Magyarság Történelem

Asztalhoz Magyar! Ha Balaton, akkor lángos!

Ha meg egy piac, vagy éppen egy épített strand, vagy akár a balváros… Nos, akkor is lángos! De honnan ered ez a rendkívül sokféleképpen ízesíthető sült tészta? Nem meglepő; a lángos története a kenyér történetéig nyúlik vissza, és – mint annyi más étel – ez is a valamikori paraszti világból nőtt ki, és jár be a mai napig csodálatos utat!

Borítóképen: Enni való ennivaló!

Magas szénhidrát-, zsír-, só- és energiatartalma miatt nem tekinthető egészséges tápláléknak – írják egyes helyeken, de ne feledjük, hogy régen bizony kellett a nehéz fizikai munkához az energia, manapság pedig az a tétel érvényes, hogy semmit nem szabad megtagadni szervezetünktől, de mindent csak mértékkel fogyasszunk!

A lángos, langal(l)ó vagy kenyérlepény valószínűleg a kenyérrel egyidőben keletkezett, hiszen a kenyér dagasztására használt teknő kaparékából az is kenyértésztából készült. Neve a láng szóból eredeztethető. A lángosokat a kemence elülső részében sütötték.

A kenyértészta dagasztóteknőben készült és az oldalára tapadt kenyértészta maradékaiból lapos lepényeket formáztak, és a kenyérsütés után a még parázsló kemencében megsütötték.

Kenyeret a régiek általában 5-7 naponta sütöttek, aminek az volt az oka, hogy a kemence felfűtéséhez rengeteg értékes tüzelőre van szükség és maga a kenyértészta dagasztása is több órás művelet.

Éppen ezért a kenyérsütés reggelén lángost ettek, később és másnap kisebb cipókat, míg a sokszor 3-5 kilós kenyereket csak másod- vagy harmadnap vágták fel.

Főleg az ország délnyugati részén a jobb módúak hagymával és szalonnával megrakva is sütötték, ami a mai kenyérlángos ihletője volt. Keleten inkább magában, tejföllel vagy lekvárral ették, később az ipari cukor megjelenése után (főleg a gyerekek) édesen is.

A mezőgazdaság modernizálásával az átalakult vidéki társadalomban az otthoni kenyérsütés hagyománya eltűnt, helyét a sütőipar és az iparilag előállított kenyér vette át.

A zsiradékban sütött lángos az ötvenes évek végén jelent meg, főként kisiparosok kínálatában. Igazán népszerűvé a hetvenes években vált. Ennek oka az volt, hogy elkészítése egyszerű, viszont az otthoni kenyérsütés elmaradása után is megmaradt az igény és a hagyomány;

Kellett egy egyszerű étel, amit akár állva is fogyaszthatunk, ugyanakkor kiadós és ízletes.

Ha úgy tetszik, a lángos volt az első igazi magyar „street food” étel, és ma már világszerte hódít! Ausztriai vidámparkokban is kapható. Magyar hatásra terjedt el ott és Csehországban. A bécsi Práterben gyakran látni a helyi lakosokat lángost majszolni.

Ma már elismerik és szeretik Németországban, Ausztriában, Romániában, Szerbiában, de Csehországban is. Ebből is látszik, hogy a Balaton mennyi hozzáadott plusszal rendelkezik, mennyi mindent köszönhet neki az ország.

Lángos és Balaton!

Eredetileg persze nem létezett annyi változat, mint manapság. A változatok az adja, hogy mi kerül a tésztára. Természetesen eredetileg a magyar konyhában legnépszerűbb „ízesítők” kerültek rá; só, fokhagyma, tejföl, majd jött a sajt, hogy aztán mára a variációk száma közelítse a végtelent…

Mi a magunk részéről inkább csak az elsőnek felsoroltakat tekintjük igazi lángosnak, de ahány ember, annyiféle ízlés, virágozzon sok virág!

A variációk száma végtelen…

Mára kevésbé ismert változata, ahol az ízesítőanyagot a tésztába keverik, majd azzal együtt sütik ki. Ilyen például az apróra vágott párolt káposztával kevert, borssal ízesített káposztás lángos, mely főleg a hetvenes években volt népszerű.

Aki teheti, menjen gyorsan a helyi piacra, biztosan van lángos!

Ajánlott Cikkek