“Amitől tartottunk – abban már benne vagyunk…” – ezen a napon hunyt el II. Rákóczi Ferenc
II. Rákóczi Ferenc a szatmári béke után 1711-ben az amnesztia helyett a száműzetést választotta. Lengyelország és Franciaország után a törökországi Rodostó lett élete utolsó állomása. 1720-tól e városban élte élete utolsó tizenöt esztendejét a magyar emigránsok kis csoportjával körülvéve. A rodostói magyarok egykori lakóhelyét máig Magyarok utcájának nevezik.
Borítóképen: Rákóczi Rodostóban Liezen-Mayer Sándor festményén
II. Rákóczi Ferenc Rodostóban szigorú rend szerint élt, egész nap foglalatoskodott. Folytatta a Grosbois-ban megkezdett Vallomásait és befejezte a már Franciaországban papírra vetett Emlékiratait a szabadságharc történetér
A Rákóczi emigráció éveinek történetét a „Törökországi levelek”-ben egykori belső apródja, majd íródeákjam, Mikes Kelemen ő örökítette meg.
1735. április 8-án halt meg a fejedelem. „Amitől tartottunk – abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivéve ma közülünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel, ma nagy péntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyánkat, halálokat kell siratnunk, …”
II. Rákóczi Ferenc személyében halt meg Erdély utolsó fejedelme. Szívét – végakarat szerint – Franciaországba, Grosbois-ba küldték, a kamalduliak kolostorába. Szintén végakarata volt, hogy édesanyja mellé Isztambulba, a Szent Benedek templomba temessék.
Dr. Tamás Edit
