Amikor vége az utolsó dalnak is… Balázs Fecóra emlékezünk
Ma lenne 73 éves Balázs Fecó. Természetesen anyakönyvi keresztnevén Ferenc nevet kapta, de mindenki becenevén ismerte. Neve becéző alakjának mindenki általi használata jól mutatja népszerűségét és emberségét. Kortársai, pályatársai között nemigen akadt, aki nem kedvelte volna. Pedig a zeneiparban nem ritkák az intrikák, sőt a gyűlölködés sem…
Borítóképen: Balázs Fecó az MTV stúdiójában – 1977 (forrás: Fortepan, 262859, Gyulai Gaál Krisztián)
Lassan 4 éve, 2020-ban távozott közülünk, de szerencsére dalai, szerzeményei velünk maradtak. Önmagáról és a zenével való kapcsolatáról így nyilatkozott:
Örülök, hogy a rockzenén keresztül találtam meg önmagamat, és ahogy az én krónikásom és barátom, Horváth Attila írta: Csak az évek múltak el, a többi nem…
Balázs Fecó Budapesten születetett 1951-ben ezen a napon. Úgy tűnik, mindig is zenésznek készült, de – mint a fenti idézet is rávilágít – gyermekéveiben még nem biztos, hogy tudta, hogy a zene mely ágában fog kiteljesedni. Ezzel együtt már a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tagja volt az iskola zenekarának!
Sőt, 1967-ben – tehát alig 16 évesen! – a Neoton (ez még nem a Família, csak egyszerűen Neoton volt a név ’65-től ’77-ig) együttes tagja lett! Ez a zenei formáció már 1965-től működött, de igazán sikeres a billentyűs Balázs Fecó belépése után lett azzal, hogy 1968-ban a második helyet szerezték meg a Ki mit tud? vetélkedőn, és még ebben az évben megjelent kislemezen az első slágerük, a Kell, hogy várj.
Talán nem újdonság senkinek, de a Neoton akkor ugyan nem az a zenekar volt, mint a későbbi időkben Csepregi Évával ismerhettünk meg, de zenéjük nem igazán volt nevezhető rock-zenének. De ekkorra már szinte biztosan eldőlt, hogy a rock lesz az a műfaj, amiben megtalálhatja saját zenei világát.
Akkor vált egyértelművé az irány, amikor 1972-ben alapították meg Som Lajossal, Radics Bélával és Brunner Győzővel a legendássá vált Taurus EX-T 25 75 82 nevű zenekart (a szám Brunner Győző telefonszáma volt)!
A zenekar sztárja kétségkívül Radics Béla volt, de a neveket látva kétség nem férhet hozzá, hogy az együttes óriásit alkotott!
Ebben a felállásban csak egy kislemez anyagát rögzíthették, de itt jelent meg a rockhimnusszá vált Zöld csillag című szám. A másik oldalon a Szólíts meg vándor című szerzemény korántsem volt ilyen nagy siker, de nem ez volt az oka, hogy az eredeti formációban már nem rögzített a zenekar egyetlen más stúdiófelvételt sem.
Tagcserék következtek, amihez volt némi köze az akkori kultúrpolitikának, melyet a könnyűzene terén Erdős Péter irányított… Róla csak annyit, hogy ott ártott, ahol tudott, így nem érdemel több szót! A lényeg azonban, hogy a zenekar 1973-ban felbomlott (Erdős elérte célját…), Balázs Fecó pedig külföldre távozott „vendéglátózni” – ahogy akkoriban mondták -, ami bevett gyakorlat volt akkoriban, ugyanis a TTT (Tiltott, Tűrt, Támogatott) első két betűjéhez tartozók számára más lehetőség nemigen volt arra, hogy pénzt is kereshessenek.
Miért gondoljuk, hogy Balázs Fecó a tiltott vagy maximum a tűrt kategóriába tartozott? Nos, a Taurus működése alatt az akkori legkeményebb rockot (hard rockot) játszott, a politikai vezetés pincsije pedig köztudomásúan nem szerette az ilyet. De Balázs Fecó – miután igen képzett zenész volt – megoldotta a helyzetet a külföldi munkával, ha úgy tetszik, egy időre kivonta magát a forgalomból.
Két évvel később tért haza, és talán biztos, ami biztos alapon két évig Koncz Zsuzsa kísérőzenekarában vállalt munkát, de tehetsége természetesen nem engedte meg, hogy mások számait játssza nap, mint nap, így 1978-ban megalapította a Korált!
Az alapítás után szinte követhetetlen tagcserék sorozata következett, így mire sor került – még az alapítás évében! – bemutatkozó koncertjükre a Budai Ifjúsági Parkban, már csak az alapító Balázs Fecó maradt meg a „régiek” közül. Elsöprő sikert arattak a hard rock egy dallamosabb, és éppen Balázs Fecó okán több billentyűs játékkal dúsított változatával.
A rendszer addigra talán kissé fel is puhult, és Fecó megítélése is minden bizonnyal rengeteget javult. Ennek eredményeképpen a Nemzetközi Koncertigazgatóság (NKI, zenészkörökben: Interkoncert) szervezésében felléptek Bulgáriában, a Szovjetunióban és Jugoszláviában. De bekerültek a hazai koncerteket szervező Országos Rendező Iroda (ORI) által szervezett események fellépői közé is.
Az Interkoncert, az ORI és az IRI (Ifjúsági Rendező Iroda), illetve a Táncdal- és Sanzonbizottság (és még pár hasomló gittegylet) mind kivétel nélkül azt szolgálta elsősorban, hogy a rendszer ellenőrzése alatt tartsa a zene világ szereplőit. Hogy az ORI részéről nem mindig „sikerült” befizetni bizonyos államnak járó adókat és járulékokat, melyeket a rajta keresztül fizetett zenészek gázsija után kellett volna leróni, csak sokkal később derült ki…
Arról nem is beszélve, hogy az 1988-as Interpop fesztiválon kiderült, hogy az egyenlőbbnél egyenlőbb előadókat úgy fizették meg a szabott áras gázsikon túl, hogy nyugdíjasokra, és más „civilekre” is írattak kisebb-nagyobb összegeket…
Miért említjük ezeket a rosszemlékű dolgokat? Mert látni kell azt is, hogy milyen körülményeket kellett elviselniük akkoriban azoknak, akiket a rendszer valamiért nem kedvelt…
És ez bizony magyarázat arra is, hogy miért kellett Balázs Fecónak is több, mint tíz év ahhoz, hogy végül befutott zenésznek nevezhesse magát. Annak érdekében, hogy ez így is maradjon, az 1981-es Táncdalfesztiválon is indult a zenekar, és Homok a szélben című számukkal óriási sikert is arattak!
A Korál fennállásának ötödik születésnapját már a Kisstadionban rendezett koncerttel ünnepelhette.
Balázs Fecót 1979 és 1984 között egymás után hatszor választották meg az év billentyűsének, tehát ebben az időszakban tényleg minden szinten jöttek számára az elismerések. De sajnos nem tart semmi örökké, és ez igaz a Korál zenekarra is. A csapat 1986-ban feloszlott, és a kiváló billentyűs szólókarrierbe fogott. Pontosabban; csak szólókarrierjét folytatta, ugyanis addigra már a Register és a Best of Bach című szólólemeze már megjelent.
Filmzenéket komponált (Gondviselés, Laura, Vakvilágban, A pókok, Nyolc évszak), és ekkor valami egészen új irányba nyitott:
Belefogott a romos sitkei kápolna felújításába, megszervezte a Sitkei Kápolna Kulturális Egyesületet, amelynek elnöke is lett, koncerteket rendeztek, és a bevételekből állták a felújítás költségeit. A teljes rekonstrukció 1991-ben fejeződött be.
Közben 1987-ben EMeRTon-díjat kapott. 1988-ban Kőfalak leomlanak címmel oratóriumot írt. Szintén ebben az évben az Interpop Fesztivál zeneszerzői díját kapta az oratóriumért és a Hölgyeim elég volt című színházi darab zenéjéért. 1996-ban unplugged koncertet adott.
1997-ben 12 év után újra összeállt a Korál együttes, és egy koncertet adtak a Kisstadionban, amely elnyerte az év koncertje címet (EMeRTon-díj).
1998-ban Liszt Ferenc-díjat kapott és koncertezett a Budapest Sportcsarnokban, ahol Újjászületés című szintén 1998-ban megjelent lemezét mutatta be. 1999-ben jelent meg Évszakok című könyve, valamint a Huszka Jenő-életműdíjat is ez évben kapta.
2000 tavaszán jelent meg új nagylemeze, A csönd évei. Ez a lemez három korábbi nagylemezét tükrözi: az egyik lemez az 1990-ben készült Gyertyák a téren című, a másik 1993-ban Balázs Ferenc és a Korál címen jelent meg, illetve ugyanebben az évben adták ki Balázs Fecó szerzői lemezét, amelyen más előadóknak írt szerzeményei találhatók.
Az új lemez ennek a három lemeznek a gyűjteményes válogatása, és érdekessége még, hogy Balázs Fecó duettet énekelt Kovács Katival és Keresztes Ildikóval is. A közösen előadott dalok Forog a kerék és A csönd éve című dal Balázs Fecó 1986-ban írt szerzeményei, amelyet Szekeres Tamás újonnan hangszerelt.
2003-ban jött ki az Időtörés című lemeze, 2006-ban a Korál VI. – Ne állj meg soha című lemez az együttessel, aztán 2009-ben jelent meg tőle az Érints meg még egyszer, ami egy best of lemez, 2011-ben pedig egy duettlemezt adott ki 60 – Csak az évek múltak el…
Ezek után is rendszeresen koncertezett, annak ellenére is, hogy minden bizonnyal voltak egészségügyi problémái, hiszen 1995-ben bypass műtéten (szívkoszorúér műtét) esett át 2016-ban szívritmuszavar miatt került életveszélyes állapotba, ekkor újra meg kellett műteni. De – ahogy azt zenészek szokták mondani – a zene gyógyít, így, ha nem is a korábbi erőltetett menetben rendszeresen fellépett.
2020. november 26-án, a Covid19 szövődményei következtében hunyt el. 2020. december 11-én szűk körben búcsúztatták az Óbudai temetőben.
