Autóversenyek hajnalán: Tátra-Adria túraút, 1913 – 2. rész
A budapesti start után a kocsik az Erzsébethídon keresztül Budára mentek, ott befordultak a Gellért-rakparton és kijutva a Fehérvári-útra, folytatták útjukat Tétény felé. Fél órán keresztül elég felázott úton kellett hajtani; az éjféli friss szellő azonban kellemesen hatott, miáltal az útvonal a legideálisabb állapotba került és az utazást kellemessé tette.
Borítóképen:
A korabeli beszámolók szerint a rendezés mesteri volt, ugyanis az országutakon a csendőrség, míg a községekben a rendőrség vagy a helyi őrség, na meg a tűzoltóság ügyelt a rendre. Azokon a helyeken, jellemzően elágazásoknál, ahol kétség merülhetett fel az útirányt tekintve, zászlókkal ellátott rendezők mutatták a helyes irányt, azzal együtt, hogy minden versenyző rendelkezésére állt egy nagyszerűen összeállított túrakönyv és egy felgöngyölhető térkép is!
„A közönség mindenhol sorfalat állt és kellemes utazást kívánt az utazóknak. Sok falu volt fellobogózva, sőt voltak virágdobálások is, azonban nem oly nagy arányban, mint múlt évben. A naiv falusi nép öröme több kérésben és kérdésben jutott kifejezésre, így többször felhangzott a kérdés, hogy messze megyünk-e?” – írta az A Motor 1913. évi 22. számában.
Az előző rész:
A zsűri – reagálva a meglehetősen rossz útviszonyokra – úgy döntött, hogy leszállítja a teljesítendő átlagsebességet, bár a korabeli beszámolók szerint az utak meglepően jó állapotban voltak az esős időjárás ellenére is. Ne feledjük, hogy akkoriban nem volt egyértelmű, hogy minden út pormentesített legyen! Nagyon nem!
Az első hivatalos megálló délben volt, méghozzá Nagykanizsán. Ez egy érdekes választás volt, ugyanis az első napi etap Budapest és Pécs végpontok között volt, Nagykanizsa felé tehát egy igen erőteljes kerülővel haladt el a mezőny a dunántúli tájban. Nagykanizsán a versenyzőket Balázs Béla főispán és Vécsey Zsigmond fogadták.
A következő szakaszon már nem volt annyira egyértelműen jó a „pálya”, de nem voltak különösebb fennakadások ennek ellenére sem:
Ezen a szakaszon már több emelkedést kellett leküzdeni, mivel azonban ezek mind 8%-on alattiak voltak, a versenyzőknek az akkori modern autókkal már nem került nagy fáradságába azok legyőzése.
Az első nap tehát minden probléma nélkül zárult, de tudni lehetett, hogy a következő napon bizony igen komoly próba elé állítják a versenyzőket, és persze gépeiket, hiszen Pécsről indulva azonnal komoly szintkülönbségeket kellett legyőznie a mezőnynek!
Pécsig – az akkori félhivatalos információk szerint – ugyan minden Budapesten rajtoló autó megérkezett, sőt, a végül elinduló 31 egységből 27-nek még csak büntetőpontjai sem voltak!
Pécsről a rajtsorszámoknak megfelelően indították a versenyzőket, így elsőként Káldy Jenő startolt, gróf Teleky László Benz kocsijával. Pécs után tehát azonnal egy nagy meredekség kezdődött, de aztán egy nyugodtabb szakasz következett, viszont Túronynál ismét hegyi szakasz következett…
Ezzel együtt is jól együtt maradt a mezőny, nem voltak leszakadók, így érkeztek el a horvát határhoz.
A Dráván át az új hídon vonultak a versenyzők és csakhamar elérték az első horvát várost Delni Miholjacot, ahol a lakosság szívélyesen fogadta őket. Még szívélyesebb fogadtatásban részesültek Nasicen, ahol a Pejacsevich kastély kapujában gróf Pejacsevich Tódor, gróf Pejacsevich Márk és Mocsonyi Andor urak üdvözölték a versenyzőket.
A versenyzők ugyan nem tehették tiszteletüket a kastélyban, de a túra vezetői, gróf Zichy Béla Rezső és Baruch Jenő köszönetük jeléül egy ideig Nasice-n maradtak. Sajnálhatták a versengő autósok, ugyanis Nasice-ról sűrű fenyőerdőkön át vezetett az út az Oroljava mentén Pakracba, majd Lipikbe, ahol a kötelező ebéd állomás volt, és
… a pihenőt az eredetileg tervezett egy óra helyett kétórásra hosszabbították meg, mert a vártnál sokkal gyorsabban beért a mezőny!
A cél Károlyváros volt (ma Karlovac), így még majd’ 200 kilométer volt ezen a napon a versenyzők előtt. De a kötelező megálló megtoldott idejével együtt is olyan jól álltak az idővel, hogy délelőtt 11 és dél között indították egymás után a versenyzőket. Kezdetben síkvidéken haladtak, de Sziszeknél több emelkedős szakaszt is le kellett győzniük, mire felértek a Moslavinai halmokra.
A festői tájban sokat nem gyönyörködhettek a versenyzők, mert itt frissen kavicsozott volt a meglehetősen kanyargós út, így igencsak elővigyázatosan kellett közlekedniük!
A mai utak alapján azt találtuk, hogy a Lipik és Károlyváros között mintegy 174 kilométeres távolságot kellett megtenni, és ha igaz, hogy 11-kor rajtolt az első autó, akkor pontosan tudható, hogy ennek a távolságnak a legyőzéséhez akkoriban 3 óra és 34 perc kellett, ugyanis a 11-kor rajtoló és elsőként beérő gróf Teleky László kocsija délután 2 óra 34 perkor érkezett meg Károlyvárosba.
Ha pontosak a számok, és az út nyomvonala nem változott jelentősen, akkor ez annyit tesz, hogy kicsivel több, mint 48 km/h-ás átlagsebességgel teljesítette az első autó a távot.
Ez bizony akkoriban őrült gyorsnak tűnhetett, még ha ma már szinte biztosan állíthatjuk, hogy jóval magasabb átlagsebességgel is teljesíthető a táv. De ne feledjük el, hogy ez még az automobilizmus hajnala, és az autóversenyek születésének ideje!
Délután 5 óra 30 percre ért be az utolsó autó, és ha azt feltételezzük, hogy ez az autó startolt utolsóként, akkor ez 32 km/h-ás átlagsebességnek felel meg. Persze nem tudjuk, hogy közben esetleg volt valamilyen technikai probléma, vagy defekt, sajnos erről nem találtunk pontos információt a korabeli sajtóban.
Azt azonban tudjuk, hogy két nap után, a Budapest-Pécs és a Pécs-Károlyváros távokon két autó már annyi hibapontot gyűjtött, hogy voltaképpen kiestek a versenyből – legalábbis az elsőségért vívott küzdelemből -, és azt is tudjuk, hogy még mindig 25 autó volt hibapontok nélkül!
„Este a társaság a „Hotel Hafner“-be gyűlt össze lakomára.”
Az első két nap tehát lement, és nem volt különösebb fennakadás, sem a szervezésben, sem a versenyben, az autók és sofőrjeik kiválóan teljesítettek.
A verseny további menetéről a következő részben számolunk be. Az akkoriban igazán nagy feladatot jelentő 2.178 kilométeres teljes versenytáv tartogatott még meglepetéseket.
