Autóbusz? Indul! – 1. rész: A kezdet kezdete
Minden kezdet nehéz, de aztán valahogy mégiscsak kiegyenesednek a dolgok… Csak az a kérdés, hogy mikor? Mert bizony Budapesten kellett vagy jó 50-60 év, mire a ma is ismert közlekedési eszközök elődei olyan műszaki szintet és mennyiséget értek el, hogy az már tényleg egy világváros rangjához méltó közösségi közlekedést biztosított.
Borítóképen: Ganz-Büssig emeletes autóbusz a Könyves Kálmán (Hungária) körúton, háttében a Ganz gyár, 1916 (forrás: Fortepan, 170118)
Na azért ne gondoljuk, hogy eleink a buszok megjelenéséig lóháton, vagy szekéren közlekedtek a fővárosban (de volt ilyen is!), ugyanis felmenőink mintha sokkal észszerűbben szervezték volna életüket, mint mi manapság… És ez igaz a közösségi közlekedésre is!
Mire gondolunk? Nos, a buszok megjelenésének idejét megelőzően már igen komoly fejlesztéseket hajtottak végre: Budapesten az 1910-es évek elején a villamos vágányhossz (beleértve a HÉV-eket is!) nagyobb volt, mint manapság!
Szóval azért eleink nem voltak olyan nagyon elveszve a világban, ők nem papoltak bizonyos dolgokról, hanem tettek azért, hogy megvalósítsák elképzeléseiket.
Ne feledjük, hogy akkoriban Budapest mai területének lakossága jóval kisebb volt (1,2 millió a mai 1,8 millióval szemben), területe pedig sokkal kisebb, hiszen egyre több terület épül be, a város folyamatosan terjeszkedik. Persze ekkoriban sem volt mindenhol kiépített villamos vasúti pálya, de akadt bőven az 1.000-es darabszámot valamivel meghaladó villamosoknak, hiszen omnibuszok is közlekedtek – hozzávetőleg 100 járművel, és ezek is a villamos-vasút hálózatra hordták rá az utasokat.
Bár időben egy kicsit lépünk, de a cikk további részéből megtudható, hogy miért nem látni buszokat az 1920-as, Budapesten készült felvételeken…:
Az omnibuszok jellemzően inkább a külsőbb kerületekben voltak rendszeresítve ezekben az időkben, de a főváros környékén – kissé távolabbról – mér magánvállalkozók elindítottak buszjáratokat is.
1914-ben az omnibuszokat is üzemeltető Székesfővárosi Közlekedési Vállalat Rt. (SzKV) ideiglenes próbajáratokat engedélyezett különböző típusú járművekkel, és a célja közel sem az akkor még egyebek iránt nem egy kézben lévő villamos vasúti közlekedés, hanem éppen az omnibuszok kiváltása volt!
Ez utóbbiak ugyanis nehézkesek voltak, meglehetősen kis számú utast tudtak szállítani, és persze addigra már a konflisok és az omnibuszok lovainak „végtermékétől” is meg akartak szabadulni. Magyarul: tisztább várost akartak! Na igen, de mindezt buszokkal?
Így van, buszokkal, melyeket ki is próbáltak, és a próbák végén a két első busz máris igen különleges volt, ugyanis az 1915.március 1-jén indított első autóbuszjárat az Andrássy úton 2 járművel igazán figyelemre méltó járművel indult el:
Az egyik egy Austro-Daimler Tudor akkumulátoros (!!!) hajtású, nyitott emeletes jármű volt, a másik egy Kistarcsán (Gép- és Vasútfelszerelési Gyár) készített egyszintű, benzinmotoros jármű.
A dízel persze akkoriban még nem is igazán jöhetett szóba, mert a lassújárású dízelek, amelyeket akkoriban gyártottak nemigen feleltek meg a közúti felhasználás igényeinek (a valódi áttörést Jendrassik György csak később hozta meg – a fent csatolt cikkben olvasható!), inkább csak mezőgazdasági eszközökbe, vagy éppen hajókba szerelve működtek hatékonyan. De látni kell, hogy;
Már az indulásnál eszébe jutott az akkori közösségi közlekedés szervezőinek, hogy egy helyi szinten nulla kibocsátású autóbusszal induljanak el!
Sajnos a hazai gyártású, kistarcsai autóbusz nem bírta a terhelést, így cirka egy hónap múlva eladta az üzemeltető vállalat, de…
1915 augusztusában érkezett két MARTA, majd 1916-ban négy Benz gyártmányú autóbusz is a fővárosba.
A történethez tartozik, hogy a Benz gyártmányok is származhattak Aradról – ahogy a MARTA autóbuszok is -, ugyanis a Benz 1915-ben bevásárolta magát az aradi autógyártóba, így ott azon túl Benz alapokon készültek az autók és buszok, na meg főként a teherautók, hiszen ezek háborús évek voltak, a teherautókra ilyen időkben pedig igen nagy szükség szokott lenni.
1917-ben négy darab Ganz-Büssing gyártmányú, a MARTA-hoz és a Benz-hez hasonló kialakítású autóbusszal bővítették az állományt, így a buszok létszáma immár tizenegyre emelkedett!
Ennyivel ugyan nem lehetett kiváltani az omnibuszokat, de a háború nem engedett meg nagyobb sebességet a buszok bevezetésében, sőt, 1917 áprilisában le is állították az autóbusz közelekdést a háborús helyzet miatt…
1915-től telephelyként egyébként az Budapesti Autóközlekedési R.t, avagy Szürketaxi Rt.) Kerepesi út 15. sz. alatti garázsát használták.
Sajnos az 1917-es leállás után nyilván nem történtek fejlesztések, és a buszpark fejlesztése, valamint maga a buszközlekedés egészen 1921-ig szünetelt… De ez már egy másik történet, melyet a következő részben mutatunk be!
