Hírek Magyarság Nagyjaink Történelem Történelem Videók

Árpád-házi Szent Margit legendája – Ismerd meg a királylányt, Margitsziget névadóját!

Azt már biztos mindenki hallotta, hogy a szépséges Margitsziget egy magyar királylányról, Árpádházi Szent Margitról kapta a nevét.  Rövid, szolgálattal és isteni csodákkal teli életét szinte végig a margitszigeti apácakolostorban töltötte, különleges históriáját az un. Margit-legenda foglalja össze, amely a 13-14. században keletkezett, Margit halálát követően. Margitsziget történelme nem lehet teljes Margit legendájának ismerete nélkül, hiszen az évszázadokkal korábbi történések nyomai a mai napig fellelhetők a szigeten.

Borítóképen: Árpád-házi Szent Margit

Margit 1242-ben született a dalmáciai Klissza várában, ahol a tatár hadak elől menekülő királyi család menedéket talált. Apja, IV. Béla király, aki szoros kapcsolatban állt a domonkos renddel – a „dömésekkel”, ahogy középkori eleink mondták –, már egész kicsi korában a veszprémi domonkos apácák kolostorába adta leányát, mert korábban fogadalmat tett – miszerint, ha elkerülik a tatárok további pusztításait, születendő gyermekét az egyháznak ajánlja.

Hogy közelebb legyen a kis királylányhoz, kolostort építtetett a Nyulak szigetén. A szépen hangzó Nyulak szigete név – talán tudatos – „félreolvasás” eredménye, hiszen a szigetet korai középkorunkban Isola leprorumnak (Leprások szigete) nevezték, mert itt különítették el a ragályos leprásokat. A nevet Isola leporumnak, azaz Nyulak szigetének véltek utóbb. Egyetlen betű a különbség.

A kis Margit 1252-ben költözött át 17 társával a számára alapított nyulak-szigeti kolostorba. IV. Béla király feleségével együtt sokszor látogatta meg leányát e kolostorban. A királylányt egész életében kitartó elkötelezettség jellemezte; kifejezetten kérte, hogy „természetes személyként” kezeljék, semmilyen megkülönböztetést nem volt hajlandó elfogadni rendtársaitól.

Árpádházi Szent Margit vezeklőöve, 13, század

Híre járt a közeli országokban, de még a távoli tartományokban is, hogy van Béla királynak egy szépséges szép lánya, s egymás után érkeztek a kérők Magyarországra. Megkérte Margitot a cseh király őfelsége, s megkérték sokan mások is, de ő annyira utálta a világi hiúságokat és gyönyörűségeket, hogy hallani sem akart házasságról, pedig apja, a király politikai indokoktól fűtve több ízben feleségül kívánta adni más uralkodói sarjakhoz. Margit vasakarattal állt ellent a felszólításnak, állhatatos maradt fogadalma mellett – még akkor is, amikor feldühödött apja ellenállásának következményeként minden támogatását megvont a kolostortól.

A sanyarú sorsát vállaló királyleányhoz, aki rongyokban járt és a legpiszkosabb munkákat is derűsen végezte, már életében eljártak a betegek és szűkölködők, és Margit mindenkin segített, csodás isteni képességeiről számolnak be a korabeli feljegyzések.

Szent Margit szimbolikus sírja a domonkos kolostorban, a Margitszigeten, Budapesten

A kolostorból kultikus kegyhely lett, az ország hitének központja és őre. Margit – aki a főváros védőszentje lett – itt halt meg 1270-ben, huszonnyolc éves korában.  A kolostor templomában lévő sírja sűrűn látogatott zarándokhellyé vált. Emlékét, példáját az apácák még két és fél századon át – amíg a török pusztítás miatt a szigetről el nem kellett menekülniük – ápolták és tisztelték. Az apácák 1540-ben elhagyták a szigetet, magukkal vitték Boldog Margit földi maradványait is, amelyek sajnos később, a domonkos rend betiltásakor elvesztek.

Margitot XII. Pius pápa avatta szentté 1943. július 13-án. 1914-ben a Margitszigeten egy vihar döntötte fa gyökerei között megtalálták az apácazárda ép harangját, így ásatások kezdődtek, de a kolostor még mindig nincs feltárva. Ma látható részei: nyugati udvar, kápolna, királynői lakóház, torony, sekrestye, templom, kerengő, káptalanterem, konyha, fűtőház, ebédlő. kútház, laikusok ebédlője és a dolgozóterem. A kolostorkert az első magyar kertművészeti emlék is, hiszen a domonkosrendi kolostorkert már 1251-ben vízvezetékkel rendelkezett.

A Margit-legenda egy magyar nyelven írt, felbecsülhetetlen értékű írásos emlék, egy kódex, ami IV. Béla magyar király lánya, Árpád-házi Szent Margit (1242–1270) Domonkos-rendi apáca kolostori életéről, csodatételeiről szól, valamint róla szóló vallomásokat tartalmaz.

A Margit-legenda egyik oldala

Ismeretlen időben keletkezett, ismeretlen szerzőtől származik és két latin nyelvű forrás nyomán készült. Az egyiket vélhetően Marcellus, Margit gyóntatója és lelki vezetője, a magyar domonkosok rendfőnöke írta nem sokkal Margit halálát követően. A másik forrás az a jegyzőkönyv, ami az 1276-ban Margit életéről tett tanúvallomásokat tartalmazza. A kutatók többsége szerint a legendát valószínűleg a 13. század végén írták meg eredetileg latin nyelven, s ennek magyarra fordításából alakulhatott ki – többszöri átdolgozást, stilisztikai javítást követően – a 14. század végére a jelenleg ismert szöveg.

A legenda szövegét az a kódex őrizte meg, amit Ráskay Lea apáca másolt, illetve feltehetően át is írt 1510-ben a margitszigeti domonkos kolostorban (vagyis ott, ahol Margit évszázadokkal korábban élt). A legendát tartalmazó kódex 1529-ben a nagyváradi klarisszákhoz került – miután a margitszigeti apácák a török elől odaköltöztek –, onnan Nagyszombatba, majd Pozsonyba, s 1836-ban az Országos Széchényi Könyvtárba, ahol jelenleg is található.

A Margitról alkotott képek és szobrok fekete kápás fehér domonkos ruhában, kezében liliommal, fején koronával ábrázolják a szent életű királylányt. Kultusza külföldön is elterjedt. Assisiben, Firenzében XIV. századból való freskója látható. Ugyanígy Trevisóban, ahol a kép felirata: Beata Margareta Regina Ungariae Ordinis Fratrum Predicatorum. Ragusa templomának szószékén fába faragott alakja áll. De törékeny termetét megörökítik többek között a perugiai meg a berni dominikánus templom szentjei között, a weeseni kolostor oltárképén és a római Santa Maria sopra Minerva egyik pillérén is.

forrás: danubiusholtes.com

Ajánlott Cikkek