Átadják a régi Erzsébet hidat – 1903 október 10.

Az első, vagyis az úgynevezett régi Erzsébet híd (eredetileg Eskü téri híd) a Duna egyik budapesti átkelője volt 1903-tól 1945-ig, a mai Erzsébet híd helyén. Létrejöttét az 1893-as XIV. törvénycikk írta elő, egyidejűleg a Ferenc József híd (ma Fővám téri híd) építésével. A két híd megépítésére kiírt nemzetközi tervpályázatra 74 pályamű érkezett, ezek közül 53 az Eskü téri (későbbi Erzsébet) hídhoz kapcsolódott. A tervezők közül 41-en egyetlen nyílással oldották meg az áthidalást, 36 az Eskü téri, míg 5 a Fővám téri hídnál. A pályázók közül 15-en voltak magyarok, míg a többi közül a legtöbben amerikaiak voltak (16), de olasz, osztrák, német és francia tervezők is indultak a pályázaton.

A híd 1898 és 1903 között épült, nem sokkal a Ferenc József nevét viselő híd (ma Szabadság híd) után. Közben Erzsébet királynét merényletben meggyilkolták Genfben, és a híd az ő tiszteletére kapta ezt a nevet.

Az acélszerkezetű lánchíd a magyar hídépítő mérnökök és a hazai ipar kivételes alkotása volt. Átadása után közel egy negyed évszázadig tartotta a világcsúcsot rendszerében, hetven évig volt Duna-rekorder, és 290 méteres középnyílásával mederpillér nélkül ívelte át a folyót. Ez volt a világ első, sok újdonságot felmutató acélpilonos lánchídja. A híd a második világháború során megsemmisült: 1945 januárjában a visszavonuló német erők felrobbantották, és nem építették újjá, helyette egy új hidat hoztak létre a helyszínen.

A második világháború alatt, 1945. január 18-án reggel, a Pestet elhagyó német erők felrobbantották az Erzsébet hidat. Nem ismert az ok, de a négy töltet közül csak a budai hídfő déli lánckamrájában robbant fel egy. A megszakadt déli lánc emiatt már nem bírta az útpálya súlyát, és dél felé csavarodva magával rántotta a budai oldalon álló pilont a Dunába. Megjegyzendő, hogy az északi lánc bár sérült és összeroncsolódott, nem szakadt el. Pesten a hídfő épen maradt, és egészen az új híd építésének megkezdéséig a háború ezen pusztító eseményére emlékeztetett. 1947-től az 1960-as évek elejéig – hasonlóan a Petőfi hídhoz – a Rákóczi úti villamosjáratok végállomása a pesti hídfőnél található volt, a villamosok a híd megmaradt felvezetőjén fordultak meg. A régi híd maradványait elbontották, és a végállomás ezt követően az akkori Felszabadulás térre került. A pesti oldalon megmaradt pilont végül 1960-ban bontották le.