Épített örökség Magyarság Tájak/korok Történelem Történelem Videók Világ

Amikor még számoltak a jéggel

Nem, abba semmiképpen nem fogunk belemenni, hogy a globális felmelegedésről értekezzünk, ezt a témát meghagyjuk azoknak, akik szeretik a parttalan vitákat. Mi itt és most a dunai jégtörő hajók egy generációját igyekszünk bemutatni, melyek többsége gyanúnk szerint egyebek iránt ma is szolgálatban van.

Borítóképen: A Jégtörő III. és a Jégtörő V. a Dunáról behajózik a Sugovicára – 1971 (forrás: Fortepan / Urbán Tamás)

Magyarországon az ismétlődő jeges árvizek elengedhetetlenné tették a védekezés megszervezését. Koronként ez különböző megoldásokat hozott, de a második világháborút követő időszakban egy ideig nem jutott anyagi forrás arra, hogy maradéktalanul érvényt szerezzenek az Országos Vízügyi Hivatal (OVH), illetve elődszervezetei ajánlásainak.

A szakemberek szerint az árvizek elleni védekezést alapvetően nem lehet egyetlen eszközzel megoldani, ami igaz volt a jeges áradásokra is. Véleményük szerint a védekezést a következő elemek alkották:

  • mederszabályozás,
  • a jég robbantása,
  • jégtörő hajók alkalmazása.

A mederszabályozásra talán a legjobb példa Budapest, aminek Lágymányosnál kiszélesedő medrét igen jelentősen átalakították az idők során. A sok-sok év alatt elvégzett munkálatokat pedig éppen a jeges áradások okozta károk tették szükségessé.

Persze a meder leszűkítése csak egy eleme volt annak a munkának, amit Budapesten elvégeztek, hiszen a rakpartok kialakítása, a Soroksári Duna-ág átalakítása is része volt az évek alatt elvégzett munkálatoknak, de voltak még más elvégzendő feladatok is. És persze nem csak a Dunáról kell szót ejteni, hiszen folyóink hegységekben erednek, ahogy például a Tisza is, ami Szegedet egyszer már majdnem leradírozta a térképről…

A hegyekben hirtelen bekövetkező olvadás és a sík tájon lassan áramló vizű, jéggel borított folyó veszélyes elegyet alkot, ugyanis amikor az olvadás nagy mennyiségű vize rászabadul a síkvidéki szakaszra, a jeget igen könnyen összetorlasztja, jégdugó alakul ki, így máris kész a baj… Igen, ott vannak erre az esetre a gátak, de azokat nem lehet a végtelenségig emelni, így a feladat nem más, mint a jég akadálytalan levonulásának biztosítása.

Mi az, amit nem tudtak teljesíteni az elvárásokból? Nos, a jégtörő hajóknak híján voltak, illetve ami volt is, nem feltétlenül volt alkalmas. Az pedig, hogy éppen 1959-től gyártották le a jégtörőket, a flotta egyes források szerint 11 tagú, míg más források szerint 12 tagú volt. A különbség oka az lehet, hogy Jugoszlávia számára is gyártottak a Balatonfüredi Hajógyárban jégtörőket – merthogy itt gyártották a flotta minden tagját.

És miért éppen az ’50-es évek végén kezdték el építeni a jégtörőket? Nos, ennek is egy jeges ár pusztítása volt az oka: ’56 tavaszán jelentős károk keletkeztek…

A flotta megépítésén túl Füreden is tervezték a hajókat, ami négy alaptípusra épült. Az 1972-re összeállt flotta

  • 6 darab 825-ös típusú (a Jégtörő I.-VI. nevet kapták), és az első öt egység a Láng 6LD 315 RFT feltöltéses dízelmotort kapta meg főgépnek 600 lóerős teljesítménnyel, míg a hatodik az NDK-ban Magdeburgban gyártott SKL 6 NVD 48-U2 jelű motort kapta, 660 lóerővel.
  • 3 darab 832-es típusú (Jégtörő VII.-IX), melyek kivétel nélkül a 600 lóerős a Láng 6LD 315 RFT feltöltéses dízelmotort kapták meg főgépnek.
  • 2 darab 837-es típusú (Jégtörő X.-XI.), ugyancsak a már említett Láng-féle motort kapták meg, de azokból egységenként kettőt építettek be, így az összteljesítmény 1.200 lóerő volt (ezen kívül épült még Jugoszláviának két egység, amelyek a Cakor, illetve Vucevo nevet kapták).
  • Ezen túlmenően a szaksajtó említ egy H3030 típust, amit 970-ben még csak terveztek, de nem építették meg, és ami tippünk szerint (lehet, hogy tévedünk!) nem más, mint a HM-2156 (Jégvirág) típusú motorhajó, amelyek inkább vontatók, kikötői rendezőhajók, amelyekből végül 1972 és 1979 között 12 épült meg Füreden 1986-ig, és amiből legalább két darabot szintén Jugoszlávia számára gyártottak (főegység 2 Rába-MAN motor, összesen 300 lóerő teljesítménnyel).

Nos, ez volt tehát a flotta, és az egységek nagy része még ma is aktív. Ezeken kívül építettek még egy H-3010 típust (180 LE), de ezt kifejezetten csak jugoszláv megrendelésre készítették, és minden bizonnyal erősen hasonlított a H-3030-ra.

A jégtörő flotta (a H3010 Jugoszlávia számára készült)

A vonalrajz kialakításánál jégtörési szempontból lényeges a hajó orr-része volt, mert a jégtörés folyamata döntően itt zajlik le. Ez a rész határozza meg az összetörhető jég vastagságát, mennyiségét, a hajó manőverképességét.

A 825 típusú 600 LE-s jégtörő-vontató

Ebből a típusból 6 hajó készült, a Jégtörő I-VI. Ezeket mind kerek bordaformával, emelkedő gerinccel és ívelt orrtőkével alakították ki. A vízvonal legszélesebb része a vízvonalhossz mellső egyharmadába esik. A fartőke az első két hajónál hátrafelé ívelő volt. Kialakításakor az a gondolat vezetett a tervezők gondolatait, hogy hátramenetben is biztosítsák a jégtörő képességet, nehogy a hajó beszoruljon. Erre ez a kiképzés alkalmas is volt.

Jégtörő nyári munkán: uszályvontatás (Jégtörő IV.) – 1966 (forrás: Fortepan / ETH Zürich)

A hajó egymotoros kivitelű. A hajócsavar négyszárnyú, 1.770 mm. átmérőjű acélöntvény. Segédüzeme 25 kW-os generátorral egybeépített kéthengeres, 45 lóerőss Ganz-Jendrassik dízelmotor. A kormányberendezés egy kormánylapátból és az ahhoz kapcsolódó Ward-Leonard rendszerű gépcsoportból áll, elektromos meghajtású. Szükség esetén gyors átkapcsolhatósággal a kormányállásból kézierővel is működtethető. A hajó tengelyrendszerébe kezdetben egy Lohmann-rendszerű KBWE-400 típusú biztonsági tengelykapcsolót építettek be.

Az volt az első hazai tervezésű és gyártású hidrodinamikus tengelykapcsoló!

832 típusú 600 LE-s jégtörő vontató döngölővel

A hajó vasszerkezete, héjazata, orrtőkéje, főüzemiberendezése, segédüzeme, kormány és horgonyberendezése teljesen megegyezik a 825-ös típuséval. A tengelyrendszerben a motor védelme szempontjából ennél már egyértelműen hidrodinamikus tengelykapcsolót építettünk be =ezt csak a Jégtörő V.-től alkalmazták), melynek kb. 3%-os slipje miatt a főmotor fordulatszámát 320/percben állapították meg. A hajócsavar átmérője 1.680 mm.

A döngölő berendezés beépítési módja

A 825-ös típussal végzett jégtörési próbák arról győzték meg a szakembereket, hogy ezek a hajók alkalmasak a jeges árvizek elhárítására. Több esetben sikeresen avatkoztak be a kialakult jégdugók megbontásába, azokat eltávolítva, biztosították a lefelé úszó jégtáblák zavartalan továbbjutását. A tapasztalatokat elemezve, az árvízvédelem szakembereivel közösen olyan véleményre jutottak, hogy a jégtörők mozgásképességét, az összetörhető jég mennyiségét növelheti, ha a hajókat úgynevezett „döngölő berendezés”-sel látnák el.

Balatonfüred Hajógyár, Jégtörő XI. – 1972 (forrás: Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény)

A jégtörő VII.-IX. hajók így készültek. Az imbolygó mozgást előidéző berendezés lényege az volt, hogy a hajó orrától a faráig végigfutó tengelyen két, egymáshoz képest 180°-kal elfordított, egyenként 6 tonna súlyú, kiegyensúlyozatlantömeget helyeztünk el (13. ábra). A tengely fordulatszámát 18-56/perc között, a kormányházból távvezérléssel működtetett elektromos beállító berendezéssel lehet változtatni.

A döngölő berendezés működés közben a hajófar és orr lesüllyedését, valamint a bal- és jobboldali kitérést idézi elő. A hajó végei tehát ellipszis alakú pályán mozognak, maga az egész hajó pedig haladás közben imbolygó mozgást végez.

837 típusú 1.300 LE-s jégtörő vontató (jugoszláv rendelésre)

A hajó csupán a főgépekben különbözött, a „jugóknak” szállított motorok egyenként 650 lóerősek voltak – szemben a hazai 600 lóerős egységekkel, de egyebekben nem volt eltérés.

A 837 tehát 1.200-1.300 lóerős volt (egyébként nem hajóregiszterekben nem találtuk nyomát az 1.300 lóerős egységeknek!), de hiszünk a korabeli forrásoknak, melyek így számoltak be:

„A főmotorokfordulatszáma az alkalmazott alumínium dugattyúkkal növekedett, így a 350/perc fordulatnál 650 LE teljesítményt adó főmotorokkal a hajó 1300 LE-s lett. Új megoldást jelentett még a hajóba beépített külhéj-hűtőberendezés. Lényege az, hogy a hűtő folyadék zárt rendszerben áramlik, a hőt a hűtő a külhéjon keresztüladja át a folyadéknak.”

Egyéb információ ekkor még nem állt rendelkezésekre a Jégtörő X.-XI- egységekról, de azt tudjuk, hogy a Jégtörő X. lett a flottavezérhajója.

Ebben a kisfilmben is feltűnik:

A H-3030 vontatóhajóról sem volt érdemi információ, de egy képet azért közlünk róluk:

Két jégvirág a Tiszán 1987-ben – ekkor cserélték a főmotorokat

Nos, így nézett ki a flotta, de sajnos a legnagyobb teljesítményű 837-es típusúakról nem találtunk anyagot. Mi lehet ennek az oka? Nem tudjuk, de kissé bosszantó, ugyanakkor talán így is sikerült bemutatni azt a flottát, aminek javát a ’60-as években építették.

Ajánlott Cikkek