Az éledező magyar ipar az 1860-as években

A Szabadságharc után Haynau rémuralma következett, de a következő korszak csak abban különbözött, hogy más módszerekkel operált, a nyílt üldözést felváltotta a Bach korszak neoabszolutizmusa, amelyben az uralkodó személyesen vette át az államügyek irányítását. Ebben a hivatalnokrétegre, valamint az arisztokráciára támaszkodott, de a polgárságnak nem volt beleszólása az ügyekbe.

Borítóképen: Röck-féle cséplőgép 1863-ból

Ezzel együtt is voltak a rendszernek voltak kedvező intézkedései, az alkotmányosság felfüggesztése, valamint az a tény, hogy a kedvező intézkedések esetében is mindig a birodalmi érdekeket sorolták Magyarország érdekei elé.

Egy idő után már nyílt ellenállást fejtett ki a magyar vezetőréteg (kivéve az udvarhű arisztokráciát), az ’50-es években jelentős fegyveres megmozdulások is voltak, de sem a Makk-féle összeesküvés, sem pedig Rózsa Sándor mozgalma nem volt sikeres.

Érdekességként: a betyárt elfogták, és életfogytiglan tartó börtönre ítélték, mert kivégezni nem merték, mert nem akartak mártírt csinálni belőle, de bebörtönzése mégis hozzájárult ahhoz, hogy Rózsa Sándor egy népi hőssé vált az idők során.

A fentiek jól rávilágítanak arra, hogy ebben a környezetben nem igazán fejlődhetett az ipar – Bécs elképzelése az volt, hogy Magyarország a birodalom éléstára, az ipar a cseh-morva, de főként Ausztria felségterülete -, de ez kihatott a mezőgazdaságra is, mert az akkor már megjelenő gépesítésben lemaradt az ország, hiszen az említett országok monopolisztikus helyzetüknél fogva igen drágán adták el termékeiket, és termékeik nem voltak korszerűek.

Pesten 1857-ben mégis rendeztek egy gazdasági gépkiállítást, ahol jószerével csak angol gyártmányok kerültek bemutatásra.

Látható volt, hogy van igény ezekre a gépekre, de a birodalmon belül még nem igazán gyártottak az angol iparhoz hasonló minőségben ilyeneket, az angol gépek árát pedig – az osztrák ipart védendő! – magas vámok megfizetése is terhelte.

Az angol gépek mire Magyarországra értek, a szállítási költségek és a vámok miatt áruk a harmadával emelkedett.

De ki volt az, aki képes volt arra, hogy az akkoriban igen költséges gyártást finanszírozni tudja, illetve alapfeltételként képes felszerelni egy komplett gyárat, hogy aztán tisztító- és zsákoló cséplőgépeket állítson elő?

Ehhez egy kicsit vissza kell lépni az időben, ugyanis Röck István 1804-ben Pesten, a Szervita téren nyitotta meg első műhelyét. Itt drótfonat, szita és rosta gyártásával foglalkozott. Készítményei már ekkor eljutottak Szerbiába, Romániába és Törökországba is! Ennek oka az volt, hogy 1816-tól fokozatosan áttért a mezőgazdasági eszközök gyártására.

Az üzlet szépen fejlődött, idővel egy házat is sikerült megvennie, és bővítenie üzemét, de 1850-ben meghalt… Ez nem jelentette a vállalkozás végét, ugyanis mesterségét negyedik fia, Röck István János már 1841-ben átvette – miután hazatért külföldi tanulóévei után!

1842-ben társult a jó hírű lakatosmesterrel, Vidats Istvánnal, és közös műhelyt nyitottak a Wenckheim-palota, azaz a mai Szabó Ervin könyvtár helyén, ahol boronák és kisebb malomfelszerelések gyártásába fogtak. Vidats kibérelte a Schlick-féle vasöntödét, ahol a nem érdemtelenül nagy nevet szerzett Vidats ekéket is készítette. A siker vitathatatlan volt: 1850-ben 600, 1855-ben több mint 3.500, 1857-ben pedig már 6.000 darab ekét értékesített!

De vissza Röckhöz! Mint fent említettük, 1857-ben még szinte csakis angol gyártmányokat állítottak ki a gazdasági gépkiállításon, addig 1863-ben a Röck már 4, 8, 10 és 12 lóerős gőzgéppel vontatott és hajtott tisztító- zsákoló- cséplőgépekre fogadott megrendeléseket, de mellettük gőzmalom építésre, és bármilyen más gőzgép gyártására is képes volt!

Bár ma már őskövületnek számítanak ezek a szerkezetek, de a maguk korában ezek világszerte csúcsterméknek számítottak. A gyár a továbbiakban is mindig innovatív maradt, így nem véletlen, hogy az első magyar autó, 1905-ben Csonka-féle postaautók motorjának öntvényét, és az alvázat is.

A Röck gyártmányai a világ más tájaira is eljutottak, gyártottak saját autót, aztán egyre inkább az energetika felé fordultak, majd az 1947 végére 2,7 millió forint alaptőkével rendelkező üzemet 1948. március 26-án államosították és 1949. április 4-étől az új neve Április 4. Gépgyár lett…

A lényeg azonban az, hogy a Röck ott volt a magyar ipar felemelkedésénél, majd nagyvállalattá lett, minden rendszert túlélt, de aztán az 1980-90-es évek válságát ez a vállalat sem élte túl…