Amikor Szakonyban felkapcsolták az első lámpát – Sopron vármegye villamosítása
A Bánhidai erőmű – melynek megépítésére 1917-ben kötöttek szerződést, és 1930-ben már megindult az áramtermelés – fő feladata a Budapest-Hegyeshalom vonal villamos igényének kielégítése, de főleg a főváros villamosenergia szükségletének biztosítása volt. Az erőművet azonban – csak első körben! – 1936-ig fejlesztették, és ennek komoly oka volt!
Borítóképen: Szabadtéri állomás és kapcsolóház – 1938
A Bánhidai erőmű építéséről és működéséről korábban megjelent egy minisorozatunk:
De vissza a bővítés okához! Mint azt az alábbi térkép is jól szemlélteti, 1930-ban Magyarországon már sok helyen volt villamos áram, de a rendszerek nem voltak összekötve, és bőven voltak olyan térségek, amelyeket egész egyszerűen még nem ért el a hálózat!
Ilyen volt Sopron vármegye is, ami ugyan nem volt messzire sem a Bánhidáról kiinduló 110 kV-os távvezetékhez, sem az Ikervári vízerőmű hálózatától, mégsem volt kiépített hálózata.
Az Ikervári vízerőmű a maga nemében egy igazán komoly műszaki alkotás volt, de a megtermelhető áram mennyiségének korlátot szabtak a természeti lehetőségek (a Rába vízhozama), és persze a kor technikai színvonala is.
Látni kell, hogy a ’30-as évekre a villamosítás, illetve a villamos áram elérhetősége alapvető feladat, illetve elvárás volt, a gazdasági fejlődés egy következő szintjét jelentette, ha egy-egy térségben lehetőség nyílt elektromos világításra és villamos erőgépek működtetésére. És ebben éppen a fejlettségben általában élenjáró Dunántúlon volt jelentős elmaradás.
Az igaz ugyan, hogy a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. bánhidai és a Győri Ipartelepek Rt. győri erőműve addig is együttműködve üzemeltek, de várható a villamosenergia szükségletek kielégítéséhez – a Bánhidai erőmű bővítése mellett is! – újabb együttműködő partnerekre volt szükség. Szükség volt tehát a Győri Ipartelepek Rt. magyaróvári és a királyi főhercegi Höcker-majori erőmű között. Ez utóbbi Mosonszentjánoson üzemelt. Mosonszentjános és Pusztasomorja 1970-ben egyesültek Jánossomorja néven, ma ennek keleti része.
Sopron vármegye villamosítás tehát nem csak a hálózat fejlesztése volt, hanem 4 transzformátorállomással és 160 kiméter távvezetékkel az egységes, összekapcsolt országos elektromos hálózat előfutára is volt!
A Győri Ipartelepek Rt. 1935. és 1936. években összesen 20 községet villamosított. E községek a szükséges energiát a vállalat győri erőművéből kiinduló távvezeték útján nyerték. Ez volt az a pont, amikor már a következő 30 község ellátása már nem volt célszerű a győri telepről, ezért;
Moson nagyközség és több ipari vállalat energiaszükségletének ellátását végző magyaróvári erőmű alátámasztása is szükségessé vált, ezért biztosítani kellett az együttműködést a mosonszentjánosi főhercegi erőművel.
Érthető, ha az előző mondat kissé furcsán hat a mai olvasó számára, de akkoriban Moson és Magyaróvár önálló települések voltak, Magyaróváron volt az erőmű, és Moson nagyközség energiaellátását kellett biztosítani (a többi település és iparvállalat mellett).
A terveket 1937 és 1937 folyamán valósították meg, melynek során a transzformátorállomások és távvezetékek egész sora épült s mely munkálatokat cégünk hajtotta végre. Megépültek a horvátkimlei, magyaróvári, kapuvári, nagylózsi, Höcker-majori transzformátorállomások és az energia szétosztására szolgáló 35 kV és 22 kV távvezetékhálózat, kb. 160 kilométer hosszban.
A technikai részletek ismertetésétől ezúttal eltekintünk, azonban fontos megjegyezni, hogy ez az az időszak, amikor rájöttek, hogy az elektromos áram továbbítás sokkal olcsóbb, mint az energiatermeléshez szükséges anyagok szállítása, ugyanakkor nem csak nagy központi erőművekre van szükség, hanem az erőművek egy olyan együttműködő rendszerére, ami a mindenkori igényeknek megfelelő mennyiségű áramot képes előállítani, szabályozása pedig gazdaságossági alapon széles határok között lehetséges.
Ezzel pedig ez a rendszer – együtt az ebben az időszakban épülő más rendszerekkel – megteremtette az országos villamos-hálózat alapját!
