Argentína helyett Ferihegy? Igen, aztán majd szerelünk…
A MÁVAG – együttműködésben a győri Magyar Vagon- és Gépgyárral, na meg a Lánggal – 1949-ben mutatta be azt a buszt, ami akkoriban kifejezetten jól felszereltnek számított, a nagyközönség talán nem is értette, hogy az akkori helyzetben mi az a fényűzés, amit ez a modell sugall…
Borítóképen:
Igen, ez volt az a bizonyos MÁVAG A19, ami egy kifejezetten karakteres „jószág” volt, luxusfelszerelését pedig az indokolta, hogy a gyártó Argentínába szánta.
Azt pontosan nem tudni, hogy mi történt közben, de tény, hogy az üzlet kútba esett, így az A19 pár példánya, ami akkorra már elkészült, itthon maradt. Ha már maradt, akkor viszont meg kellett találni funkciójukat, mert bizony felszereltsége okán nem lett volna igazán logikus lépés, ha a normál buszforgalom lebonyolításába vonják be.
Igen ám, de volt egy olyan különleges pont, ami már akkoriban is egyfajta reprezentatív feladatot (is) ellátott. Sőt, talán akkoriban szinte kizárólag ilyen feladatok hárultak rá.
A Ferihegy (ma Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér) persze akkoriban egészen másként festett…:
Ez pedig a Ferihegy volt, ennek következtében a frissen alakult Maszovlet (Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Részvénytársaság állította forgalomba a MÁVAG A19-et, ami jól ellátta feladatát, és annak ellenére sem volt különösebb gond az alkatrész-utánpótlással, hogy igazán nem lehetett sorozatgyártott modellnek tekinteni, miután az alapjait a nagyobb darabszámban gyártott MÁVAG Tr5 adta.
Igen, akkoriban azért még a darabszámok „nem szaladtak el” annyira, mint a későbbi, Ikarus-os időkben, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az akkori viszonyokat, amelyek bizony nem voltak éppen ideálisak akár csak pár darab busz előállításához sem…
Az A19 tehát tulajdonképpen Ferihegyen kezdte meg a szolgálatot, de annak is eljött az ideje, hogy leváltsák, hiszen megalakult az Ikarus, ami már a kezdetektől szállított a reptér számára Ikarus 30 típusú autóbuszokat, és egyre-másra jött ki újabb típusaival.
Azt ugyan pontosan nem tudjuk, hogy mikor – de feltételezésünk szerint valamikor az ’50-es évek vége felé – kikerült a reptéri állományból az A19, de akkoriban azért nem volt olyan helyzetben az ország, hogy az egyébként nem igazán leharcolt gépet elbontsák, így aztán az Építésügyi Minisztérium Általános Szerelő Vállalat kapta meg a gépet, ami aztán…
Valamikor a ’60-as évek elején a MÁVAG A19-et átalakította szervízbusszá, hogy szellőző-, elszívó-, klimatizáló-berendezések és hasonló célú készülékek gyártására és szerelésére biztosítsa a kiszálló bázist.
Mit tudott ez a szerkezet új szerepkörében? Íme:
„… egyesít magában egy szerény laboratóriumot, villamossági, szerelő-, lakatos- és műszerészműhelyt. Mindezekhez tartozik még egy hatágyas, hideg-meleg folyóvízzel rendelkező, villanykályhás konyhájú lakrész, amely a szervizkocsi embereinek pihenését, kényelmét biztosítja, ha távol kerülnek otthonuktól.”
Hogy meddig rótta még az utakat a MÁVAG A19, azt nem tudjuk, de könnyen lehet, hogy akár még a ’70-es évek elején is találkozhatott vele az ország bármely pontján az ember.
Abban azonban biztosak lehetünk, hogy ezen a fronton is az Ikarus váltotta: