Auswitz-ban halt meg a magyar edzőfejedelem aki megtanította az olaszokat focizni – Weisz Árpádra emlékezünk
Weisz Árpád (Solt, 1896. április 16. – Auschwitz, 1944. január 30.) hatszoros magyar válogatott labdarúgó hátvéd poszton, majd Olaszországban labdarúgóedző. Edzői munkáját elismerve az edzők fejedelmének nevezték el a sportújságírók.
Az 1930-as években a fasiszta Olaszországban dolgozott edzőként. A modern edzési tudomány egyik megalapozójaként és korának egyik legjobb edzőjeként tartják számon. Neve 1938 nyarán bejárta egész Európát, amikor a Bologna FC-vel a Párizsi Világkiállítás bajnokságán 4-1-re verte az akkor már sztárcsapatnak számító Chelsea-t.
A méltatlanul elfelejtett, tragikus sorsú Weisz Árpád két együttesnél is maradandót alkotott. 34 évesen bajnoki címet szerzett a milánói Internazionalénál, ahol kezdő edzőként első figyelemreméltó döntése egy 17 éves ismeretlen fiatal, egy bizonyos Giuseppe Meazza felfedezése volt. Weisz legnagyobb sikereit mégis a Bologna mestereként érte el, mely csapatot egymás után kétszer is első helyre vezette. A félelmetes csapat 1937-ben 4:1 arányban lelépve az akkori esztendők egyik sztárcsapatát, a Chelseat, megnyerte a párizsi világkiállítás kupáját. Weisz számára a diadalt követően az egyik legnagyobb elismerést egy francia sportlap fogalmazta meg: „Weisz Bolognája olasz módra, de angol profi labdarúgókból álló csapatként győzedelmeskedett.” A Bologna sikert sikerre halmozott, Weisz munkáját egyre nagyobb szakmai elismerés, övezte.
A háborúhoz közeledve azonban Olaszországban is megváltoztak a politikai és társadalmi viszonyok. Míg 1932-ben Mussolini még úgy fogalmazott, hogy „az antiszemitizmus nem létezik Olaszországban – az olasz zsidók mindig derék állampolgárokként viselkedtek, és mint katonák bátran küzdöttek” – hat évvel később már faji kiáltvány jelenik meg lapjában, a Giornale d’Italiában, amely tragikus útra terelte az addig az antiszemitizmustól összességében érintetlen Olaszországot. Októberben, a zsidókat sújtó törvények elfogadásával a Bolognában élő Weisz család számos Itáliában élő külföldi, illetve olaszországi zsidó polgárral egyetemben védtelenné vált. Itália a náci Németország karjaiba szédült.
A Bologna 1938. október 16-án otthon, a Littorialéban, a fasiszta építészet egyik emblematikus alkotásában, a mai Stadio Dall’Ara elődjében 2:0 arányban simán verte a Viola József edzette római Lazio csapatát. Weisz, a honfitárs irányította fővárosi csapat ellen ült utoljára a piros-kékek kispadján. Benyújtotta lemondását, és családjával elhagyta Itáliát: Párizsba menekültek, ott próbáltak új életet kezdeni. Praktikus okok miatt esett a választás a francia fővárosra.
Weisz a kiválóan beszélt olasz után könnyen elboldogult a francia nyelvvel. Ismerték őt a franciák, emlékeztek a Bologna nagyszerű csapatára és az élete mérkőzését irányító magyar szakemberre, aki ezzel az összecsapással végérvényesen bevonult a labdarúgás halhatatlanjai közé. Bologna is közel volt. Kacérkodott ugyan egy angliai letelepedéssel is, de az angol bajnokságban külföldi edzőként nemigen vállalhatott volna munkát. A család 1939 tavaszán Hollandiába költözött, ahol mindent elölről kellett kezdeni. Azonban úgy tűnt, lassan rendbe jönnek a dolgok egy kicsiny holland városban, az ötvenezer lakosú Dordechtben. Azután mindennek vége lett: 1939. szeptember elsején kitört a második világháború. 1940. május 10-én pedig a náci Németország lerohanta a semleges Hollandiát, amely négynapi küzdelmet követően megadta magát. Weisz 1941 szeptemberétől nem vezethette többé a Dordecht edzéseit. A családot 1942 nyarán tartóztatta le a Gestapo, először a hollandiai Westerbork tranzit táborába, majd Auschwitzba deportálva őket, ahonnan senki nem tért vissza. –
