Az első magyar királynő
Vagyis király, aki nő. Helyesebben férfi… Nos, ez elég bonyolult, de megfejtjük, hogy miért is vagyunk igen bizonytalanok abban, hogyan is nevezzük Mária magyar királynőt, aki I (Nagy) Lajos harmadik lánya volt, és voltaképpen kétszer is üt a magyar trónon. Vagyis másodszor nem… Vagy mégis?
Borítóképen: Mária ábrázolása a Thuróczi-krónika brünni kiadásában
Nézzük tehát, hogy milyen körülmények okán vagyunk ennyire bizonytalanok! Mária Anjou-házi magyar és lengyel királyi hercegnő, Magyarország és Horvátország királynője 1382 és 1385 között, valamint 1386-tól haláláig, 1395-ig. Hogy másodszor nem feltétlenül ült a trónon a szó szoros értelmébe, annak oka, hogy ekkor férje, Luxemburgi Zsigmond társuralkodója volt.
De ne szaladjunk ennyire előre! A történet ott kezdődött, hogy I. (Nagy) Lajos és Kotromanić Erzsébet királyné mind a négy gyermeke lány volt. Elsőszülött Mária alig egy évesen meghalt, és másik nővére is elhalálozott 1378-ban…
Ezek után Mária Mária Magyarországot, addig húga (az 1997. június 8-án szentté avatott) Hedvig Nagy Lajos király döntése alapján Lengyelország trónját örökölte meg.
Szent Hedvig későbbi lengyel királynő, Jagelló litván nagyfejedelem felesége lett. Amíg mindhárom testvére élt, apja elképzelései szerint Katalin hercegnő hozzáment volna Louis d’Orléans-hoz, a francia király, Charles le Bien-Aim testvéréhez, aki egyúttal a Nápolyi Királyság örököse is volt. Hedvig hercegnőnek Habsburg Vilmos osztrák herceget szánta, míg Mária lett volna Luxemburgi Zsigmond, Brandenburg őrgrófjának hitvese.
A terv nem valósult meg maradéktalanul… De Nagy Lajos még életében fiúsíttatta lányát, így halála után a magyar hatalmi elit elfogadta Máriát királynak (rex).
Apja temetése után egy nappal, 1382. szeptember 17-én királlyá választották, és Demeter esztergomi érsek királlyá koronázta. Ő volt az első nő, akinek a Szent Koronát a fejére tették.
A tizenegy éves leány nevében anyja, Erzsébet irányította a kormányzást. Döntéseiben Garai Miklós nádorra hagyatkozott. A nádor vezette azt a főúri csoportot, amely a szerintük német és cseh érdekeket szolgáló Zsigmond félreállítását tűzte ki célul. A nőuralmat egyre inkább elvető közvélemény azonban éppen Zsigmondtól várta a helyzet rendezését. A királynők pedig többször is kísérletet tettek elsősorban a köznemesség megnyerésére.
Mária 1384. június 22-én megerősítette apja 1351-es törvényeit.
1385. november 8-án egy Budán tartandó országgyűlésre négy-négy választott küldöttet kért a megyéktől, de végül éppen ezen az országgyűlésen mondatták le.
Amikor 1384 augusztusában nyilvánosságra került, hogy az udvar tervei szerint Mária férje nem Zsigmond, hanem VI. Károly francia király öccse, Lajos lesz, nyílt viszálykodás tört ki.
Az 1378. szeptember 20-án bekövetkezett egyházszakadás után a francia király az ellenpápát támogatta. A házasság révén Magyarország ellentétes táborba került a Szentszékkel, a Nápolyi Királysággal és a német-római császári címet viselő Luxemburgi-házzal is.
Hosszas háborúskodás tört ki, melynek végén Horváti János az anyakirálynőt, Erzsébetet 1387. január 16. körül a fiatal magyar királynő szeme láttára megfojtatta.
Mária börtönben raboskodott, 1387. március 31-én Zsigmondot mint Mária király férjét magyar királlyá koronázták. A királynak a magyar és horvát urak, valamint a velencei flotta segítségével 1387. június 4-én sikerült kiszabadítania Máriát.
Luxemburgi Zsigmond és Mária formálisan társuralkodók voltak (egy ideig párhuzamosan adtak ki adományleveleket), a hatalom azonban néhány év után fokozatosan Zsigmond kezébe csúszott át, úgy, hogy mindkettőjüknek Kanizsai János esztergomi érsek volt a kancellárja.
Zsigmond magyar királyként elsősorban Dalmácia elvesztésével, fényes visegrádi, budai és székesfehérvári építkezéseivel, illetve az Oszmán Birodalommal szembeni defenzívába vonulással, a végvárrendszer kiépítésével, valamint törvényeinek előremutató jellegével írta be magát a történelembe.
Igen, ez a kor már nem az Árpádok kora volt, itt már sokkal inkább az egyéni és idegen érdekek domináltak, mint korábban. Ettől függetlenül érdemesnek tartottuk megemlékezni az első magyar királynőről, aki természetesen nő volt, még ha királynak is nevezték!
