Hírek

„Az Egyesült Államok nem fogja örökké támogatni az európai biztonságot”

Alexander Stubb volt finn miniszterelnök címben idézett mondatával egyértelművé tette, hogy ma már Európa nem bízik mindenekfelett az Egyesült Államokban. Nem, mert az afganisztáni kivonulás megmutatta, hogy Washington saját kénye-kedve szerint, önös érdekei alapján dönt, és ha az éppen arra irányul, hogy Európában feszültséggócok legyenek, akkor bizony Európának nincs eszköze arra, hogy odahasson a folyamatokra. Véletlen, hogy Európát kihagyták a hidegháborús időszak gyakorlatának megfelelően rendezett orosz-amerikai tárgyalásokról, ami pedig Európa szempontjából életbevágóan fontos? Aligha…

Miután Európa egyes vezetői lassan belátják, hogy saját, EU-szintű katonai erő nélkül egész egyszerűen súlytalanok a világpolitikában (sőt, valójában még saját ügyeiket tekintve is!), elkészítettek egy “Biztonsági és Védelmi Stratégiai Iránytű” című dokumentumot, ami – elviekben – azt hivatott leírni, hogy Európa milyen közös stratégia mentén halad a saját érdekérvényesítő képességének megteremtése érdekében.

Sajnos már a legfőbb javaslat is nevetséges hiszen arról szól, hogy legyen egy közös európai katonai erő, gyors válságkezelésre bevethetően, a létszámot pedig 5.00 főben határozták meg. Ez elég lehet arra mondjuk, hogy két rivális albán kábítószertermelő bandát féken tartsanak, de másra nemigen…

De még ez a létszám, illetve a hozzárendelt felszerelés sem lenne valójában egy igazi „hadsereg”, ugyanis csak annyit határoztak meg, hogy minden egyes tagország saját hadseregének egy részét mozgósítja, az így összeálló ad hoc társaságot aztán már Brüsszelből vezényelnék, egy-egy meghatározott feladat megoldására.

Persze a dokumentum szerző érezték, hogy ez így nem kerek, ezért összedobtak pár mondatot arról is, hogy szükséges a tagországi beszerzések és a fejlesztések összehangolása, ami persze véleményük szerint a védelmi kiadások növelését jelenti. Mert bizony Európában ma az egyes tagországok bizony komoly hiányosságokkal küzdenek…

Az pedig egyenesen nevetségessé teszi a dolgot, hogy azt írják, nem kell mind a 27 államnak részt vennie az egyes műveletekben, hanem bejelentkezéses alapon megy a dolog. Az viszont nem tűnik pénzügyileg sem hatékonynak, hogy az egyes tagállamok csakis aztért tartsanak fenn bizonyos egységeket, hogy hátha bejelentkezik országuk egy-egy műveletre. Ráadásul ezek felszerelése – miután a közös fellépés okán azonos felszerelésekre van szükség – nem is feltétlenül kompatibilisek a tagországok hadseregének többi részével.

Ha mondjuk egy lakosságarányos haderő-kialakítást képzelünk el (erről nem szól a dokumentum!), akkor például Magyarország cirka 85 ilyen katonát kellene kiállítania, ami önmagában teljesen értelmetlen létszámnak tűnik, ugyanakkor a hazaitól teljesen eltérő felszerelésük költséges. Ennek okán csakis az lehet a megoldás, hogy az egyes tagállamok speciális feladatokat ellátó egységeket biztosítanak, melyeknek eleve kompatibilis a felszerelése, és kiképzés a mind a hazai, mind pedig a közös európai haderő tekintetében.

Igen ám, de ha mondjuk az az ország, amelyik mondjuk az utász feladatokat látja el, nem jelentkezik be a feladatra, akkor mi van?

Nem kétséges tehát, hogy ugyan megvan a felismerés, hiszen egyre sűrűbben jönnek a pofonok a nemzetközi diplomáciában, de az elkészült dokumentum nem más, mint a tagországok kívánságlistája. Olyan kívánságoké, amelyek összességében nem adnak ki egy határozott stratégiát…

Ne feledjük 1999-ben már felvetődött a gondolat – akkor 60.000 fős haderőre gondoltak -, de abból sem lett semmi… Egyébként a legaktívabb talán Franciaország, aki mint tudjuk, megtette már korábban is, hogy kilépett a NATO-ból, mert nem tetszett az amerikai dominancia, és most Macron az, aki talán a leginkább elkötelezett a közös haderő tekintetében.

Igen ám, de itt sincs egység! Miközben a balti államok és Lengyelország támogatja a tervet, Románia már azon ügyködik, hogy minél több amerikai katona legyen az országban, a skandinávok is fenyegetve érzik magukat, így támogatói az elképzelésnek, ugyanakkor vannak országok, amelyek nem nagyon mutatnak érdeklődést…

Nagy kérdés Németország, hiszen Európa leggazdagabb állama, de ők meg – bár erről még nem nyilatkoztak, csak korábbi hozzáállásuk okán gondoljuk -, leginkább csak valamilyen egészségügyi, esetleg logisztikai szerepet vállalnának. Ez megint komolytalanná teszi a dolgot, hiszen Berlintől elvárható lenne, hogy egy közös haderőből legalább annyira vegye ki részét, mint az európai gazdaságból, és annak nyereségéből!

A helyzet tehát úgy áll, hogy még ebből az 5.000 fős komolytalanságból sem igen lesz semmi, de ha mégis összeáll, az semmilyen hatással nem lesz Európa érdekérvényesítő képességére!

Ajánlott Cikkek