Az 506. számú személyvonat katasztrófája

A meglehetősen nagy nehézségek, és az angol befektetőkkel folytatott folyamatos viták ellenére megépült a Nagyvárad-Kolozsvár-Brassó(Predeal) vasútvonal, de – miután a pénzügyek továbbra sem rendezettek… – végül 1876-ban állami tulajdonba került a Magyar Keleti Vasúttársaság. Majd’ húsz évvel ezek után egy szörnyű balesetről számoltak be a lapok. Mi a Vasárnapi Ujságot idézzük.

Borítóképen: Munkálatok a szerencsétlenség színhelyén

A Kolozsvár és Apahida közti vonalon június 3-ikán olyan vasúti baleset történt, mely — tekintve a vasúti kocsik és a pályatest megrongálását — az első rendű vasúti szerencsétlenségek között foglal helyet. A gondviselés különös kegyelme volt az, hogy a szörnyű balesetnek — még eddig — ember áldozata nincs.

Az 506. számú személyvonat este 8 óra 49 perckor indult ki a kolozsvári indóházból Predeal felé, de 10 percznyi rövid futás után a kocsikban ülők egyszerre heves rázkódást éreztek, amit rémítő ropogás és csattogás követett. A következő pillanatban az utazók nagy része, a pályatest mentén szétszórt és iszonyúan megrongált kocsikban jajveszékelt. A legnagyobb rázkódás a III-ad osztályra kocsikat érte. Ezek közül egyik kettőt is bukfenczezve fordult le a magas vasúti töltésről, és a mélyedésbe érve, kerekeivel a földbe fúródott. A másik kocsi kerekeivel az égnek mered, a harmadik oldalt fekszik és a negyedik keresztbe vágódva, fenmaradt a vágányon. Mind e kocsik teljesen szét vannak rombolva és a bennük ülő 70—80 utas közül 60-an sérültek meg és ezek közül ötnek sérülését tartják életveszélyesnek.

Az első és másodosztályú kocsik fenmaradtak a pályatesten. Az elől álló kocsik kerekei mélyen fúródtak a kemény kavics talajba.

Az első pillanatban mindenki azt hitte, hogy többen meghaltak. Némelyek vértől borítva és jajgatva ugráltak ki a rongált kocsikból. Mások elaléltak, a súlyos sebesültek kétségbeesve segélyért kiabáltak. Szemtanuk elbeszélése szerint vérfagyasztó jelenet volt az, melyről ma is borzalommal beszélnek.

Az első segélyt a szerencsétleneknek a kolozsvári mentők nyújtották, kik segélyvonaton, fáklyákkal vonultak ki a helyszínére, hol a sérülteket bekötözték és elszállították a kolozsvári «Karolina» kórházba.

A szerencsétlenség okát többféleképen magyarázzák. Némelyek a sínek elhajlásában vagy eltűrésében keresik az okot, mások kocsiszabálytalanságot, mások töltés-csuszamlást emlegetnek.

Vannak olyanok is, akik oláh merényletnek tartják, mivel a baleset megtörténte után néhány perccel, a Torda felől érkező gyorsvonat hozta az Emke (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület – a szerk.) vezérférfiait.

A valódi okot a vizsgálat fogja kideríteni. Az államvasutak kára a 20 ezer forintot jóval túlhaladja.

Az esetről ennyi a beszámoló, de ha már Erdély és vasút, akkor ne feledjük el, hogy a MÁV-nak nem csak a vonalak át- és megvétele okozott problémát, hanem a nagypolitikai változások is…:

A későbbi vizsgálatok alapján tudjuk, hogy a szerelvényt két mozdony mozgatta. Erre azért volt szükség, mert Virágosvölgy utáni emelkedő pályaszakasszal egy mozdony nem birkózott volna meg. A helyszíni szemle megállapította:

• A 81. és 82 őrházak között töltésen az első mozdony minden probléma nélkül áthaladt, de a második mozdony már erősen rázkódott.
• Ez a rázkódás odáig fokozódott, hogy a második mozdony szerkocsija leszakadt a mozdonyról, és az utána kapcsolt 12 vasúti kocsi kisiklott.

Az első feltételezések két lehetséges okot neveztek meg: az egyik feltételezés szerint a talpfák igencsak elkorhadtak, ezért nem bírták a súly és a sebesség szerelvényre jellemző kombinációját, a másik elmélet szerint pedig igen komoly mértékben eltérő vonóerejű mozdonyokat alkalmaztak, és ez vezetett rezonanciákhoz, ami aztán a baleset okozója lett.

Sajnos többet nem tudunk, de azt azért hozzá kell tennünk, hogy halálos áldozatot nem említett egyetlen forrás sem, a nyomozás pedig egyértelműen kizárta a külső beavatkozást, a baleset szándékos előidézésének lehetőségét.