Amikor már nem üzent többé… Kossuth Lajos halálára
Az 1849. augusztus 17. óta külföldön élő Kossuth haláláig politikai tényező maradt Magyarországon. 1894. március 20-án bekövetkezett halála az egész országra hatással volt. A Ferenc József magyar királyi mivoltát soha el nem ismerő államférfi díszes temetéséhez az uralkodó nem adta hozzájárulását, így a hivatalos állami temetés kivitelezhetetlen volt.
Borítóképen: Kossuth Lajos temetési menete Budapesten – nem állami dísztemetés…
Kossuth Lajos a levert szabadságharc után rövid ideig Bulgáriában majd Törökországban élt, majd Angliában és az Egyesült Államokban tartott körutazást, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy szövetségeseket gyűjtsön maga mellé. 1861-ben telepedett le Olaszországban és egészen a haláláig, 33 éven át élt a déli országban.
Kossuth népszerűségét annak köszönhette, hogy sohasem alkudott meg az új rendszerrel, passzív ellenállását még a hazatérés lehetőségéért sem adta fel, ám Torinóból figyelemmel kísérte a magyar politika mindennapjait.
Az 1890-ben rögzített beszéde pontosan mutatja, hogy mennyire nem tudott soha megbékélni a helyzettel:
„A világ bírája, a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztül; engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem Október hatodika térdeimre borulva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, ‘s a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak; ‘s buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairól a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen!”
Torino lakossága március 28-án vett búcsút nagy polgárától. Háromszázezren kísérték a koporsót a torinói protestánsok, a valdensek templomába.
Bár Ferenc József túlságosan kicsinyes volt ahhoz, hogy egykori ellenfele számára állami dísztemetést engedélyezzen, a
Kossuth földi maradványait szállító vonatot Csáktornyától egészen a fővárosig gyászolók százezrei várták, a Kerepesi-temetőbe vezető utolsó útjára pedig több mint félmillióan kísérték őt el.
