Az egyik első: Podvinecz és Heisler Phönix automobiljai
Talán nem hallott a két úriemberről? Nos, ez nem véletlen, mert bár az általuk alapított – teljes nevén az 1908-van részvénytársasággá átalakulva Budapesti Malomépítészet és Gépgyár, Podvinecz és Heisler – vállalat 1880-ban alakult, 1905-től már automobilokat is gyártott, de 1912-ben nevet váltott; így alakult meg a Magyar Általános Gépgyár Rt., a MÁG!
Borítóképen: A Phönix magyar automobil-művek (Budapesti malomépítészet és gépgyár) Podvinecz és Heisler budapesti cég kiállítása – 1908
„Autógyártása kedvező fejlődést mutatott. A saját gyártmányú autók vevői közül a revizori jelentés gróf Zichy Vladimírt, gróf Kornis Károlyt, az Egyesült Tégla és Cementgyár Rt-t, a Dávid Károly és Fia Dobozgyárat és a Magyar-Belga Fémipar Rt.-t említette meg” – írta 1907-re vonatkozóan a Levéltári Szemle 1977-es 27. számában Jenei Károly.
A MÁG már talán ismerősebb lehet, de sajnos később ez a vállalat felszámolásra került, az akkori legnagyobb motorkerékpár-gyártó, a Méray végezte a felszámolással járó feladatok raktárkészletekre, és üzemekre vonatkozó részeit.
A MÁG rövid történetéről szóló írásunk az alábbiakban tekinthető meg:
Ezúttal nem a történettel foglalkozunk, sokkal inkább egy olyan magyar gyártású modellel, ami eredetileg német típus volt, méghozzá a Cudell gyártotta azonos név alatt, de üzeme leégett… Podvineczék lecsaptak a kínálkozó lehetőségre, hiszen már tudták, mit jelent autót építeni!
Sőt, már 1900-ban gyártottak autót – nevezetesen a Budapesten először forgalomba állt kisbuszt -, amit Bollée egységekből állítottak össze, tehát ez még inkább csak összeszerelés volt:
A Cudell alkatrészeket, illetve félkész egységeket 1904-1905 folyamán vették át, és hogy mennyire komolyan gondolták a dolgot, jól mutatja, hogy már a következő év áprilisában részt vettek a III. Nemzetközi Automobil Kiállításon, és ott szép sikert arattak, ugyanis a kiállított, igazán remekbeszabott autóik közül az egyikre már a kiállítás második napján felkerült egy tábla, miszerint:
Megvette Portia birodalmi herczeg ő kegyelmessége.
Nézzük tehát mit tudtak ezek a gépek, miért gondoljuk, hogy a maga korában egy-egy ilyen automobil bizony versenyezhetett a külföldi legnagyobb gyártók termékeivel is!
„A figyelmes szemlélőt első pillantásra a hatalmas 40 lóerejű chassis (alváz – a szerk.) ragadja meg. A sajtolt aczél-alvázra egy 40 lóerejű, álló elrendezésű, négy, külön szerelt, hengerből álló Phönix motor van szerelve, melynek forgattyú tengelyét és hajtórúdjait aluminium burkolat fedi – írja a Honi Ipar 1908. április 15.-i száma.
Az autó tehát 40 lóerős volt, ami akkoriban elég jónak számított, ezért lehetett relatív nagy méretű alvázat, és arra szintén elég méretes karosszériát építeni. Tudni kell, hogy akkoriban szinte pontosan ugyanazon elvek szerint szerkesztették a személyautók, illetve a teherautók, valamint az autóbuszok alvázait és motorját, igazán csak méretekben különböztek jelentősen.
„A motorbaloldalán a carburátor, az elektromágnesesgyújtó készülék, míg a baloldalon a vízszivattyú van elhelyezve. A motor azonfelül villamos battéria, vagyis accumulator gyújtással van ellátva, úgy hogy a motor ilyen módon kettős elektromos gyújtással dolgozik.”
Maradjunk annyiban, hogy a gyújtás elektromos volt, és azt is hozzá kell tenni, hogy egy megszakító közbeiktatásával lehetett a gyújtást szabályozni – persze a kor technikai színvonalán, de ezt más gyártók sem csinálták jobban akkoriban!
„A kocsi elején elhelyezett hűtőedényből, a raditeur mögött egy, a motor főtengelyéről meghajtott ventilátor szolgál. A főtengely végére van erősítve a lendítő kerék, mely egyúttal, mint tengelykapcsoló szerepel a kocsi különböző menetsebességeinek átvitelére.”
Hogy ez a leírás mennyire felel meg a valóságnak, nem igazán tudjuk, de a lényeg az, hogy az autó 3 előremeneti és 1 hátrameneti fokozattal rendelkezett. Az sem mellékes – és látható is az előző képen -, hogy a hajtást lánccal oldották meg, ami szintén az akkor megszokott megoldás volt.
Miért mondjuk, hogy felvehette a versenyt a külföldi vetélytársakkal, ha szokásos megoldásokat alkalmaztak? Mert akkoriban ez volt a modern autóépítés, így épültek fel a konkurancia autói is! A karosszéria pedig igen elegánsra sikeredett, a magyar karosszálók már akkor igen jó munkát végeztek. Ezt bizonyítja a korabeli cikk szerzőjének alábbi pár mondata is:
„Ami már most a kocsik felső vázának a carosseriáknak kiállítását illeti, azok kivitele művészi, a legkényesebb igényeket kielégítő s a kiállítást látogató közönség osztatlan tetszését vívták ki. A kiállító czég ízlését dicséri az a körültekintő gondosság s az a valóban szép, lármás hatásokat kerülő rendezés, mely a szemlélőnek első pillantásra megnyeri tetszését.”
Sajnos azt nem tudjuk, hogy ki készítette a karosszériát – hiszen akkor autógyártás alatt az alváz-motor egység legyártását értették, a karosszériát a legtöbb esetben külön karosszáló műhely végezte el), de a sok remek mester közül emelkedett ki a leghíresebb mester, Uhri Imre, aki ekkoriban jut el odáig, hogy a Bálint utca 18. szám alatt már saját telkén rendezi be üzemét:
De vissza Podvineczék nagyszerű autójához! Az autóban a maihoz hasonló sebességváltót találhattunk volna, ha kilátogatunk a kiállításra, ami akkoriban nem is volt olyan nagyon kézenfekvő dolog, mert sok autó esetében ekkor még a kormánykerékre elhelyezett körkörös tárcsákkal lehetett kiválasztani a sebességfokozatot, ami a mai szemmel elég kényelmetlennek tűnik, bár talán ez inkább csak megszokás kérdése.
Bár a Phönix nevű kocsikból 1911-ig harmincat gyártottak le, ne gondoljuk, hogy ez olyan nagyon kevés lett volna, ugyanis a statisztikák szerint 1910-ben mindössze 1.047 járművet tartottak számon Magyarország területén!
A teljes igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy 1908-ben a Triesztben felszámolt Alba gyár felszámolása után az Aster motorral szerelt 45/53 és 45/40 lóerős modelleket is Fönix néven gyártották és értékesítették autóbuszként és teherautóként, ugyanakkor a kisebb motorral szerelt verziók – 24/18 és 24/24 – személyautóként, de nem Phönix név alatt kerültek piacra.
Az 1910-es évek autóit bemutató videóból kiderül, hogy a Phönix bizony igencsak jó terméknek számított akkoriban:
Nos, a Phönix egy olyan autó volt, ami talán nagyobb darabszámú gyártást is megélhetett volna, de tudjuk, hogy a cég szinte állandó pénzügyi gondokkal küzdött, hiszen az átvett alkatrészek összeszerelése után egyre több részegységet kellett magunknak legyártaniuk, ami pedig állandó beruházási igényt jelentett, de mint az a fentiekből is láthatjuk, a piac nem volt túl acélos…
De a vállalat túlélt, és aztán a MÁG-nál megalkották a talán valaha volt legszebb szériában gyártott autót, a Magosixet!
