Amitől a majd’ 100 éves Muki is csak tanulta a hóseprést!
A magyar ipar remekeit bemutató sorozatunkban bemutattuk azt az időnként még ma is látható, hihetetlenül jópofa szerkezetet, amit hivatalosan BSZKRT 70-esnek neveztek, de aki ismeri, az tudja, hogy közkeletű neve a Muki. Nos, ennek van hóseprő változata is – helyesebben fel lehet szerelni hóseprésre alkalmas szerkezettel -, de volt már korábban is hasonló gép, a BVV kombinált lokomotív-hóseprője 1913-ból, de a most bemutatásra kerülő géptől még a BVV masinája is csak tanulhatott, hiszen a BKVT 1 feliratú seprőgép 1900-ban állt munkába!
Borítóképen: A Budapesti Közúti Vaspálya-Társaság (BKVT) hóseprő gépe – 1900
„Mivel a hó a villamosságot rosszul vezeti, földfeletti áramvezetésű villamos vasutaknál, ha az áramot a sín vezeti vissza, az áramfogyasztásra igen károsan hat, esetleg az áramkört teljesen meg is szakítja, ha nagyobb mennyiségben rakódik a sínekre, ezért a szóban forgó villamos vasutaknál kiváló gondot kell a hó gyors és alapos eltávolítására fordítani. Mivel a budapesti közúti vaspálya-társaság, a ma már 100kmhosszú felső vezetékes vágányhálózatán, a hóeltakarítást emberi erővel nem győzi, egyelőre kísérletképpen amerikai mintára készített villamos üzemű hóseprőgépet készített” – adták hírül a lapok 1900 telén.
Az egyik utód:
A hóseprőgép rendes forgalmi nyári kocsi alvázár épült, melyről könnyen leszerelhető, úgy, hogy az alvázat nyáron forgalmi célokra használhatták. A kocsiszekrénynek közepén volt a fülke, két végén pedig egy-egy nagy peron került kialakításra. A peronok mindegyike alatt spanyolnádból készített, henger alakú kefét építettek be, mely villamos erővel, függőleges irányban elmozdítható és vízszintes tengely körül forgatható volt.
Így dolgozik a hómuki:
A két kefe közül mindig csak egy, mégpedig a menetiránynak megfelelően elől lévő kefe működött és a havat a vágányról előre és a baloldal felé dobta ki, vagyis ellenkező oldalra, mint amelyen a kétvágányú pálya másik vágánya feküdt (baloldali közlekedés!). A nem működő hátulsó kefét, megfelelő magasságra felemelték, azaz üzemen kívül helyezték.
Mint látható, a 13 évvel későbbi változat elvében követte ezt a feltehetően első hóeltakarító gépet, ahogy minden bizonnyal a Muki esetében – amellyel még manapság is találkozhatunk, még ha hó nem is nagyon nehezíti a közlekedést… – is az alapot jelentette:
A mintául szolgáló 1900-ben munkába állított hóseprőgépnek 3 db 20 lóerős motorja volt, melyek közül 2 a gépet továbbította, egy pedig a kefét forgatta. Az alváz tengelyeinél fogaskerék-áttételt, a keféknél láncáttételt alkalmaztak.
A hóseprőgép hosszúsága a két ütköző között 8.500 mm, legnagyobb szélessége 2.640 mm, súlya pedig 12,8 tonna volt. Áramfogyasztása kilométerenként mintegy 3 kWh-ra adódott.
A gép – kivéve az alvázat, a motorokat és a kontrollereket – a BKVT műhelyében készült és az üzembeállítása évében jelentkező nagyobb havazásokkor olyan jó szolgálatokat tett és annyira bevált, hogy további három ilyen hóseprőgép készítését határozták el.
