Amikor még a szénbánya épített palotát Budapesten…
Nos, az egy nagyon másik korban volt, ugyanis ma már nemhogy nem építenek a bányák palotákat, de működő bánya sincs. Legalábbis szénbánya nincs, hacsak nem a nyíltszíni lignitfejtésre gondolunk a Mátraalján. De abban a korban, amibe most visszarepülünk, bizony a bányatársaságok igen komoly gazdasági tényezőnek számítottak!
Borítóképen: A főhomlokzat oromzata (tervezte: Wllisch Alfréd) – 1907
A négyemeletes, eklektikus-szecessziós ház 1905 és 1907 között épült fel Wellisch Alfréd (1854-1941) tervei szerint, a Salgótarjáni Kőszénbányák Rt. reprezentatív székházaként. Főhomlokzata és bejárata is az Arany János utca felé néz, a középső, kiugró rész sarkain – melyen az erkély is helyet kapott -, illetve az épület Hercegprímás utca felé eső sarkán kapott helyet összesen öt, nagyobb méretű dombormű, a századelő divatos épület- és díszítőszobrászának, Rákos Manónak a munkájaként.
Az építési telek meglehetősen szűk volt, ahogy elég zsúfolt volt már akkor is Budapest bank- és üzleti városrészében, a Lipótvárosban.
Asalgótrjáni bányák még a MÁV létrejöttében is komoly szerepet játszottak:
Az épület a szó szoros értelmében hivatali épület volt, minden emeletén kizárólag hivatali helyiségek kerültek kialakításra, csak egy nagyobb helyiség volt, a közgyűlési ülésterem, ami – csakúgy, mint az épület több része – meglehetős mértéktartással épült, az építés idején látszott, hogy a bányavállalat szigorú költségvetés mellett építtette meg székházát.
Ez nem jelenti azt, hogy az épület silány lett volna, sőt, a már említett domborművek – melyek a bányászok életéből és munkaköréből vett csoportokat mutatnak be – és más díszítések kifejezetten reprezentatívvá tette az épületet.
Ehhez jött még a főlépcsőház mérete, illetve díszítettsége, amivel monumentális hatást kívántak elérni. Ezen túlmenően azonban a többi helyiség kialakítása egyenesen puritán volt, ugyanakkor funkciójának kiválóan megfelelt, a megfelelő munkakörülmények megteremtésén nem spóroltak!
A homlokzaton eredetileg helyet kapott Róth Miksa üvegmozaik munkája is, a cég neve és a teljes magyar címeres díszítés, ez azonban a II. világháború során sajnálatos módon megsemmisült…:
Az épületben mostanság választási bizottságtól kezdve különböző kormányzati intézmények is működtek, de a képek tanúsága szerint sajnos nincs túl jó állapotban, mintha nem lenne igazi gazdája. A domborműveket sem újították fel, hanem lekenték a homlokzat egyen-színére.
Kár ezért az elhanyagoltságért, mert bizony az épület egy kor emléke, akkor épült, amikor még a szénbányák komoly gazdasági tényezői voltak a gazdaságnak… Azt pedig csak remélni merjük, hogy 2019 óta történt némi változás, és aki ma arra jár, eredeti fényében láthatja a szénbánya egykori palotáját!
