Magyarság Nagyjaink Történelem

Apáthy Istvánra a kolozsvári egyetem világhírű zoológusára emlékezünk

Ezen a napon született Apáthy István (Pest, 1863. január 4. – Szeged, 1922. szeptember 27. ) magyar természettudós, zoológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Ő fedezte fel az idegáram vezetésének elemeit, a neurofibrillumokat. Nagy eredményeket ért el a mikrotechnika fejlesztésében (rögzítés, kettős beágyazás, impregnációs eljárások stb.) Tudományos közleményeit német nyelven adta közre, többnyire külföldi szakfolyóiratokban.

Apáthy István jogász fia. 1885-ben megszerezte az orvosi oklevelet a budapesti egyetem orvoskarán, s ugyanebben az évben jelent meg két dolgozata a klinikai kórtermekben szerzett tapasztalatairól. Érdeklődése az állattani tudományok irányába fordult, majd Margó Tivadar tanársegédje lett a zoológiai tanszéken (1885–86). Professzora tanácsára a piócafélék kutatásában törekedett a szövettani vizsgálati módszerek tökéletesítésére. 1886-tól évenként dolgozott a nápolyi Stazione Zoologicán. 1888-ban jelent meg a „Magyarországi piócák faunája” c. tanulmánya, ugyanebben az évben a budapesti egyetem zoológiai tanszékén magántanári képesítést nyert.

27 éves korában, 1890-ben a kolozsvári egyetem zoológia és összehasonlító bonctan professzora, 1898-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1909-ben Kolozsvárott – az akkori európai színvonalat is meghaladó – állattani intézetet létesített. Az 1903–1904-es tanévben az egyetem rektora volt.

Az 1900-as években a politika porondjára lépett, ahol eleinte Bánffy híveként az Új Pártban politizált, majd a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt egyik vezéreként fejtette ki – különösen Erdélyben – munkásságát. Az első világháború alatt Erdély kormánybiztosa volt, ezért a román királyi haditörvényszék 1919. január 15-én elrendelte letartóztatását. Ezután különböző börtönökben tartották Erdély-szerte, mígnem június 21-én első fokon öt év kényszermunkára ítélték. Ezt másodfokon megsemmisítették és december 22-én Nagyszebenben szabadlábra helyezték, 1920. július 5-én kapott útlevelet, amivel augusztus 7-én lépte át a határt Magyarország felé, s szinte azonnal be is kapcsolódott az ottani politikai és tudományos életbe.

Budapestre, majd Szegedre költözött (a kolozsvári egyetem új otthonába), 1921-ben megszervezte az Állattani Intézetet, melyet haláláig vezetett. Egyik elindítója volt a szegedi Ferenc József Tudományegyetem tudományos szaklapjának, Acta Litterarum ac Scientiarum Regiae Universitatis Hungaricae Francisco-Josephinae. Sect.: Scientiarum Naturalium.

Még a börtönben töltött idő alatt szervi szívbaj támadta meg, ami csakhamar életét vette. Szegeden érte a halál, a szegedi Belvárosi temetőben nyugszik.

Ajánlott Cikkek