Hírek

Az első Bécsi Döntés évfordulója – Felvidék visszatér

Az első bécsi döntés a két kérő fél, a szlovák és a magyar delegáció által felkért német Ribbentrop és olasz Ciano gróf külügyminiszterek 1938. november 2-ai határozata volt, amit a bécsi Belvedere kastélyban hoztak nyilvánosságra. E döntés értelmében, etnikai alapokon 11 927 négyzetkilométernyi, a trianoni békeszerződéssel elcsatolt területet ítéltek vissza Magyarországnak, az utólagos korrekciókkal együtt ez 12 012 négyzetkilométer lett, 869 ezer lakossal, akik közül 752 ezren (86,5%) magyarok, a többiek más nemzetiségűek voltak. Ennek eredményeként Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász, Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva, Losonc és Fülek városai ismét magyarok lakta területekké váltak. A magyar honvédség 1938. november 5. és 10. között vonult be a csehszlovák csapatok által kiürített régiókba, ahol a helyiek örömmel fogadták őket. Az újonnan meghúzott határok mentén 67 ezer magyar maradt a másik oldalon. November 13-án kihirdették az 1938. évi XXXIV. törvénycikket, amely a visszacsatolt felvidéki területeknek Magyarországgal való egyesítéséről rendelkezett.

https://www.youtube.com/watch?v=CfrRAPCZ2Xs

Az első bécsi döntés előzményei között szerepel az Anschluss, azaz Ausztria Németországhoz való csatolása utáni német politika, amelynek célja Csehszlovákia szétzilálása volt. Hitler 1938 augusztusában ajánlotta fel a teljes északi revíziót Horthynak, amennyiben Magyarország háborút szít a csehszlovákok ellen, de ezt a magyar államfő visszautasította. Franciaország és Nagy-Britannia azért fogadták el a nemzetiség alapú területi revíziókat, hogy elkerüljék Csehszlovákia teljes felosztását. Szeptember 29-én a négy nagyhatalom aláírta a müncheni egyezményt, amely a Szudétavidék németlakta területeit illesztette a Harmadik Birodalomhoz, Galeazzo Ciano gróf javaslatára pedig belekerült a kitétel, hogy Csehszlovákia kezdjen békés területi vitarendezési tárgyalásokat a magyarokkal és lengyelekkel is. Kánya Kálmán és Jozef Tiso (magyarul Tisza József) közötti tárgyalások azonban eredménytelenek maradtak, mivel Tiso nem volt hajlandó a magyarlakta városokat visszaadni, csak a falvakat. Ezért a felek október végén kérvényezték a nemzetközi döntőbíráskodást, amiben azonban Nagy-Britannia és Franciaország nem kívántak részt venni, így a döntést végül Németország és Olaszország hozta meg.

A két nagyhatalom ítélete írásbeli megállapodás hiányában politikai arbitrázs jellegűnek tekinthető, mert a vitás felek között még a jogvita mértékében sem volt konszenzus. A szlovák fasiszta bábállam az egész területre, Magyarország pedig csak azokra a részekre tartott igényt, amelyeket a szlovákok a komáromi tárgyalásokon nem ismertek el jogos követelésként. A procedúra egyedi volt abban is, hogy a döntéshez nem társult indoklás, és hiányzott a kifejezett felhatalmazás a vitában álló két ország részéről erre a típusú eljárásra (ex aequo et bono). A második világháborút követő párizsi békeszerződés érvénytelenítette ezt a döntést, valamint a második bécsi döntést is, és a visszacsatolt területek ismét Csehszlovákia részei lettek.

wikipedia arcanum youtube

Ajánlott Cikkek