Az egyetlen olyan görög település a világon, amit egy másik állam „alapított”
Beloiannisz. Alig ötven kilométerre Budapesttől, az M6-os autópályáról nyílegyenes út vezet a településre, ahol kétnyelvű felirat fogad; a gyakorlatlan szem elsőre rovásírásnak vélné, de nagyot téved: a falu görög identitású lakói a mai napig ápolják a hagyományokat, ahogy azt a hófehéren tündöklő ortodox templom is mutatja.
Borítóképen: Tábla és görögkatolikus templom
A görögök– rendszerektől függetlenül – mindig tiszteletnek és megbecsülésnek örvendtek Magyarországon, és ma is saját hagyományaikat követve tartják ünnepeiket.
Csak a korábbi kapcsolatokra vonatkozó példaként említjük, hogy Szent Cirill és Szent Metód állítólag találkoztak a magyarokkal, amikor császári utasításra a kazárok földjére látogattak, és Bulcsú, majd Gyula voltak az első magyar vezérek, akik nagy valószínűséggel felvették a kereszténységet, mégpedig annak bizánci formájában.
Nem kizárt – sőt, inkább ez a valószínű -, hogy a Koppány-féle lázadás, illetve a Szent Istvánnal történt összecsapás is inkább a keleti és nyugati kereszténység összekülönbözése volt, semmint pogánylázadás.
Hierotheosz görög szerzetes volt a magyarok első keresztény püspöke, a délkeleti területeken működött elsősorban. Az első kolostorok az egyházszakadás (1054) után is görög szerzetesek munkáját dicsérik.
A Szent Gellért-legenda szerint Ajtony vezér „Maros városában monostort épített Keresztelő Szent János tiszteletére. Apátot helyezvén abba, görög barátokkal, az ő törvényük és szertartásuk szerint.”
De a görögkatolikus vallás természetesen nem jelent feltétlen görögöket, ugyanakkor a kapcsolat Bizánccal erős volt az Árpádok idején is. Persze ez amolyan kutya-macska barátság volt, mert azzal együtt, hogy az uralkodóházak között is volt némi rokoni kapcsolat, rendre háborúzott egymással a két ország.
Görögök a karlócai béke (1699) után nagyobb számban kerültek Magyarországra, eredetileg, mint török alattvalók, mert nálunk kedvező adófizetési feltételek mellett kereskedhettek.
Görög kereskedő nyitotta meg az első szegedi kávéfőzdét 1739-ben, 1839-ben Szeged díszpolgárává fogadta a görög származású báró Sina Györgyöt a pesti árvízkárosultaknak nyújtott segítségéért.
Igazán nagy számban azonban a 20. század közepe táján érkeztek görögök Magyarországra, amikor a görög polgárháború miatt 120 ezren hagyták el Görögországot (más források szerint 65.000-en távoztak az országból)…
1941-től indult el az a mozgalom, ami előbb függetlenségi törekvések okán jött létre, hiszen megszállás alatt volt az ország. Sikeresen harcoltak a németek ellen, olyannyira, hogy az 1944 november 2-án befejezett német kiürítés után nagyrészt a mozgalom hívei tartották ellenőrzésük alatt az országot.
Decemberre tüntetések alakultak ki Athénban, majd a rendőrség fegyveres beavatkozása után fegyveres harc kezdődött újra, amiben a kommunisták mozgalma ellenében a britek – akik a németek helyét vették át a rendfenntartásban – léptek fel, a mozgalmat gyakorlatilag felszámolták, de a kommunista párt aztán mégis a fegyveres harc mellett döntött.
Nagy-Britannia és Görögország hivatalos kormánya az USA-hoz fordult segítségért, a kormányerők Albániába szorították vissza a partizánokat, akik végül letették a fegyvert.
Magyarországra körülbelül 7.000 görög érkezett, nagyrészt magukat kommunistának vallók (!), köztük 3.000 gyerek. Akkoriban Magyarország komoly gazdasági nehézségekkel küzdött, de Görögfalván (ekkor még így hívták) rohammunkában készült egy- és kétszobás sorházak első lakói már 1950-ben költözhettek, egy évvel később pedig megnyílt az óvoda, az iskola, a tanácsháza, népbolt, orvosi rendelő meg persze a pártház.
Az ugyan lehet, hogy az akkori pártállami vezetést politikai okok motiválták, de észre kell venni, hogy az 1952-ben egy koncepciós per „lezárásaként” több kommunista közt kivégzett Nikosz Beloiannisz-ról elnevezett település lakói, és azok, akik az akkori ipari városokba, Miskolcra, Tatabányára, Budapestre kerültek, mind kitűntek szorgalmukkal, munkaszeretetükkel! Így soha nem volt kérdés, és egyáltalán nem volt problémás a beilleszkedésük.
Sőt, az, hogy Beloiannisz a mai napig megtartotta identitását, annak köszönhető, hogy a többszöri repatriálási hullám, és a beköltözések okán csökkenő lélekszámú görög lakosságszám mellett a falu ma is görög identitású.
Az ideköltözők bizony szeretettel ápolják a helyi görög hagyományokat, akkor is, ha nem görögnek születtek! Igen, a befogadás és a beilleszkedés nem egy nagy dolog, ha mindkét fél egyaránt elfogadja egymás hagyományait, és azonosan hozzájárul a közjóhoz!
