Az első fecske? Nem, ez a Gerle!
Bánhidy Antal és Lampich Árpád több gépet is épített együtt. Ezeknek a gépeknek rendre szerepelt nevükben a BL rövidítés. Ezek után – természetesen felhasználva a BL-gépekkel szerzett tapasztalatokat – Bánhidy Antal 1930. szeptember 4.-én berepülte az általa tervezett és Gerle névre keresztelt iskola- és gyakorlógépet.
Borítóképen: Érd, repülőtér, az első Gerle típusú repülőgép bemutatása – 1930 (forrás: Fortepan, 132807, Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / Czapáry Jenőné gyűjteménye, leltári jelzet: 16848)
A két tervező igen nagy névnek számított az aviatikában, hiszen az L2 Róma, melyet Lampich tervezett, több világcsúcsot is produkált. Erről az alábbi cikksorozatban írtunk:
De a Róma igazán csak a kezdet volt, a magyar mérnökök egyre-másra jöttek ki az újabb gépekkel, amelyek természetesen egyre jobbak lettek:
A Gerle esetében a következő fő szempontok vezették a tervező kezét:
- Az iskolázás igényei: könnyű start és leszállás, jó emelkedőképesség, nagy stabilitás.
- A nemzetközi túrarepülő versenyek műszaki előírásainak való megfelelés.
A fentiekből következik, hogy a gépet nem csak oktatásra, hanem nemzetközi túraversenyekre is szánták, ezek mellett pedig gyakorlógépként is használni kívánták.
Az első tapasztalatok kedvezőek voltak a géppel. A korabeli szaksajtó azt írta, hogy berepülések „a géphez fűzött reményeket a legmeszszebbmenőleg beváltották és a számításokat igazolták”.
- Szárnyfelület: 21,7 m²
- Terjedtség: 8,95 m
- Hosszúság: 7, 25 m
- Magasság: 2,75 m
- Üres súly: 430 kg
- Hasznos súly iskolázásra: 220 kg
- Hasznos súly műrepülésre: 120 kg
- Hasznos súly túrára: 450 kg
- Motor: 100 lóerős Armstrong-Sidelley Genet Major
- Benzintank: 110 l
- Olajtartály: 8 kg
Látható tehát, hogy ez a gép sokkal nagyobb és erősebb volt, mint például az L2 Róma, de ezúttal nem Thoroczkay-féle motort építettek be. Nem tudjuk, hogy akkoriban mennyire számíthattak a később tragikus körülmények között elhunyt grófra, illetve motorjaira, de tény, hogy egy külföldről behozott motorral épült meg az első Gerle.
A Jaguar motorokat előállító Armstrong Siddeley többféle repülőgép motort is gyártott Coventryben. A sport-, iskola- és gyakorlógépek igényeinek kielégítésére a Genet Major 100 lóerős léghűtéses csillagmotort kínálták. Általános elrendezésében a gyár a Mongoose motortípusát alkalmazta, de a részletmegoldások a Genet továbbfejlesztései.
Az öthengeres motor 2.400-as fordulat mellett adta le 100 lóerejét, de maximálisan – rövidebb ideig – 110 lóerőre is képes volt, teljes súlya pedig 113,5 kilogramm volt.
A motor érdekessége, hogy a harmadik hengerét állították be függőlegesre, így pedig jó kilátást biztosított. Ezzel együtt súlya miatt bizony igencsak takarékosan kellett bánni a sárkányszerkezet súlyával!
Ebben azonban komoly tapasztalatai voltak a magyar mérnököknek, így Bánhidynek is természetesen. A törzs, valamint a többi azonosanyagú szerkezetek a Magyar Acélárugyár Rt. szabványos, hidegen húzott acélcsöveiből készültek, a csomópontokon hegesztéssel. A törzs borítása cellonozott nyers selyem volt. A törzsben foglal helyet egymás előtti elrendezésben a két ülés, melyek közül a hátsó, mint főülés, teljes műszerfallal volt felszerelve.
Az első ülés a gép súlypontjában van s így annak terhelési nagysága nem befolyásolja a gép egyensúlyi állapotát, tehát a kormánysíkok állítása nélkül üresen is hagyható.
Mindkét ülésben kormányok, gázszabályozó és gyújtáskapcsoló. Az ülések előtt csomagtartók. A motorbeépítést úgy oldották meg, hogy könnyen leszerelhető és cserélhető volt: acélcsőből hegesztve, négy csappal kapcsolódik a törzshöz, így a gépbe tetszés szerinti megfelelő motortípus beépíthető a megfelelő motorágy cserélésével.
Tudni kell, hogy akkoriban a 110 és 125 lóerős léghűtéses Siemens-motorok és a 420 HP Bristol Jupiter-motorok is már Magyarországon is készültek a Weiss Manférdnál, így várható volt, hogy hazai motorral is szerelhetik majd a Gerlét.
A motor mögötti teret a törzstől, olaj- és tűzvédelem céljából, alumíniumfal választja el. A motorbeépítés burkolata szintén alumíniumlemezből van, mely több darabból készülve, a felerősítő kapcsok oldásával részben vagy egészben könnyen le- és felszerelhető. Szintén alumíniumborítást kapott a légcsavarágy is. A motorbeépítésen volt rögzítve az olajhűtő-vezetékekkel felszerelt olajtartány.
A magassági vezérsík, az osztott, de közös tengelyen forgó magassági kormánylap, az iránysík és az oldalkormánylap építési megoldása a törzsével azonos volt: acélcsövekből hegesztve készítették el ezeket a szerkezeti elemeket.
Mozgatásukra botkormány és pedál szolgált, a magassági vezérsík a földön állítható volt, ahogy az iránysík is a jobb- vagy balforgású motornak megfelelően. A vezérsíkokat kábelek kötötték ki a törzshöz. Valamennyi előbbi elemet cellonozott nyersselyemmel vonták be.
A futószerkezet nem átmenő tengelyű, a törzshöz pedig gömbcsuklókkal csatlakozott, és egy-egy rúdja teleszkópos megoldást kapott, így rugózni is képes volt. Az egész futószerkezet acélcsövekből készült hegesztéssel, a rudazatok profilozása fából, a rugózásé alumíniumlemezből volt, ahogy a sarkantyú is acélcső anyagból került kialakításra.
A szárnyakközül az alsó szárnyak közvetlenül, a felsők baldachin segítségével kapcsolódnak a törzshöz. A szárnyak építési anyaga fa, cellonozott nyersselyem borítással.
A főtartók övlécei lucfenyőből, gerincei rétegezett nyírlemezből, betétjei kőrisből és lucfenyőből készültek. A bordák rétegezett nyírlemezből voltak kivágva, hárslécecske szegélyezéssel. A szárnyak vasalásai acéllemezből, köztartói acélcsőből, belső merevítő huzaljai acélkábelből készültek. A csűrőlapok kialakítása és mozgatása a kormányszerkezetekkel azonos volt.
A szárnyak külső merevítése N-dúcokkal és acélkábelekkel történik. Az N-dúcok acélcsőből készültek, fa profilozással. A kábelek a BL gépek analógiájára csupán egy síkban nyertek elhelyezést, miáltal a szárnyszerkezet statikai határozottsága biztosítást nyert.
A gép jól szerepelt a teszteken, aztán sorozatban is építették, de végül a sikeres konstrukció ellenére összesen 10 darabot építettek belőle, mivel az állami hivatalok a Weiss Manfréd Művek konkurens iskola-repülőgépét, a WM–10-est preferálták.
Ettől függetlenül készültek még bőven különböző Gerle típusok. Ez itt éppen a Gerle 13: