 1900-ban áthelyezték a szalámigyárat a Felső Tisza-partra. Az állandó hűs tiszai levegő kedvező feltételeket biztosított az érlelés folyamatához.
A legidősebb fiú, Pick Jenő – aki már 1898-tól részt vett az irányításban – 1906-ban lépett be a vállalkozásba.
A gyár történetében ezzel új korszak kezdődött. Megvásárolta a szomszédos, csődbe ment Tiani szalámigyárat, és így a teljes Tisza-parti ingatlan a Pick család tulajdonába került. Pick Jenő arra törekedett, hogy modernebb eszközökkel alapvető változást valósítson meg. Jó érzéke volt a piachoz, felismerte a reklám jelentőségét.
A Pick Rt. honlapján olvasható hivatalos cégtörténet szerint: „Az első világháború a szalámigyárakat tétlenségre kárhoztatja, az összes raktárkészletet lefoglalják a hadsereg számára. A termelés 1920-ban indul újra.”
Amíg folyt a termelés a főhadnagyként szolgáló Pick Jenő másodrendű vádlottként bele is keveredik a Meix Valter élelmezési főhadnagy elleni perbe. Azzal vádolják, hogy megvesztegette a főhadnagyot, hogy az előírtnál magasabb áron szállíthassa termékeit a hadseregnek…
A háború és a forradalmak után Pick Jenő hatalmas energiával vetette bele magát a munkába, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a cég (még további) felfejlesztésében. Ilyene például, hogy 1929-ben a Pick-nél vízzel hűtött levegőt vezetnek az egyik füstölőbe, amely így használhatóvá válik mesterséges érlelésre melegebb időben is.
Brüsszelben a világkiállításon elismerő oklevéllel jutalmazzák a cég gyártmányait.
1939-ben októberében Pick Jenő bejelenti, hogy több évig tartó kísérletezést követően sikerült nyáron is szalámit előállítani, melyet gyártani kezd. Ezzel az innovációval a cég újabb komoly piaci előnyökre tett szert. De ekkor jött ismét a háború…
„A Magyar Királyi Közélelmezési Hivatal ellenőre, Császtay István, Bácsbodrog vármegye bajai járásának szolgabírájánál feljelentést tett Pick Márk szegedi szalámigyáros ellen. Pick Márk Felsőszentiván községben Pestality Miklós gazdálkodónál 1.500 mázsa csöves tengert begórézott és a nagy téttel takarmányt nem jelentette be a hatóságoknál” – írta a Vásárhelyi Új Hírek 1941. november 9.-én megjelent száma.
1943-tól a háború végéig hadimegrendelésre konzervet és kenőmájast gyártanak, szalámi csupán alkalmi megrendelésekre készül, kis tételekben.
És ekkor jött a szokásos „menetrend”… 1948 március 26-án az üzemi bizottság elnöke felkeresi irodájában Pick Jenőt. Bemutatja neki megbízólevelét, amelynek értelmében a Minisztertanács kinevezi őt a vállalat vezetőjének.
A volt tulajdonost átkíséri lakására, ráfordítja a kulcsot arra a vasajtóra, amely elválasztja a gyár épületét a Pick-háztól. Pick Jenő többet nem lép be az államosított üzembe.
1955-ig a korábban a szalámigyártással és zsírolvasztással foglalkozó gyár hentesáru készítését és a város tőkehúsellátását is vállalja.
A szalámitermelés anyagellátási nehézségek miatt akadozik, ugyanakkor megkezdődik a csemegeszalámi gyártása. Az üzem exportra és országos fogyasztásra egyaránt termel szalámiféleségeket és hentesárut.
1972 és 1975 között folyik az új szalámigyár építkezése a régi vágóhíd területén. A több mint egymilliárd forintos beruházás első szakaszában a húsfeldolgozó építése 1973-ra, a sertésvágó és zsírolvasztó üzem 1974-re fejeződik be. Párhuzamosan elkészül a laboratórium és a központi irodaház. Az építkezés látványos szakasza a 63 méter magas szalámiérlelő torony.
1992. június 30-án a Pick részvénytársasággá alakul át, a szegedi cégbíróság augusztusban jegyzi be a 2,27 milliárd forint alaptőkéjű céget PICK SZEGED Szalámigyár és Húsüzem Részvénytársaság néven. Novemberben kezdődik a PICK-részvények nyilvános kibocsátása. Az első körben 100 ezer darab ezer forint névértékű részvényt készpénzért, 113 500 darab részvényt pedig kárpótlási jegyért lehet megvásárolni.
1992. december 21-én a PICK részvényeket bevezetik a Budapesti Értéktőzsdére. A nagy érdeklődés mellett már az első nap 21 ezer darab részvény forog. Az első három nap forgalma árfolyamértékben 35 millió forint.
2000 és 2002 között a társaságban jelentős tulajdonrészt szerez az ARAGO Befektetési Holding Rt., 2005 és 2006 során új tulajdonosként jeleni meg a DÉLHÚS Rt., mely 2006-ban beolvad a Pick Szeged Zrt-be, ezzel egy nagyjából 30%-os hazai húsipari részesedéssel rendelkező nagyvállalat jön létre, mely messze a legnagyobb a hazai hasonló profilú vállalkozások között. A cégcsoport Bonafarm Csoport néven Magyarország vezető agrárvállalatává válik.
Az Európai Bizottság védett eredetűnek minősíti a szegedi szalámit. A védett termékek uniós listáján levő 800 cikk között ez az első magyar termék, a világon más termék ilyen névvel nem forgalmazható.
Azóta komolyabb változás nem történt a tulajdonosi szerkezetben, de az továbbra is igaz, hogy…
A cég termékei kelendőek mind itthon, mind külföldön, és a már említett, igen szigorú gyártástechnológiának, na meg a továbbra is hamisítatlan ízvilágnak köszönhetően újabb díjakat és elismeréseket kap a Hungarikumok Gyűjteményébe is bekerült finomság!
