Az első? A Pozsony-Nagyszombati Első Magyar Vasúttársaság
A történelmi Magyarország területén mindenképpen az első mai értelemben vett vasút, hiszen az 1827-ben létesült kőbányai pálya úgynevezett lebegő vasút volt, a Magyar Középponti Vasúti Társaság pedig csak 1846. július 15.-én nyitotta meg Pest és Vác közötti vonalát. Miért a kérdés, ha pontosan tudjuk, hogy a Pozsony-Nagyszombati Első Magyar Vasúttársaság 1840. szeptember 27-én adta át a forgalomnak a Pozsony és Szentgyörgy közötti 14 km-es hosszúságú pályát?
Borítóképen: A Pozsony–Nagyszombati Első Magyar Vasúttársaság nagyszombati állomása
Az igen egyszerű oka a kérdésnek, hogy az 1846-ra Pozsony és Nagyszombat között immár teljes, 64 kilométeres pályán – egészen 1872-ig! – lóvontatást alkalmaztak, míg Pest és Vác között az indulástól már gőzmozdonyokat alkalmaztak.
A mai értelemben tehát – gép vontatta, fektetett sínen közlekedő szerelvények – az elsőség a Pest-Vác vonalé, ugyanakkor ki kell emelni, hogy a Pozsony-Nagyszombati Első Magyar Vasúttársaság által létrehozott vonalat is úgy méretezték, hogy azon gőzhajtású mozdonyok is közlekedhessenek.
A ma már nem létező vasúttársaságnak, valamint olvasóinknak is tartozunk azzal, hogy erről a vonalról is írjunk, hiszen a Magyarország korai vasúttörténetét feldolgozó cikkünkből kimaradt Pozsony-Nagyszombat közötti vonal:
A Pozsony-Nagyszombati Első Magyar Vasúttársaság 1838. január 22-én alakult meg, majd 1839-ben már vasútépítési koncessziót is kaptak. Az építkezés meg is indult, Pozsony városa telkeket ajánlott fel az építkezéshez, és vállalta, hogy megvásárolja a társaság 300 részvényét.
1840. szeptember 27-én már át is adták a forgalomnak a Pozsony és Szentgyörgy közötti 14 km-es hosszúságú pályát.
Nem sokkal ezt követően már Bazinig épült ki a vasút, de ekkor nagy nehézséggel találta szembe magát a társaság a további építkezések folytán. Miután általános, hogy az új dolgoktól idegenkednek az emberek, e társaság történetében fordult elő először Magyarországon az, hogy tiltakozások voltak a vasút építése ellen.
A vasút további építéséért még Kossuth Lajos is felszólalt, Ne hagyjuk veszni az első vasutat című cikke 1841-ben a Pesti Hírlapban jelent meg.
Modor városának a vezetősége azt állította, hogy a vasút erkölcstelenséget és bűnt terjeszt, ezért a társaságnak újra kellett terveznie a létesítendő vasút nyomvonalát. Végül a tervezett modori állomást kihagyták, és az eredeti nyomvonaltól kissé délre épült meg a vasút következő szakasza.
1846 június 1-jén már Nagyszombat állomásának, az új végállomásnak az ünnepélyes átadása történt. De még ekkor sem hagytak fel az építkezéssel, hiszen még ugyanabban az évben, december 11-én a Nagyszombat és Szered közötti szakaszt is átadták a forgalomnak, és ezzel a társaság hálózata 64 km-esre bővült.
Sajnos annak ellenére, hogy a forgalom messze fölülmúlta a várakozásokat, a vasút veszteséges maradt, mert nagyon magasak voltak mind az építési, mind az üzemeltetési költségek. A csőd elkerülhetetlennek látszott annak ellenére is, hogy a vasúti törvény rendelkezéseiben meghatározott szállítási díjakat túllépték.
A sikertelen megmentési próbálkozások után a társaságot végül eladták 1872-ben a Vágvölgyi vasútnak. Ennek a társaságnak a kezelésében aztán hamarosan áttértek a vonalon a gőzvontatásra.
