Az a bizonyos Majláth-Triumph
Majláth Mihály neve valamikor a múlt század ’20-as éveinek elején jelent meg a hazai motorsportban. A kerékpár- és motorkerékpár kereskedő – aki 1937-ben világszínvonalú autótelepet nyitott DKW és BMW autók értékesítésére, szerelésére, javítására – a kezdetek kezdetétől Triumph motorkerékpárokkal versenyzett, de eljött az idő, amikor úgy látta, a szériagéppel már nem lehet továbblépni…
Borítóképen: A Majlát-Triuph, és Kaszala Károly Újpesten a stadionban megrendezett 1926-os motorversenyen
Márkát nem váltott, aminek oka minden valószínűség szerint egyrészt kifejezetten gazdasági jellegű volt, hiszen a Triumph márkát is Majláth értékesítette Magyarországon, másrészt viszont azért is, mert pontosan tudta, hogy más márkák szériában gyártott motorjai sem lennének jobbak, hiszen versenyben volt velük, de neki mégis több kellett!
A ’20-as évek elején jellemzően két részre bontották a versenyeket; volt egy úgynevezett távverseny, ahol az volt a lényeg, hogy a versenytávra megadott időhöz a lehető legközelebbi időt fussanak a motorkerékpárok (ez tehát egy túraverseny jellegű megmérettetés volt), míg volt egy ügyességi verseny, ami rend szerint hegyiverseny volt. Itt már kifejezetten a legjobb idő elérése volt a cél!
Nos, ezeken a versenyeken Majláth rendre az elsők között végzett. Versenytársai többek között Urbach László, Delmár Walter, illetve Almásy László (az „angol beteg”) Afrika-kutató, felfedező, pilóta voltak.
Már ebben az időben is inkább az ügyességi versenyben volt jobb, az ő terepe sokkal inkább az idő elleni küzdelem volt, semmint a megállapított idő tartása. Ez pedig az a fajtája a versenyeknek, amelyekhez soha nincs elég erős gép, mindig több lóerő, jobb futómű és gyorsabb motor kell!
A hegyi versenyekről az alábbi cikkben írtunk:
1924-ben Majláth Mihály egy újságban megjelent hirdetésben tudatta a nagyközönséggel, hogy a régóta várt AJS és Triumph motorok megérkeztek kereskedésébe (az AJS-t is ő képviselte), és megemlíti, hogy a szállítmányban a Triumph márkától a Ricardo modellek érkeztek meg (dinamóvilágítással!).
Triumph Ricardo
Ezt a gépet a Triumph 1921 és 1928 között gyártotta. Típusnevét Sir Harry Ricardo motortervezőtől kapta, aki akkoriban igencsak innovatív módon négyszelepes hengerfejet alkalmazott az egyhengeres, 499 cm³-es motoron, ennek eredményeképpen pedig 20 lőerőt sikerült kicsiholni a gépből!
Ez akkoriban igencsak komoly eredmény volt, ugyanis ezekben az időkben ilyen teljesítményt csak az 1500 cm³-es autómotorokból lehetett kihozni.
És mire volt ez elég? Nos, a motor végsebessége 115-120 km/h körül volt, ami egészen elképesztő volt, így nem csoda, hogy a versenypályákon is sikereket ért el. Persze ott már akkoriban is tuningolt gépekkel indultak, és két csúcsot is felállítottak; a Brooklands-i versenypályán 123,5 km/h-ás átlagot ment Frank Halford, repülőrajttal pedig 141,3 km/h-át ért el!
De ez nem volt elég Majláth Mihálynak, és persze azt se feledjük el, hogy idő közben természetesen a konkurencia sem állt le a fejlesztésekkel, egyre-másra jöttek ki az új és újabb motorkerékpárok, egyre jobb konstrukciókkal, egyre erősebb motorokkal.
És persze a sportsikereket már akkor is igyekeztek pénzre váltani, a versenyzés tehát már akkor sem egy önmagáért való szórakozás volt:
Majlát Mihály a sebesség megszállottja volt, ezért neki soha nem volt elég teljesítmény, elég gyors motor, még annak ellenére sem, hogy 1924 szeptemberében komoly balesetet szenvedett. A korabeli újság így számolt be a Svábhegyi versenyen történt esetről:
„Közben megtörtént az első komolyabb baj. Majláth Mihály az első magyar TT győztes Triumph oldalkocsis gépével az Adatok előtti kanyarodóban gummidefektet kapott, gépe tartott a pályáról és leesett a Fogaskerekű sínei közé. Utasának semmi baja sem történt, neki azonban boka felett eltörött a lába. A Club Harage Presto sportkocsija szállította be Pestre, ahol a Verebély Mimikán helyezték el. Szerencsére a törés folytán semmi, komplikáció nem állott be, úgy hogy pár hét múlva ismét motorra ülhet. A gépnek a guimmidefekten kívül semmi baja sem történt. A dologban a legsajnálatosabb, hogy éppen egyik legjobb és legkomolyabb versenyzőnket érte ez a baleset.”
Itt most megint kell tennünk egy kis kitérőt, ugyanis annak ellenére, hogy a Triumph motorjai igen jók voltak, a gyár mégis csak egyetlen pilótát támogatott, azaz a gyár csak egy gyári pilótával jelentkezett a motorsportban. Ő nem volt más, mint Victor Horsman, aki nem csak versenyző volt, hanem ő maga is részt vett a Ricardo kifejlesztésében.Egy rövid hír róla szintén 1924-ből:
„Horsman (Triumph) visszahódította az egyórás világrekordot 142.95 km.-es és új repülőstartos 1km.-es és 1mérföldes világrekordot futott.”
Az ő neve még visszaköszön a történetben. De ekkoriban jelent meg egy másik név is a történetben, nevezetesen Kaszala Mihály, aki Majláth balesete után átvette a versenyzői pozíciót. Róla így írtak akkoriban:
„Kaszala az úgynevezett vadmenők típusa, akinek túlbuzgó temperamentuma mindent legázoló erővel érvényesül. Régi motorosember, a háború alatt mint harcirepülő egyike volt hadseregünk legjobban dekorált pilótáinak. Minden régi gépet végig próbált. <…> az idei svábhegyi versenyen a szerencsétlenül járt Majláth oldalkocsis Triumphját vitte győzelemre, szenzációs idő alatt. Megverte az összes sidecarokat és a nap legjobb sidecar-idejét futva, pályarekordot állított fel, noha csak háromnapi tréningje volt. Versenykarrierjét nagyon hátráltatja az a körülmény, hogy nincsen állandó versenygépe.”
Úgy tűnik, hogy Kaszala problémája megoldódott, mert ezután rendszeresen ő versenyzett Majláth motorjaival. De előbb még jött a hír 1925 januárjában, hogy a hamarosan felépülő Majláth abban az évben egy Horsman Triumph géppel indul! Kaszala ekkor Triumph motorokkal indult, feltehetően Majláth támogatásával, és februárban még azt is írta a sajtó, hogy valószínűleg egy 1000 cm³-es Brough-Superior-ral versenyez majd. De csak mennek a hónapok, Majláth több alkalommal is kiutazik Angliába, és júliusban az a hír jön, hogy egy 600-as kategóriában induló oldalkocsis Triumph-ot akar hozni a gyárból versenyzés céljára.
Talán nem igazán tudott megegyezni a gyáriakkal, vagy esetleg túl drága mulatság lett volna gyári versenygépet hozni Angliából? Nem tudjuk, de 1925 decemberében „robbant a bomba”!
„Érdekes karácsonyi ajándékkal lepte meg a Majláth-műhely motoros közönségünket. Majláth Mihály saját konstruálta vázába egy 500 kcm-es Horsman special Triumph motort épített be. Az új gépet Delmar Walter próbálta ki, akinek a próbánál jelen voltak vallomása szerint „csorgott a nyála”. Ezt a tényt különben a nála érdeklődő munkatársunk előtt is elismerte s a gépnek úgy stabilitásáról, mint gyorsaságáról a legkedvezőbben nyilatkozott.” – írta a sajtó 1925 decemberében.
Nem tudni pontosan, hogy közben mi történt, ahogy azt sem, hogy mennyire volt pontos a sajtó beszámolója, de 1926 márciusában arról szóltak a hírek, hogy a Majláth-Triumph a Ricardo motorját kapta meg, de arról is beszámoltak, hogy „nemsokára átadja helyét egy Horsman által sajátkezüleg tuningolt Triumph speciál motornak és tisztán versenycélokat fog szolgálni”.
A két motor között jelentős eltérések vannak, de a lényeg azonban az, hogy a Horsman-féle motor erősebb, mint a Ricardo motorja. Talán végig egy ilyen motor megszerzéséért kilincselt a gyártónál Majláth, vagy jobb híján ezzel kellett beérnie? Nem tudjuk, de a történet szempontjából talán nem is lényeges.
„Majláth gépe 500-as Triumph Ricardo, négyszelepes felülszelepelt motorral van ellátva, Webb agyak, Amac gázosító, Sturmey áttétel, Druid villa és Brooks versenynyereg teszik teljessé a felszerelést. Az új gép készítője egyelőre nem foglalkozik azzal a tervvel, hogy gépét eladás céljából szériában gyártsa, a gépet kizárólag saját használatára és versenycélokra építette. Majláth gépét az ügetőpályakipróbáláson hozta ki először a nyilvánosság elé, a megjelent motorosoknak majdnem kivétel nélkül tetszett az új konstrukció.”
Megemlíti a cikk a várható Horsman-féle motort is, de ami úgy igazán fontos, az nem más, mint hogy a cikket így zárja a szerző:
„A Majláth Triumph vérbeli versenygép benyomását kelti, alacsony építése, óriási stabilitása bizonyítja, hogy a magyarok, mint konstruktőrök sem maradnak el az angolok mögött.”
Ekkor persze még nem volt igazán kiforrott a gép, és még várták bele az új motort is. Sajnos azt nem sikerült megtudni, hogy végül megérkezett az áhított motor, vagy sem, de azt tudjuk, hogy Urbach László és Kaszala Károly szép sikereket arattak a Majláth-Triumphok nyergében!
