Amikor még úgy volt, hogy itthon gyárják a metró szerelvényeit…

Itt most nem a Kisföldalatti jellegzetes kocsijairól, sőt még csak nem is a Ganz-Hunslet G2-ről van szó – előbbieket 1971-től 1987-ig helyezték forgalomba, utóbbiak hosszas késés után 1991-ben került utasforgalomba -, hanem arról a metrószerelvényről, amit eredetileg az M2-es, a kelet-nyugati metróvonalra terveztek, és amely tervezése 1951 őszén indult meg.

Borítóképen: A Ganz-féle metrószerelvény – 1953

A bevezetőben említett típusok közül ma már egyedül a hivatalosan Ganz csuklós motorkocsival, azaz a Kisföldalatti vonalán közlekedő gépekkel találkozhatunk, de a másik két típus is igen figyelemreméltó, közülük is talán az ’51 őszén elindult tervezésű az érdekes, hiszen erről sokkal kevesebb információ áll rendelkezésre.

„1953 május tizenharmadikán délelőtt tíz óra hat perckor a Ganz Vagongyár egyik műhelyében elkészült a földalatti első két mintakocsija” – adta hírül diadalittas cikkében a Béke és Szabadság című lap 1953 május 20.-i száma.

Jogos a kérdés, miszerint; Mire volt ez a nagy sietség? Hiszen az M-2-es metró az első szakaszát a Fehér út és a Deák tér között csak 1970-ben adták át…

Nos, az eredeti tervek szerint 1954-55-re készült volna el az 1950. szeptember 17-i minisztertanácsi határozattal elrendelt budapesti metróhálózat, de 1954 februárjától egészen 1962-ig a metró építése szünetelt!

Az 1950-ben nagy erőkkel megindított építkezést 3 és féléves munka után más nagy beruházásokkal együtt le kellett állítani, mert kiderült, hogy egész egyszerűen nincs rá pénze az országnak, a korábban az újjáépítés, és a nagy nekibuzdulás által hajtott növekedés lassan lefulladni látszott, ezért bizony át kellett gondolni hogyan tovább.

Ennek az áttervezésnek lett áldozata – sok más nagyberuházással együtt – a metróépítés, ahol 1962-ig csak az állagmegőrző munkákat végezték el.

Pedig a Ganz apait-anyait belerakta a metrókocsik megalkotásába, olyannyira, hogy még egy próbapályát is létrehoztak a Népligetben, hogy az ott a lefolytatott próbák és kísérletek eredményei alapján történjék meg a végleges döntés és a helyes kivitel megválasztása.

népl_1_lic és népl_2_lic

A Mávag és a Ganz gyárak irányából – keresztezve a Könyves Kálmán körutat – a Simor utcán (ma Vajda Péter út), vezetett a pálya, majd a Népliget másik végén egy bekötővágánnyal kapcsolódott a MÁV vonalaihoz, illetve a Népliget Üllői úti sarkánál egy kocsiszín is kialakításra került.

Ez utóbbinak mér egyes részei a mai napig megvannak, de teljesen más funkciót látnak el.

Tudni kell, hogy már korábban is voltak próbapályái a vállalatnak, de ezúttal mégis egy újat kellett építeni, mert ezt a próbapályát részben a két gyár gyakori igénybevétele miatt nem tudták volna a próbakocsikkal való mérések és kísérletek céljára felhasználni. A pálya körülkerítésének szükségessége miatt a Népligetet két részre kellett volna osztani, de ehhez a főváros nem járult hozzá, így itt csak egy kihajtó létesült, maga a próbapálya a MÁV Ferencvárosi pályaudvar és Keleti pályaudvara között hózódó vonallal párhuzamosan épült meg.

Nem a Ganz volt az a vállalat, amely egyedüliként indult el a budapesti metrókocsik gyártásáért, az ebben a műfajban talán még nagyobb tapasztalattal rendelkező Győri Vagon- és Gépgyár (a későbbi Rába) is készült erre – legalábbis a Népszava 1951 február 15.-i száma szerint:

Ott tartunk tehát, hogy ugyan a metróépítés leállt, de a Ganznál úgy látták, hogy nem érdemes leállni a fejlesztéssel – talán úgy gondolták, hogy hamarosan újraindul az építkezés. Nem tudhatták, hogy majd csaj jó 17 év múlva jön el a napja, hogy metró közlekedjen Budapesten…

És mit tudunk a Ganz metrókocsik műszaki adatairól? Sokat nem, de ha minden igaz, és annak idején ezt nem csak a propaganda mondatta, hanem igaz is volt, akkor…:

„… a moszkvai minták nyomán a hazai ipar állítja majd elő. Nagy körültekintéssel kellett eldönteni, melyik hazai gyárat bízzák meg a szovjet dokumentáció alapján tervezett kocsik gyártásával és végül a Ganz Vagon- és a Ganz Villamossági Gyárkapta a megrendelést. Az első két próbakocsi a jövő év elejére készülel. A MÁVAG népligeti próbapályájához hasonlóan a Ganz Vagongyár közelében a földalattivasút mintakocsijainak próbajárataira szintén építenek megfelelő próbapályát.”

Ezek a gépek tehát szovjet mintát követtek – legalábbis a fentiek szerint – így egyáltalán nem kizárt, hogy igen közeli rokonságban lehettek a később a Metrvagonmas-tól érkező, tipikus és a városképet sokáig meghatározó, jellegzetes kék színű 81–717/714 típusszámú szovjet típusokkal.

Merthogy végül sem az MVG sem pedig a Ganz nem gyártott az M2-es metróhoz szerelvényeket, azokat a Mityiscsi Vagongyár (MMZ, napjainkban Metrovagonmas) szállította – az utolsó adagokat már államadósság fejében…