Amikor repült a király…
Mivel Ferenc József elsőszülött fia, Rudolf trónörökös 1889-ben meghalt, majd Ferenc József unokaöccse, Ferenc Ferdinánd főhercegnek, mint következő trónörökösnek, rangon alul kötött házassága feltételeként le kellett mondania saját gyermekeinek trónigényéről, apja révén Károly főherceg szintén előrébb került a trónörökösök listáján. Ferenc Ferdinánd 1914. június 28-án Szarajevóban merénylet áldozatává vált, Ferenc József pedig 1916. november 21-én elhunyt, így a trón Károly főhercegre szállt.
Borítóképen: A királyt Magyarországra szállító gép Mátyásföldön, a hangárban, részben szétszedett állapotban – 1921 november
IV. Károlyt 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten. A koronázásra a Mátyás-templomban került sor.
IV. Károly egy társadalmilag, politikailag és katonailag is labilis országot örökölt, és egy egyre kilátástalanabb küzdelem, az első világháború közepébe csöppent. Már 1917 tavaszától különbékére törekedett, mivel a minisztertanács a januári ülésein elfogadta azt a minimális programot, miszerint kizárólag a Monarchia területi integritását és a szerb uralkodóház leváltását tekintik a háború célnak.
A terv a legkevésbé sem sikerült, ma már tudjuk, hogy ez egyenesen elvezetett az 1918. november 13.-i eckartsaui nyilatkozatához…:
„Ennél fogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve elismerem azt a döntést, mellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.”
A nyilatkozat ellenére 1921. március 27. és április 5. között visszatért Magyarországra, és Horthy Miklós kormányzótól követelte a hatalom átadását. Horthy elutasítása után belátta, hogy ez csak fegyverrel lenne lehetséges, így letett tervéről, de hamarosan – 1921 október 20.-án – repülőgéppel visszatért Magyarországra.
Ennek eredménye lett a budaörsi csata, melyben a kormánycsapatok bekerítették a királypártiakat, mire azok megadták magukat.
Ezek után IV. Károly Svájcba távozott, és egy Madeirán eltöltött idő után újra visszatért Svájcba, ahol azonban influenzában – mindössze 34 évesen! – meghalt… A király tehát többszörösen is távozott, de a gép Magyarországon maradt!
Azért idéztük fel ezt a történetet, mert ezúttal nem egy magyar gyártású repülőgépről lesz szó, de egy olyan gépről, ami fontos szerepet töltött be történelmünkben, és ami ma is megvan, másrészt egy olyan gép, amit nyugodtan nevezhetünk korszakalkotónak.
Ilyen gépeket használt – sok más külföldi légitársasághoz hasonlóan! – például a magyar Aeroexpress is:
De miért volt ez a gép a maga korában újdonság? Nos, a Hugo Junkers által vezetett vállalkozás – akkor Junkers & Co. Warmwasser-Apparatefabrik néven – az első világháború során építette a Junkers J 1 és J 2 középszárnyas elrendezésű, fémépítésű vadászrepülőgépeket. A háború után a fejlődésnek indult polgári légiforgalom igényeire alapozva Hugo Junker ezeknek a konstrukcióját fejlesztette tovább, és kialakított egy négy utas szállítására alkalmas utasszállító repülőgépet.
Ezzel a Junkers F 13 lett a világ első teljesen fémépítésű polgári célú repülőgépe!
Az F 13 teljesen fémépítésű, duralból készült, alsószárnyas repülőgép. A törzse acélból készített rácsszerkezet, amit hullámlemezekkel borítottak.
A gép bemutatását rábízzuk a korabeli hazai beszámolóra, amit az A Motor című lap 1921. évi 43-44. száma közölt:
„… a törzs közepe táján szép átmenetben kiszélesedik, hogy a négyszemélyes utasfülkét magába foglalhassa. Amidőn a fülkébe lépünk, az az érzésünk támad, hogy egy modern komforttal berendezett autóban vagyunk.”
Itt persze a korabeli automobilokra kell gondolni, mai szemmel a kényelem éppcsak kielégítő lehetett a gépen.
„Az ablakokon ízléses vázák néhány szál virággal. Csupán az ülések karjáin fekvő biztonsági övek juttatják eszünkbe, hogy repülőgépen vagyunk. Az utasfülke előtt s annál valamivel magasabban van a pilóta és megfigyelő számára két nyitott ülőhely.”
Érdekes, hogy akkoriban a pilótákat nem igazán védték, a nyitott pilótaállás bizony jócskán próbára tehette a pilótákat, és érdekes módon mintha arra sem gondoltak volna, hogy ez veszélyeztetheti az utasok életét is akár…
„A 185 i. e. B.M. W. motor (Bayrische Motoren Werke) teljesen be van burkolva s a kipüffögőszelepek egy közös elvezetőedénybe torkolnak, amely az égéstermékeket a pilótaülés előtt látható kissé visszagörbített csövön vezeti el. A hűtő a motor előtt a légcsavartengely felett van.”
Érdekes, hogy az nem kerül szóba a korabeli leírásban, hogy a váz, illetve a borításként alkalmazott lemezek okán ez volt az első teljes mértékben fémből készült repülőgép – legalábbis ami a szerkezetét illeti -, ellenben egy másik, szintén érdekes részletre jó rávilágítotak:
„A gépnek fő érdekessége a szárnyaknak teljesen újszerű elhelyezése, profilozása és a szárnyszerkezet belső megépítése. A szárnyak tulajdonképpen a törzs alá vannak helyezve, ami a laikus ítélet szerint a gép oldalstabilitását nem teszi túlságosan biztossá. A valóság azonban az ellenkezőjét bizonyította.
A vastag profil, amelyet legjobban a leszerelt szárnyak miatt a keresztmetszet tisztán látható. A legújabb tudományos kutatások azt bizonyították, hogy ezeknek a légellenállása a legkisebb, felhajtó erejük pedig a legnagyobb.”
A gép egyébként teljes terheléssel is csak 1.770 kilogramm volt, 180 km/h utazósebességet lehetett vele elérni.
De miért volt szétszedve? Nos, miután a királyt elfogták, és kiutasították, a gépet a MÁG mátyásföldi repülőterére vitték, ahol az újság szakemberei megtekinthették. A MÁG ötlete volt, hogy megőrizzék a gépet, mint történelmi emléket, és szerencsére mind a mai napig meg is van!
