Az első Bécsi Döntés évfordulója – Felvidék visszatér

Az első bécsi döntés a két kérő fél, a szlovák és a magyar delegáció által felkért német Ribbentrop és olasz Ciano gróf külügyminiszterek 1938. november 2-ai határozata volt, amit a bécsi Belvedere kastélyban hoztak nyilvánosságra. E döntés értelmében, etnikai alapokon 11 927 négyzetkilométernyi, a trianoni békeszerződéssel elcsatolt területet ítéltek vissza Magyarországnak, az utólagos korrekciókkal együtt ez 12 012 négyzetkilométer lett, 869 ezer lakossal, akik közül 752 ezren (86,5%) magyarok, a többiek más nemzetiségűek voltak. Ennek eredményeként Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász, Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva, Losonc és Fülek városai ismét magyarok lakta területekké váltak. A magyar honvédség 1938. november 5. és 10. között vonult be a csehszlovák csapatok által kiürített régiókba, ahol a helyiek örömmel fogadták őket. Az újonnan meghúzott határok mentén 67 ezer magyar maradt a másik oldalon. November 13-án kihirdették az 1938. évi XXXIV. törvénycikket, amely a visszacsatolt felvidéki területeknek Magyarországgal való egyesítéséről rendelkezett.

Az első bécsi döntés előzményei között szerepel az Anschluss, azaz Ausztria Németországhoz való csatolása utáni német politika, amelynek célja Csehszlovákia szétzilálása volt. Hitler 1938 augusztusában ajánlotta fel a teljes északi revíziót Horthynak, amennyiben Magyarország háborút szít a csehszlovákok ellen, de ezt a magyar államfő visszautasította. Franciaország és Nagy-Britannia azért fogadták el a nemzetiség alapú területi revíziókat, hogy elkerüljék Csehszlovákia teljes felosztását. Szeptember 29-én a négy nagyhatalom aláírta a müncheni egyezményt, amely a Szudétavidék németlakta területeit illesztette a Harmadik Birodalomhoz, Galeazzo Ciano gróf javaslatára pedig belekerült a kitétel, hogy Csehszlovákia kezdjen békés területi vitarendezési tárgyalásokat a magyarokkal és lengyelekkel is. Kánya Kálmán és Jozef Tiso (magyarul Tisza József) közötti tárgyalások azonban eredménytelenek maradtak, mivel Tiso nem volt hajlandó a magyarlakta városokat visszaadni, csak a falvakat. Ezért a felek október végén kérvényezték a nemzetközi döntőbíráskodást, amiben azonban Nagy-Britannia és Franciaország nem kívántak részt venni, így a döntést végül Németország és Olaszország hozta meg.

A két nagyhatalom ítélete írásbeli megállapodás hiányában politikai arbitrázs jellegűnek tekinthető, mert a vitás felek között még a jogvita mértékében sem volt konszenzus. A szlovák fasiszta bábállam az egész területre, Magyarország pedig csak azokra a részekre tartott igényt, amelyeket a szlovákok a komáromi tárgyalásokon nem ismertek el jogos követelésként. A procedúra egyedi volt abban is, hogy a döntéshez nem társult indoklás, és hiányzott a kifejezett felhatalmazás a vitában álló két ország részéről erre a típusú eljárásra (ex aequo et bono). A második világháborút követő párizsi békeszerződés érvénytelenítette ezt a döntést, valamint a második bécsi döntést is, és a visszacsatolt területek ismét Csehszlovákia részei lettek.

wikipedia arcanum youtube