Az első magyar autóversenyző, az első Grand Prix győztese: Szisz Ferenc
Bár csak 27 éves korában kezdett autógyárban dolgozni, de ez még mindig nagyon az autózás hajnala volt, ugyanis 1901-et írunk, a helyszín pedig Párizs. A műszaki dolgok iránti lelkesedése azonban korábbról jött, hiszen az akkor a szeghalmi uradalom gépműhelyében dolgozott, majd pedig lakatos és rézöntő mesterként kereste kenyerét, de már ekkor – munkája mellett! – a műszaki tanulmányokat folytatott.
Borítóképen: Szisz Ferenc az első GP győztese – 1906
Azt sajnos nem tudjuk, hogy ezek a műszaki tudományok pontosan mit jelentettek, de az biztos, hogy 1900-ban megfordult Bécsben, Salzburgban, Münchenben és Berlinben is. Ebben az időben a mozdonyok és úgy általában inkább a vasút érdekelte, feleségével tett utazásai előtt a MÁV-nál főmérnökként helyezkedett el, de a hirtelen váltás már azt jelezte, valami egészen más irányt vesz élete.
1900-ban Párizsba érkezik, és a közeli Montrouge városában egy kohászati üzemben helyezkedik el, ahol aztán megismerkedik a Renault-fivérekkel, Louis-val és Marcel-lel. Szisz ekkor már az automobilok rabja volt, tudásával pedig elkápráztatta a Renault-fivéreket. Rövid idő múlva munkát ajánlottak neki, így Szisz autószerelő lett, majd beosztása szerint felügyelő lett, de ami sokkal fontosabb, az ő irányítása alatt tesztelték az üzemből kikerülő autókat, na meg azokat a gépeket, amelyekkel kísérleteket folytattak.
Ma úgy mondanánk, hogy Szisz Ferenc a Renault fejlesztési osztályának műszaki vezetője volt.
1902-ben a Renault is benevezett a Párizs-Bécs autóversenyre, és a két tulajdonos testvérpár is indult saját gyártmányaikkal. Louis Sziszt választotta a navigátor-szerelő pozícióra.
A versenyt végül nem Louis, hanem Marcel nyerte meg kettejük viszonylatában, az abszolút sorrendet tekintve pedig a befutó így nézett ki:
„Három nehéz kocsi került az első három helyre, de a könnyű kocsik között Szisz kocsija volt az első. A bécsi lapok azt írják, hogy Renault Marcellt valószínűleg diszkvalifikálják, mert az utolsó előtti állomásról, Floridsdorfról nincs igazolójegye.”
forrás: Budapesti Hírlap, 1902. július 1.
Végül a kizárásból nem lett semmi, mert szemtanúk igazolták, hogy Marcel Renault érintette az említett állomást, de ott a hiányos jelzés miatt nem vette észre, hogy igazolóponton van, és a jegyet át kellene vennie.
De a lényeg nem is ez, hanem az, hogy Szisz Ferenc ott volt az autóban, amit Louis Renault vezetett ezen a versenyen.
Marcel Renault 1903-ban halálos balesetet szenvedett a Párizs-Madrid autóversenyen, a Renault egy évre vissza is vonult a versenyektől, de már akkor látszott, hogy az autóversenyzés óriási reklámot jelent a gyártóknak, így 1905-ben visszatértek.
Nem is akárhogyan tért vissza a Renault a versenyekhez, Szisz Ferenc immár, mint pilóta szerepelt a rajtlistán!
És itt kell tennünk egy kis kitérőt, mert ebben az időben történt egy igen fontos lépés. Az addigi autóversenyek ugyanis jellemzően városok közötti versenyek voltak – ahogy fent is írtuk -, de akadt egy pár nem is olyan kicsi probléma… Ahogy Marcel Renault, úgy sokan mások is életüket vesztették. Így lassan két ágra vált a versenyzés; egyrészt kialakult túraautózás, ami leginkább a mai 1/100-as versenyekhez hasonlított, ahol az ügyességi szakaszok mellett megadnak egy maximális átlagsebességet, és a verseny alatt a KRESZ-szabályai érvényesek. Ilyen jellegű volt az a verseny is, amiről korábban írtunk:
Ezzel biztonságosabbá tették a versenyzést, de sok nézőnek és sok versenyzőnek ez nem volt elég. A helyzetet súlyosbította, hogy Gordon Bennett kupán országonként csak három autó indulhatott, így előselejtezőket kellett tartani, ez pedig odavezetett, hogy például a DeDietrich, a Darraq, vagy más évben a Panhard és a Renault is kimaradt. Márpedig így sok gyártónak oda lett a reklámérték…
Feltehetően ez a két probléma vitte arra az Automobile Club de France (ACF) új verseny kiírását határozta el. Bár 1901-ben már rendeztek egy verseny Pau városában Grand Prix néven, de az első mai értelemben vett GP az 1906-ban Le Mans-ban megrendezett verseny volt!
Az első Grand Prix győztese a magyar Szisz Ferenc volt, aki a másik két dobogóson kívül mindenkit lekörözött!
És micsoda kör volt az! Nem akármilyen, ugyanis egy kör 103 kilométer volt, amit a versenyzőknek 12-szer kellett megtenniük, így a verseny egésze több, mint 12 órás versengést mért a pilótákra – amit két napon, két futamon teljesítettek. Mi volt a GP nagy újdonsága? Ez egy körverseny volt, és a korábban sok néző halálát követelő versenyekkel szemben ezúttal kerítéssel vették körbe a pályát. Az F-1-ben – eltekintve a kör hosszától – pontosan ilyen feltételek zajlanak a küzdelmek, különösen Monte Carloban, hiszen az 1906-os Le Mans-i GP is egyébként közútként funkcionáló pályán zajlott.
Le Mans aztán a 24 órás versenyekről híresült el, de azt már nem ezen a pályán rendezték 1923-tól, egy kör 13,6 km, de a 24 óra alatt a csapatok versenyzői (váltásokkal) 5.000 kilométer körüli távokat tesznek meg, a csúcs pedig a 24 óra alatt megtett 5.410 kilométer.
De vissza a múltba! A verseny egyéb feltételei sem könnyítették meg a versenyzők és a gyártók helyzetét. Ma már egy-két előírás egészen elképesztően hat, de nézzük, milyen feltételeknek kellett megfelelni 1906-ban.
Az ACF 1.000 kilogrammos maximumsúlyt határozott meg, amelybe nem számított bele az autók kárpitozása, a szárnyak és a lámpák (!). Hogy még bonyolultabb legyen a dolog, további hét kilogramm lehetett a dinamó az autóban. Az autók fogyasztása maximum 30 liter lehetett száz kilométerenként.
És milyen műszaki szinten álltak az autók? A Mercedes, a Brasier, a Clément-Bayard, a Fiat és a Gobron-Brillié lánchajtásos váltót használt, míg a többi istálló a maihoz hasonló manuálisat. A gumikat a Michelin, a Dunlop és a Continental szállította. A Michelin ekkor próbálta ki először saját fejlesztését: egy olyan kereket, amelyen a gumi már eleve rajta volt, maga a felni viszont sokkal könnyebben volt le- és felszerelhető.
Verseny közben csak a versenyző és egy szerelő végezhetett munkálatokat az autón.
A rajthoz álló 32 autóból a végén 11 autó fejezte be a versenyt, a legjobb Szisz Ferenc ideje 12 óra 14 másodperc lett, de ez sokkal jobb is lehetett volna, csakhogy az utolsó körben eltört autója egyik felfüggesztése, de ekkor már több, mint fél kör előnyt szedett össze, így megengedhette magának, hogy óvatosan hajtva, megállás és szerelés nélkül teljesítse a hátralévő távot!
Végül Szisz Ferenc a verseny teljes távjára számítva 101 km/h-ás átlagsebességgel nyerte meg, ami akkoriban sokkal inkább űrbéli teljesítménynek számított, mint a mai F-1-es átlagsebességek!
Persze azért rengeteg dolog változott azóta, így az összehasonlítás némileg sántít, de meg kell jegyezni, hogy ez akkoriban tényleg emberfeletti teljesítmény volt!
Mindez pedig nem maradt hatás nélkül; Szisz Grand Prix-győzelme, és a verseny üzleti sikere hamarosan több más Grand Prix verseny megszervezéséhez vezetett Európában.
1909-ben aztán Szisz távozott a Renault-tól, Renault és Delaunay-Belleville típusok javítására szakosodva önálló vállalkozásba kezdett, majd hat év távollét után (1908-ban indult GP-futamon, de nem ért célba), 1914-ben egy Alda pilótájaként versenybe szállt a francia Grand Prix-n Lyonban, de sajnos itt is a verseny feladására kényszerült.
És jött a háború… Szisz Ferenc önkéntesként belépett a francia hadseregbe, ahol az algériai szállító csapatok vezetőjeként szolgált, míg nyolc hónappal később kórházba nem került tífusz miatt. A háború után Renault és Citroën gépjárművekre szakosodva folytatta autójavító iparát. A 30-as évek elején visszavonult, s a Párizstól mintegy 40 kilométerre fekvő auffargisi villájában élt, amíg 71. életévében tüdőgyulladásban el nem hunyt.
És akkor most egy „kötelező kérdés”: mennyire volt magyar, mennyire tekinthető magyarnak Szisz Ferenc?
„Szisz Ferencet győzelméért Barthou francia közmunkaminiszter kormánya nejében üdvözölte s átadta neki az első állami díjat, negyvenötezer frankot. Szisz Ferencgépész, mint egy volt iskolatársa most közli velünk, magyar ember, dobozi, békésmegyei szülők gyermeke, harmincöt éves és hat év óta él Párisban. A gépészmesterséget Dobozon tanulta, ahol édesatyja WenckheimFrigyes grófnak volt gazdatisztje.”
A fenti idézet a Budapesti Hírlap 1906. június 29.-i számából való, ami rámutat, hogy világraszóló GP-győzelme idején magyarként definiálta magát. Azt nem tudjuk, hogy ez miként változott később, vagy hogy változott-e egyáltalán, de az biztos, hogy az első Grand Prix győzelmet egy magyar pilóta szerezte meg!