Épített örökség Hírek Magyarság Nagyjaink Történelem Történelem Videók

Az amerikai légierő védőszentje: Kármán Tódor

A nemzetközi tudománytörténet elismert tudósa, Thedore Von Kármán, a turbulencia elméletének szakértője, a nagy sebességű áramlások fontos elméleteinek kidolgozója, a képlékenység és sok más tudományterületnek volt úttörője. A magyar származású tudós azonban hazánkban érdemtelenül kevés publicítást kap.

Borítóképen: A Nemzeti Tudományos Érem átadása Dr. Theodore von Kármánnak (forrás: wikimedia, szerző: Abbie Rowe, licenc: közkincs) A kép illusztráció

A levegő mozgásának tudománya szédületes fejlődésen ment át ebben a században, és a hatvanas évek végére lényegében elérte elméleti határait. Az amerikai Lockheed SR71-es légkörben felállított sebességi világcsúcsa óta csak az addig is ismert elméletek helyességét igazolták egyre szebb és jobb gépek. Igaz ezek a szerkezetek egyre tökéletesebben használják ki a lehetőségeket, ezért tűnik néha úgy az avatatlan szemlélőnek, hogy valami falrengetően új csoda született.

Kármán Tódor, vagy ahogyan a világ ismeri Theodore von Karman 1881-ben Magyarországon született, gépészmérnöki diplomáját 1902-ben a budapesti Műegyetemen szerezte. Az egyetem után Bánki Donát tanársegédjeként kezdte tudományos munkásságát. Érdeklődése a gyakorlati mechanika felé irányult, és mivel ehhez akkor a legjobb kísérleti eszközök Göttingenben voltak, ott folytatta működését. Ebben a szász városban a Leine patak mentén elterülő helységben volt az AVA (Aerodynamische Versuchsanstalt Göttingen, azaz a Göttingeni Aerodinamikai Kísérleti Intézet), az áramlástani alapkutatás legrégebbi német kutató intézménye.

Kármán Tódor az intézetet alapító Ludwig Prandtl (1875-1953) mellé került, akinek nevét viseli egy a repülők között általánosan ismert berendezés, a Prandtl cső. A repülőgépek többsége ezzel kezdődik, ugyanis ez gyakorlatilag egy mérőszonda, amely a repülőgép műszereit a repülés adatainak méréséhez elengedhetetlen statikus és torló nyomás értékeket vezeti a műszerekhez. A mérés pontossága érdekében célszerű ezt a szondát zavartalan áramlásba helyezni, így igen gyakran a repülőgépek orrán, főleg nagy sebességű repülőgépek esetében egy hosszan előre nyúló csövön helyezik el.

Az első világháború kitörésével a katonai bürokráciára jellemző módon vártüzérnek hívják be, de akkoriban még képesek voltak a katonák elismerni a tévedésüket, Kármánt áthelyezik Fischamendbe. Bécs fő repülőtere Schwechat melletti kis helység semmivel sem kisebb jelentőségű a repülés történetében, mint Göttingen. 1911-től itt működik a monarchia repülő kísérleti állomása és a 7. repülőüzeme. Természetesen először elsősorban a hatalmas katonai léghajókat (M1 Parseval, M2 Lebaudy és az M3 Körting) valamint a névtelen tüzérségi megfigyelő léggömböket értették repülőeszközök alatt, a levegőnél nehezebb ám jóval kisebb repülőgépek csak egy év múlva jelentek meg.

1912-ben kezdték meg az Etrich Taube (Galamb) sorozatgyártását, és itt alakult az első katonai repülőiskola (FLOSCH azaz Flieger Offiziere Schule) is Petróczy István százados parancsnok szervezésében. Kármán itt már. mint professzor kitűnő környezetbe kerül. A háborúk mellékhatása, hogy felgyorsul a technikai fejlődés, egy hadiállapotban lévő ország nem engedheti meg magának, hogy elavuljon a haditechnikája. Kitűnő bécsi professzorok mellett (Richard Knoller, és Richard Mieses) itt dolgozik Ferdinand Porsche is a Daimler művektől. Munkájukat katonai szolgálatra vezényelt technikusok és mérnökhallgatók segítették. Sok magyar is élt akkoriban Fischamendben, a már komoly repülőtapasztalatokkal rendelkező Horváth Ernő, a tanár úr, Rákosmező sikeres repülő építője motortant tanít, a fiatal Asbóth Oszkár pedig a légcsavar kísérleti osztályon tanulja a mesterséget. Az itt repülő és oktató magyar katonák sok híres haditettet is végrehajtanak, a Piave hídjának bombázásában részt vesz Barkász Emil, aki később a légi tájékozódás tudományának elismert magyar szakértője lesz. A berepülő részlegnek is magyar parancsnoka van, Kozma Ignác főhadnagy sok magyar berepülőt foglalkoztatott. (Fehér Antal, Konschek Ferdinánd, Varga János.)

A helikopter feltalálójának személyén még ma is sokat vitatkozik a tudománytörténet, a vízszintes síkban elhelyezkedő emelő légcsavarok ötletét Leonardo da Vinci vetette fel először. Elméleti téren jelentős munkát végeztek a 18. század tudósai is (Lomonoszov, Paucton, Launoy, Bienvenue és Cayley) Épültek működő modellek is, (sőt, az első helikopter szabadalmat, amely a ma alkalmazott megoldások nagy részét tartalmazza 1909-ben Bartha Miksa és dr. Madzsar József adta be) de az első függőlegesen felszálló, ember irányította szerkezetet Zurovecz Vilmos, Petróczy István és Kármán Tódor itt építette 1918- ban.

Kármán Tódor a háború után és a Tanácsköztársaság alatt közoktatási népbiztos-helyettes lett, a felsőoktatás reformján dolgozott. Ezért 1920 őszén a MAeSZ (Magyar Aero Szövetség) sok más repülőszakemberrel együtt kizárta tagjai sorából.

1921. július 26-án a békeszerződés ratifikálásának napjától Magyarországon teljes repülési és repülőgép építési tilalom kezdődött, ami súlyos csapás volt a repülőgép, valamint a motorgyártó és a különböző kiszolgáló iparágak dolgozóira. Egyik napról a másikra sok ezer munka nélküli került az utcára. A volt pilóták és repülőgép szerelők sajgó szívvel hallgatták a lezárt hangárokból és műhelyekből kiszűrődő rombolás zaját. Törték, zúzták a drága motorokat, fűrészelték a sok gonddal, szakértelemmel enyvezett géprészeket és légcsavarokat az Ellenőrző Bizottság tisztjeinek utasítására. A parancs szerint minden repülőanyagot meg kellett semmisíteni az ország területén.

Kármán Tódor 1930-ban, egy szakértői útja során meghívást kapott Amerikába a Kaliforniai Műszaki Egyetemre, Pasadenába. Kivándorolt, amit néhány forrás zsidó származásával is indokol. Nem tudni pontosan, erről igazán semmit, de 1930-ban már erősödtek a német antiszemita mozgalmak, nagyon sok tudós jól látta, hogy nem csak a munkájuk kerülhet veszélybe az elkövetkező években.

Amerikában sem tétlenkedett Kármán, ugyanis a Douglas DC-3 máris az ő keze munkáját viseli magán! Talán egyetlen repülőgép épült a világon abban az időben, amely képes volt felvenni a versenyt a német repülőgépekkel: a Douglas DC-3-as. Aki kicsit is ismeri a DC-3-as kortársait (a Magyarországon is gyártott Junkers Ju-52, Savoia Marchetti SM-72, Ford Trimotor, Fokker F-VIII, stb.) egyet fog velem érteni, ez a repülőgép hosszú évekre kialakította a korszerű szállítógépek vonalait. Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy legalább annyira más volt az addig épített gépekhez képeset, mint az angol-francia Concorde a hatvanas években. A gép tervezője D. W. Douglas mérnök volt, de a fő újdonságot jelentő, megalkuvás nélküli aerodinamikai kialakítás Kármán professzor munkája.

A gép 1935. december 17-én repült először, és még ma is nagyon sok repülőképes példány létezik. A II. világháborúban fényes katonai karriert futott be C- 47 néven, az amerikai légierő alap szállítógépe volt. A szovjet repülőgépgyárak is futószalagon ontották Li-2 néven, így a Kelet Európai országokban is megismerték és megszerették ezt az igen megbízható típust.

1936-tól a figyelme a rakéták égésfolyamatai felé fordult, tapasztalatait a nehéz repülőgépek startrakétáinak kifejlesztésénél hasznosították. Megállapította, hogy a nagy sebességű áramlások égésfolyamatai eltérnek az addig ismert törvényszerűségektől. Megalapította az aerotermokémia tudományát, amely a sugárhajtóművek fejlesztésének alapja lett. A rakétatechnika területén részt vett számos nagy rakéta fejlesztésében és a légkörön kívüli égésfolyamatok vizsgálatában. Felismerte, hogy a felszabaduló elektronok és ionok viselkedése új aeroelektromechanikai és aeroelektromágnesességi törvényszerűségeket takar. 1948-ban a légköri turbulens áramlások teljesítmény-sűrűség spektrumára képletet dolgozott ki.

Kármánt, mint az USAF speciális tanácsadóját 1939-ben egy (a világon legelső) hatméteres 40 000 lóerős szélcsatorna tervezésére kérték fel, aminek segítségével a légierő hatalmas lépéseket tett a repüléskutatásban. Az amerikai hadi, honvédelmi hatóságokkal való szoros együttműködés szolgálatára az USA hadügyminisztériumának főtanácsadójára való kinevezése után Kármán állította fel az Amerikai Légierő Tudományos Tanácsadói Elnökségét (USAF Scientific Advisory Board).

A második világháború után előbb a NATO-nak lett tanácsadója, majd 1949-ben lemondott a Caltech tiszteletbeli igazgatói pozícióiról, és Párizsba költözött. A NATO Repüléstani Kutatás és Fejlesztés Csoportjának (Advisory Group for Aeronautical Research and Development, AGARD) és később a Nemzetközi Repüléstudományi Tanácsnak (International Council of the Aeronautical Sciences, ICAS) és az Asztronautikai Világszövetségnek (International Astronautical Federation) keretében folytatott tevékenysége folyamán kitartó szervezőmunkával 1960-ra létrehozta az űrkutatók nemzetközi fórumát, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiát (International Academy of Astronautics) aminek Kármán támogatásával, legutolsó, 1962-i őszi szülővárosába tett látogatása után 1963-ban Magyarország is tagja lett. Ebben az évben halt meg Aachenben.

Ajánlott Cikkek