Asztalhoz magyar! A rögös túró: lehet édes, lehet sós, bele jó túró való!
Bár sokat nem foglalkoztunk vele, de feltűnt, hogy amikor külföldön járunk, és önellátóként egy kis hazai ízre vágyunk, az otthonról hozott szalonna és csuszatészta mellé nem tudunk túrót szerezni (nem mellesleg sok helyen tejfölt sem…), pedig ez az élelmiszer olyan magától értetődő, mint az, hogy kék az ég! Igen, nekünk magyaroknak…
… merthogy csodálkozva vettük észre, hogy a külföldiek az élelmiszer boltban kérdezik, mi lehet ez, amikor pedig egy jó csuszára meghívjuk őket, eléggé idegenkedve fogadják – amiben a szalonna is „ludas” persze…-, a számukra tejesnek tűnő, de sós, néhol kissé pörkös, más részeken meg lucskos finomságot!
Persze, amikor aztán rászánják, hogy megkóstolják, tízből nyolcan kijelentik, hogy ez lesz a kedvenc ételük. Ez pedig a magyar konyha dicsérete, különösen, ha hozzátesszük, hogy majd’ minden ételünkre ezt mondják!
No, azért a pacalpörköltért rajongó külföldivel még nemigen találkoztunk, ahogy a véreshurkát sem igazán tudják hova tenni, de például a portugálok azt sem értik, hogy a kékégbe esszük mi meg nyersen a paprikát! Mi persze azt nem értjük, hogy ha már egyszer ott a friss, ropogós paprika, miért kellene megsütni! A főzés más, egy jó lecsóba mindig benne vagyunk, de most vissza a túróhoz!
Látható tehát, hogy a túró olyan termék, ami bizony csak itt nálunk készül! Vannak hasonló termékek, melyek azonos élelmiszeripari kategóriába tartoznak (ricotta, cottage cheese), de a rögös túró az teljesen más!
Ugyanis a rögös túró esetében csurgatással, azaz önpréseléssel eltávolítjuk a felesleges savót, ügyelve persze a kialakult morzsás, rögös, kelvirágszerű állományú túróra!
Ha a fenti példák nem bizonyítanák megfelelően, hogy ez bizony egy igazi magyar különlegesség, el kell mondanunk, hogy a rögös túrót még az Európai Bizottság is hagyományos különleges terméknek ismerte el, és mint ilyet felvette nyilvántartásába az Európai Unió!
De mikor találtuk ki a túrót? Pontos évszám nem ismert, de azt pontosan tudjuk, hogy már az 1500-as években megjelenik – sajnos, mint olyan adóeszköz melyben a törököknek kifizethető az adó egy része…
Azon túl, hogy a túró, mint élelmiszer jelen volt már akkor is a magyarok asztalán, ez forrás azt is bizonyítja, hogy eleink már ekkor – sőt, minden valószínűséggel sokkal korábban is! – fogyasztottak tejet, illetve tejtermékeket. Olyannyira, hogy az 1900-as évek elején egy szakácskönyvben így írnak róla:
„A túrót külön méltatni és ismertetni hazánkban alig szükséges. Általánosan ismeretes, hogy élelmezésünknél szerepe van a túrónak is, mely rendes piaci árucikk az ország egész területén.”
A történeten túl azt is el kell mondani, hogy a túró egyfajtaszuper-élelmiszer, hiszen alacsony a kalória- és zsírtartalma (tíz dekagrammjában mindössze 147 kcal és 7 gramm zsír található), fehérjetartalma magas (14-18 gramm), emellett kiváló kalcium- és foszforforrás is szervezetünk számára.
Ezen tulajdonságainak, valamint sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetően a túró a kiegyensúlyozott táplálkozás szerves része, nem véletlenül a sportolók körében is rendkívül kedvelt élelmiszer.
Persze mi azért rendre nem önmagában fogyasztjuk, hanem pótoljuk azokat a kalóriákat, amiket a túró nem tartalmaz 😊 – hol szalonna, hol cukor formájában, de lehet ez a kalóriaforrás csoki vagy kandírozott gyümölcs, de a lényeg, hogy a túrót minden típusú ételünkbe fel tudjuk használni!
