Asztalhoz magyar! Tokaji aszú, a borok királya, a királyok bora
Ki ne ismerné ezt a nedűt? Ki ne ivott volna ebből az utánozhatatlan ízvilágú finomságból? Jobbára még azok is megkóstolják, akik egyébként nem igazán kedvelik a borokat, már csak azért is, mert a Tokaji aszú olyan ízélményt ad, amit más bornál keresve sem találhatunk! Nem adják ingyen, sőt olcsón sem, de ennek jó oka van; a minőséget meg kell fizetni, mert a minőséget előállítani sem olcsó mulatság!
Borítóképen: Minimum 3 évig érlelik az aszúbort
Hol kezdődött a történet? Van annak már vagy jó 750 éve! És ez csak a történet azon része, amelyről már vannak írásos emlékek, ugyanis a területen feltárt leletek arról tanúskodnak, hogy már Szent István idejében is volt a Hegyalján szőlőművelés!
Nem véletlen, IV. Béla király a tatárjárás után elnéptelenedett területre vallon szőlőműveseket telepített, kellettek olyanok, akik folytatják a szőlőművelést. A vallonok mellett a Szerémi borvidékről is érkeztek ide, és az már csak természetes, hogy az újonnan betelepülők magukkal hoztak néhány általuk jól ismert szőlőfajtát is.
Elképzelhető, hogy a legjellegzetesebb hegyaljai szőlőfajta, a furmint is francia, vagy olasz eredetű, de az sem zárható ki, hogy szerémségi eredetű.
De miért írjuk, hogy hegyaljai, mért nem a tokaji megnevezést használjuk? Nos, ennek oka az, hogy a területet már a 16. században Hegyalja néven nevezik, melyen a borvidék 87 km hosszúságban és 3-4 km szélességben terül el, mintegy 5478 hektárnyi területen a Zemplén lábainál, három jellegzetes hegy – az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy – közötti háromszögben, 27 település határában.
A Tokaji elnevezést – bármilyen furcsa is – a külföldi borkereskedőktől vettük át, akik jellemzően Tokajból indulva szállították boraikat, de minden esetre pontosan ismerték Tokaj várát a Bodrog és a Tisza összefolyásánál, és mintegy igazodási pontként Európa-szerte a „Tokaj-hegyvidéke (latinul: Montium vitiferorum Tokaiensis, németül: Tokayer Gebürg vagy Tokajer Wein-Gebürg) néven vált ismertté.
Innen aztán később átvette a magyar köznyelv is, de hivatalosan csak a 20. században nyerte el a terület a Tokaj-Hegyalja nevet.
Szőlő tehát volt, volt, aki megművelje, és volt, aki bort készítsen. De még nem volt aszú amikor megérkeztek az új jövevények megérkeztek IV. Béla idejében… De vajon ki készítette az első aszút? Nos, erre több verzió is van, de szerencsére vannak írásos emlékeink!
A legenda szerint az aszúbor készítését Szepsi Laczkó Máté, Lorántffy Zsuzsanna udvari papja, majd később erdőbényei prédikátor találta föl, aki a fejedelemasszony sátoraljaújhelyi Oremus szőlőjének terméséből készítette az első aszúbort, és azzal, mint húsvéti borral lepte meg úrnőjét. E történeti adat hitelességét Kazinczy Ferenc feljegyzése erősíti meg, amelyben Kazinczy Pétert, a fejedelemasszony jószágigazgatóját nevezte meg az említett történelmi adat forrásául. A legendát azóta hitelt érdemlően cáfolta Zelenák István történész…
A valóság az, hogy már jóval korábban, a XVI. század első felében készülhetett aszúbor a vidéken. A jelenleg ismert legkorábbi említése a Garay család egy örökleveléből származik 1571-ből.
Nos, a Tokaji aszú – még ha akkor nem is így nevezték! – legalább 450 éve velünk van, de minden bizonnyal nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk, az aszúbor készítése legalább 500 éves múltra tekint vissza a Tokaj-Hegyalján!
De hogy minek köszönhette a tokaji aszú – a kivételes minőségén túl –, hogy hódító útjára elindulhatott, és távoli országokba is eljuthatott a híre? Évszázadokkal ezelőtt a tárolhatóság, a szállíthatóság egy olyan probléma volt, amit a legtöbb bor esetében nem tudtak megoldani, így azokat nem is tudták messzi tájakra eljuttatni.
A tokaji aszú azonban, köszönhetően elsősorban magas cukor- és savtartalmának, jóval hosszabb utakat kibírt, így eljuthatott Európa-szerte a legkülönbözőbb királyi, császári, cári udvarokba.
Az 1700-as években már Lengyelország, Poroszország, Franciaország, Anglia borkereskedői vásárolták a tokaji bort, 1733-1798-ig pedig a cári udvar Tokajban Orosz Borvásárlói Bizottságot tartott fenn, melynek feladata volt, hogy a cári udvar számára biztosítsa a tokaji bort a cári udvartartás részére.
A borról, és arról, hogyan készül, mitől lesz olyan, amilyennek ismerjük, nem írunk, mert a szakértők ezt sokkal jobban tuják:
