Az első magyar felhőkarcoló: az OTI palotája

A Fiumei úton, a temető bejáratával szemben van egy épület, ami a mai formájában nem mutatja meg igazán valamikori nagyságát, ugyanis 1969-ben – biztonsági okok miatt – visszabontották tornyát. Ezzel együtt az épületegyüttes ma is impozáns látvány, és története megér pár szót.

Borítóképen: Az OTI palotája és felhőkarcolója a Fiumei-úton – 1936

Miért kellett egy akkora épület az OTI-nak? És egyáltalán mi az az OTI? Nos, az OTI az Országos Társadalombiztosító Intézet rövidítése, ami az első olyan országos, állami kezelésben lévő alap volt, ami betegségi és baleseti kötelező biztosítást nyújtott azon munkavállalók számára, akik olyan vállalkozásoknál vállaltak munkát, melyek számára a törvény kötelezővé tette a biztosítás megkötését.

Hogy lehetne ezt a kört a legjobban körülírni? Nos, a kivételek felsorolásával, ugyanis, mint írták:

„E törvény hatálya nem terjed ki a mezőgazdaságra és az erdei termelésre, az állattenyésztésre, a halászatra, a kert- és a szőlőmívelésre, a selymészetre és a méhészetre.”

A törvény hatálya alá tartozott azonban a fentiekkel összefüggő iparszerű tevékenységek, így például a borászat, vagy selymet felhasználó ipari tevékenységek is. Természetesen addig is léteztek ilyen típusú biztosító intézetek, de azok területi, vagy maximum ágazati alapon jöttek létre, és nem feltétlenül voltak kötelező jellegűek.

Az OTI egy olyan biztosító intézet volt, ami az ipartörvény alá eső vállalatok, illetve más vállalkozások – nem ideértve a kivételeket! – keretein belül foglalkoztatott munkavállalók beteg-, illetve baleseti biztosítását nyújtotta.

Ekkoriban tehát az állami biztosítások köre nem terjedt ki a nyugdíjakra, azokat ugyanis a vállalatok biztosították – abban az esetben, ha egyáltalán volt nyugdíjpénztáruk! Mert bizony ez nem volt kötelező, ellenben a „nyugdíjas állás” intézménye ismert volt. Általában olyan nagyvállalatok alkalmazták, amelyek jelentős számú munkavállalót foglalkoztattak, és a foglalkoztatottak többsége alacsony képzettséggel is el tudta látni feladatait. Ezek a vállalatok nem feltétlenül a legjobb fizetést biztosító cégek voltak, de azt tudták ígérni munkavállalóiknak, hogy nyugdíjat biztosítanak az aktív évek után!

Erre példa a MÁV is, amit bizony igen komoly kihívás elé állított az 1920 után lecsökkent szolgáltatási terület mellett szinte változatlan munkavállalói és nyugdíjas létszám:

A ma látható épület tehát nem feltétlenül adja vissza a korabeli pompát, ami miatt OTI palotának nevezték. De ez csak az egyik érdekesség, ugyanis valójában két épületből áll össze, miután bal szárnya (a Fiumei útról nézve) Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján 1912-13-ban, a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár székházaként épült meg.

Mivel az 1927. évi XXI. törvénycikk (a betegségi és baleseti kötelező biztosításról) megteremtette az egységes országos társadalombiztosítást, a székházat bővíteni kellett, méghozzá minél racionálisabb beépítéssel. Ennek érdekében a jobb szárnyat az eredeti szárny tervezői (Komor Jánossal és Sós Aladárral kiegészülve) a már meglévő hasonmásául, ám magasabbra építették…

A szintkülönbséget pedig úgy hidalták át, hogy a két szárny közé egy 18 szintes, 75 méter magas tornyot építettek – így született meg Magyarország első felhőkarcolója 1930-31-ben!

De miért kellett egy ekkora épület? Nos, az akkori technológiák mellett bizony igen sok hely kellett, ugyanis minden papíron zajlott, tehát sok irodista és sok hely kellett az iratok tárolására, elhelyezéséhez is. Ráadásul nem kizárólag „aktatologatás” céljára szánták az épületet, hanem oktatási, képességvizsgáló funkciókat is elláttak itt.

Az épület tehát 1931-re elkészült, de úgy tűnt, hogy nem sokáig marad itt az OTI, ugyanis 1937-ben arról döntöttek, hogy a megépítendő Madách sugárút első épületébe költözik, az addigi Károly körút 13.-as számú ház helyére. Jogos a kérdés; mi az a Madách sugárút? Nos, ilyen nem létezik, de terveken bizony létezett, csakhogy végül nem került megvalósításra. De mégis maradt nyoma:

Igen a Madách házakat szánták a Madách körút felvezetésének, hiszen a környékbeli kisebb, igen zsúfolt, akkoriban sok esetben földutak már nem tudták ellátni az eredetileg nekik szánt funkciókat, ezért egy sugárutat terveztek, ami a Madách házaktók indult volna, és a mai Madách Imre út kiegyenesített vonalán haladt volna, hogy aztán tovább legalább az Erzsébet körútig kiérjen.

A Károly körút egy másik érdekességéről ebben a cikkünkben írtunk:

De vissza az OTI palotájához, ami szerencsésen túlélte – tornyostól! – a második nagy világégést, így minden további nélkül tovább lehetett működtetni. Bár addigra a rendszer változásával a biztosítási rendszer is változott, de az épület maradt. Sőt, új funkciót kapott!

Feltehetően éppen az épület magassága és elhelyezkedése miatt 1952-ben a toronyba telepítették azt a zavaróállomást, ami a Szabad Európa és az Amerika Hangja adásait zavarta!

Ez nem tartott olyan sokáig ugyanis a bauxitbetonból készült tornyot 1969-ben visszabontották, mert úgy ítélték meg, hogy életveszélyessé vált a bauxitbeton szilárdságvesztése miatt. Akkoriban a bontásban látták a megoldást, ma viszont megmenthető lenne a torony – persze nem kevés pénzért.

Így ért véget az első felhőkarcoló története, ugyanis ma inkább csak egy normál emeletes épületnek látjuk, pedig korábban elég messziről is látható volt a tájból kiemelkedő, jellegzetes vonaló torony:

Érdemes még az épületszárnyakon található domborműveket is megemlíteni, ezek ugyanis a biztosítói gondoskodás, élet és halál, szerencse és balszerencse hatalmas allegorikus katalógusának egy-egy jellegzetes darabjai, szorosan kötődnek tehát az épület eredeti funkciójához.