Az a bizonyos Szegedi úti felüljáró
Van egy igen érdekes közlekedési képződménye Budapestnek. Már korábban sem volt világos, hogy egy igen forgalmas út – amit egyébként még sokkal nagyobb forgalomra terveztek, de a terveket soha nem valósították meg! – mintha csak a semmibe vezetne, amikor egyik végén hajtűkanyarral fordul rá az M3-as bevezető szakaszára.
Borítóképen: Rákosrendező pályaudvar, átjáró a Szegedi út és Teleki Blanka utca között (forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.c.10)
Igen, ez a Nagy Lajos király útja, ami egyik vége az Örs vezér tere, a másik pedig az a kurta-furcsa levezetés, ami aligha felel meg a modern városi közlekedés elvárásainak. És igen, ez az a felüljáró, ami mostanában megint előtérbe került, amikor arról vitáztak politikusaink, hogy a MÁV Rákosrendező, illetve környékén építendő nagyberuházás tárgyában mi is legyen.
A mai kép megszokott: az egyik fél állításai köszönőviszonyban sincsenek a másik fél állításaival, és fordítva – az ellentét nem feloldható a vita szintjén (sem).
De mi ezzel egy kicsit sem foglalkozunk, a mi területünk igencsak messze van a mai politikai vitáktól! Mi annak jártunk utána, hogy miért van a Nagy Lajos király útja végén egy szörny-csomópont, és miért alakult ki, na meg, hogy mi a története annak a felüljárónak, ami soha nem épület meg…
Mert bizony a felüljáró megépítését nem éppen mostanság vették tervbe!
A Nagy Lajos király útjának történetét is érintettük korábbi cikkünkben:
Cikkünk szempontjából a lényeg az, hogy a Nagy Lajos király útját 2×2 sávosra tervezték, egy szakaszán középen vezetett villamos sínekkel. Az alábbi két térképen jól látható, hogy ma hogy néz ki a terület az Egressy tér környékén, és az is hogy mi volt a terv (az 1937-es térképen még az is látható, hogy olyan épületeket bontottak le a Nagy Lajos király útján, amelyek a széles út szelvényébe belógtak!):
Látható tehát, hogy a cél nem volt más, mint hogy Zúglón keresztül vezessenek egy széles, nagy forgalmú utat. De úgy, hogy az egyik vége nem vezet sehova sem? Nos, ez nem pontosan így van! És itt jön képbe a Nagy Lajos király útja összekötése a Szegedi úttal, melyeket egyébként – azóta is! – elválaszt a Rákosrendező. Íme, a Nagy Lajos király útjának folytatása, a térképen Mária királyné útja elnevezéssel:
Jól látható, hogy a mai kialakítás egy fércmunka, ami csakis azt szolgálja, hogy a Nagy Lajos király útja felől érkező az M3-as bevezetőre felhajthasson, és onnan aztán tovább haladhasson. De van egy másik irány is…
A fenti térképen is jól látható a felirat: MÁV átjáró! Ez egy szint béli kereszteződés, ami a sínek és a sorompók okán Zuglót és Angyalföldet elválasztják!
De miért alakult ez így? Nos, a sínek felüljáróval történő áthidalását megoldották, de kissé arrébb, az egykori Vidámpark mellett:
Ez viszont azt eredményezi, hogy ha az autós a Nagy Lajos király útján halad Angyalföld irányába, akkor az Ógyalla útnak nevezett csökevényen, két hajtűkanyarral ráfordul az M3-as autópálya bevezetőjére, majd – három sávváltással! – a szélső sávból a legbelsőbe sorol (innen vezet le az út a Róbert Károly körút irányába, Angyalföld felé), a Reitter Ferenc utcába, akkor tud Angyalföld azon részére érni, ami a Béke út és Rákosrendező közé esik, és ami a legközelebb van Zugóhoz.
De – mint említettük – van egy másik lehetőség is, hiszen a régi térképen MÁV átjáró néven említett vasúti átkelő – a BVSC sporttelep kialakítása miatt kissé más útvonallal – felé is át lehet menni Angyalföldre, csakhogy ott olyan sorompók vannak, amelyekre ki van írva, hogy 10 percnél is hosszabb ideig zárva tarthat…
És akkor most egy kis történelmi visszaemlékezésként idézünk egy olvasói írást a Népszava 1942. évi 236. számából:
„Így csak a szegedi útihármas sorompót említhetjük meg, amely, mint valami Damokles-kard, lóg fenyegetően a levegőben, minden percben lecsapásra készen és amelyet a delikvens már messziről kémlel és számítgatja, hogyha lépéseit galoppá változtatja és azelsőn átjut, nem zárja-e el az útját a második, vagy a harmadik.
És hogy ezek a körülmények még külön mennyire megkeserítik a dolgozók, a munkába menők, vagy a munkából sietők mindennapi életét, azt nehezen tudják elképzelni azok, akik hasonló tortúrákon napról napra nem esnek át. S éppen ezekre a körülményekre tekintettel is segíteni kellene ezeken az állapotokon. Ha nem is egy aluljáróval, hanem úgy, hogy hidalnák át a sínpárokat egy felüljáróval!”
Miért akkor merült fel ez a probléma? Nos, a probléma korábban is fennált, de 1935-ben történt meg – nagyrészt – a Nagy Lajos király útjának kiszélesítése (nevét is ekkor kapta a korábbi Hajcsár út helyett!), és ekkor lett forgalmas összekötő út – azaz nem lett, mert egyik végén ott voltak a sorompók…
Mi következik ebből? Netán arra akarunk kilyukadni, hogy meg kell építeni a felüljárót? Nem, ilyet semmiképpen sem állítunk, azt viszont határozottan gondoljuk, hogy ezt a szakemberek képesek eldönteni. Igen, a szakemberek, akik értenek a városi közlekedés szervezéséhez.
És miért nem érvelünk egyik, vagy másik oldal mellett? Mert ha az alábbi képre tekintünk, akkor azonnak világos lesz, hogy az 1942-es olvasói levél hangvétele miért olyan elkeseredett! Könnyen kitalálható: az a felüljáró, ami manapság is a volt Vidámpark mellett található, akkoriban még tervben sem volt, ott is szint béli kereszteződést láthatunk, de legalább ott volt egy gyalogos felüljáró!
És akkor most ugrunk jó 30 évet az időben, „rendszert váltunk”, és jöjjön egy idézet 1973-ból a Városi Közlekedés című kiadvány 5. számából:
„A Hungária körútnak az egész pesti oldalt átfogó forgalomelosztó szerepe lesz, emellett azonban olyan jól kiépített útvonalnak is szüksége mutatkozik, amely kifejezetten a szomszédos kerületek forgalmát bonyolítja le, csökkentve a Hungária körút forgalmi terhelését. A Nagy Lajos király útjának és az általa érintett csomópontoknak az átépítése aktuálissá teszi a Nagy Lajos király útjának folytatásába tervezett Szegedi útifelüljáró megépítését a MÁV szobi vonala felett, ily módon ugyanis — a Hungária körút kikapcsolásával — folyamatos közúti kapcsolat jön létre Angyalföld és Zugló között.”
Várjunk csak! Hogy áll ekkor a körút? Nos, az M3-as autópálya fővárosi bevezető szakaszának torkolata a Hungária körút torkolatában 1980–1982 között épült. A kiszélesített Kacsóh Pongrác út elején 1970-ben épült régi, irányonként egy sávos mellé ekkor épült a két szélső, két sávos felüljáró, amely egyben a Budapest–Záhony-vasútvonalat is áthidalja a Városligeti elágazás fölött.
Szóval 1973-ban már igenis lehetett közlekedni a Hungária körút irányába a Róbert Károly körút felől, de mégis szükségesnek látták megépíteni a Szegedi úti felüljárót!
És az érv továbbra is pontosan ugyanaz: összeköttetés megteremtése Angyalföld és Zugló között… Ne feledjük el, hogy ez a terv is csak a szavak szintjén maradt, ugyanúgy, ahogy a ’40-es években, a ’70-es években sem épült itt semmi, hacsak nem a BVSC sporttelepe!
A BVSC sporttelepéről készült fenti rajz pontosan mutatja, hogy még akkor – 1980-ban vagyunk! – is terveztek a felüljáróval, amikor pedig már a mai állapotoknak megfelelő kialakítás létezett, azaz az Ógyalla útnak nevezett nonszensz már akkor elkészült, és Zuglóból pontosan ugyanúgy lehetett vasúti átjáróktól mentes útvonalon közlekedni, mint ma.
Mit jelent ez számunkra? Csupán annyit, hogy legalább 40 éven keresztül – ha nem több! – bizony időről időre elővették a tervet a felüljáró elkészítéséről, de soha nem történt semmi!
És milyen tanulsága van ennek a történetnek? Azt nem tudjuk, hogy szükséges a műtárgy vagy sem. Nem vagyunk közlekedési szakemberek. De ha szükséges, akkor végre ideje lenne megépíteni, ha meg nem, akkor felejtsük el az egészet!
