Asztalhoz Magyar! Enyém a vár, tiétek a lekvár!

A lekvár. Ez egy tipikusan közép-európai étel, amit soha nem önmagában fogyasztottak, mindig is ízesítésre használták. Nyugat-Európában inkább a dzsem terjedt el, ami teljesen más történet, ugyanis például nem feltétlenül kell főzni, és készülhet zöldségből is…

Borítóképen: Hagyományos szilvalekvárfőzés

Ehhez képest a lekvár szó eredetét német gyökerekre vezetik vissza egyesek, de az érvelés önmagát buktatja le… Ezek szerint ugyanis lekvár szavunk a XIX. század második felében a „nyalánkság” szavunk, a Monarchiában nem ritka pongyola német fordítás – Leckware – visszamagyarosításával keletkezett.

Nem vagyunk nyelvészek, de nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a Monarchia előtti időkben is használták a lekvár szót, erre pedig bizonyítékot is találtunk! Magával a szóval – írott formában! – már 1783-ban találkozhatott az írni, olvasni tudó, ugyanis Magyar Könyv-Ház 3.-ban megjelent „Borri Kotzintzináról” című részben megemlítenek egy Balacia nevű lekvárt – amit viszont halból készítenek…

Figyelem! Maga a szó, illetve annak jelentése – a szerző a mustárhoz hasonlítja! – már sejtet arról valamit, hogy milyen állagú ételt neveznek lekvárnak.

De nem kell sokat előre menni az időben ahhoz, hogy a mai jelentést is pontosan megtaláljuk! A Hazai Tudósítások 1806. októbar 25-én megjelent 34. számában ugyanis az „A’ gyümölts fákról” szóló értekezésben így ír a szerző:

Melly tápláló légyen az édes körtvékből, és szilvábol főzött lekvár

És mi az a lekvár? Nos, sokan azt gondolják, hogy amit megvesznek a boltokban, és rá van írva, hogy „lekvár”, az tényleg az is. Á, dehogy! – ahogy a gyerekversben szerepel (ha már a gyerekekre utaló címet adtuk írásunknak…).

A lekvár vagy gyümölcsíz olyan sűrű pép, amely a gyümölcs cukorral, vagy cukor nélkül történő főzése által jön létre. Főleg szilvából és sárgabarackból készítik a hagyományos házilekvárt.

Talán mondani sem kell, hogy az igazán finom lekvár édességét a gyümölcs cukorja adja, de azt el kell ismerni, hogy nem mindig és nem minden tájon érik olyan édesre a gyümölcs, hogy ne kelljen hozzá valamennyi cukor.

A „lekvárság” nem itt dől el! Az bizony ott dől el, hogy a valódi (!) lekvár nem tartalmaz mesterséges édesítőszereket, valamint zselésítő anyagokat és tartósítószert sem! Ennek következménye, hogy 50% cukortartalom felett nem szükséges tartósítószer, míg az alacsony cukortartalmú lekvárok csak korlátozott ideig tarthatók el.

Hogyan készül? Erre mindenkinek van receptje, aki készít lekvárt, aki meg nem, hát… a legjobb azokhoz fordulni, akik még a mai napig készítik a hagyományos házi lekvárt.