Amiről a térkép mesél: Pécs
Pécs megyei jogú város Magyarország délnyugati részén, az ország ötödik legnagyobb települése Budapest, Debrecen, Szeged és Miskolc után. A Dunántúlon pedig a legnagyobb település. Baranya vármegye és a Pécsi járás székhelye, a Dél-Dunántúl központja.
A püspökséget 1009-ben Szent István király, az ország első egyetemét 1367-ben Nagy Lajos király alapította a városban.
A 11. századi alapokkal rendelkező székesegyház mai formáját a 19. század végén érte el Schmidt Frigyes tervei alapján. Ma is itt működik az ország legnagyobb létszámú egyeteme, közel 34 ezer hallgatóval.
A középkori Pécset az ország kulturális, művészeti életének egyik központjává tette Janus Pannonius püspök, a magyar humanizmus nagy költője, a latin nyelvű magyar költészet legjelesebb képviselője.
A török időkben előbb rendre harcok helyszíne, majd a 150 éves török uralom után 1688-ban a dél-német tartományokból telepesek érkeztek a városba az elmenekült és legyilkolt lakosság pótlására.
Ennek tudatában nem meglepő, hogy Pécs nem támogatta a Rákóczi-szabadságharcot, ezért II. Rákóczi Ferenc seregei 1704-ben kifosztották a várost.
A 18. században aztán fejlődésnek indult az ipar, céhek alakultak és fellendült a kereskedelem.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Pécset rövid ideig horvát sereg tartotta megszállva, majd 1849 januárjában Habsburg-csapatok élén Jellasics császári vezér vonult be a városba. A kiegyezés (1867) és az alkotmány helyreállítása után Pécs gyorsan fejlődött, mint az ország legtöbb városa. 1868-tól vasút kötötte össze Barccsal, 1882-tól Budapesttel is.
Ez utóbbi időszakból való a Harmadik Katonai Felmérés térképén ábrázolt Pécs (17869-1887):
Az első, ami rögtön feltűnik, a német név (Füntfkirchen, az az Öttemplom), hiszen ekkoriban még sokkal több sváb élt a városban, mint manapság. Az is élesen kirajzlódik, hogy a város – a történelmi múlt okán – a hegy aljára húzódott, a fallal körülvett város (ma városrész) belterületére, vagy annak közelébe.
Már a kép gyökeresen megváltozott, ugyanis a délről fenyegető veszély elmúlt – bár a Rákosi-korszakban a déli védelmi rendszer (DVR) építése, illetve a Magyarország és Jugoszlávia közötti állítólagos feszültség erre igyekezett rácáfolni… -, így a város déli irányban jócskán terjeszkedett.
Ennek az is az oka, hogy ezeken a területeken egyszerűbb az építkezés, mivel lankásabb a táj, de nyilván vannak más okok is. Itt említhető, hogy a lakótelepek is ezen a részen épülhettek fel, amelyekbe sokan költöztek be, amikor Pécs még erős ipari fellegvár volt a fekete kőszén és az uránbányászat fénykorában.
Mi a további fejlődés útja? Mindenképpen a déli kapcsolat, az a földrajzi helyzet, ami a Balkán belépőkapujává teszi Baranya vármegyét. De ez már részben átvezet politikai síkra is, így innen a történetet majd más valaki folytatja!
