Az első magyar repülő: Székely Mihály – 1. rész
„A századforduló csendes éveiben Szarvas, ez a békés megyei kis városka eseménytelenül élte a napokat. A városka fiatalsága délutánonkint a kedves kis ligetbe gyűlt össze és vidám nevetéssel örültek a szabad időnek. A sok kiabáló diák között gyakran feltűnt egy csendes fiú, aki a játék helyett félrehúzódva nézegette az ágak között búgó gerléket. Kevesen tudták, hogy a kis Székely Mihály milyen sóvárogva nézi a repdeső galambokat és miért nem tud repülni az ember?” – írta az Esti Ujság 1943. évi 161. száma.
Borítóképen: Székely Mihály Repülőgépe (forrás: Fortepan, 132718, Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár, Leltári jelzet: 2056)
Hogy is van ez? Hát nem Adorján János az első magyar repülő? Ma már nehéz lenne összerakni a képet, hiszen a korabeli lapok beszámolói elég ellentmondásos hírekkel szolgálnak, de az biztos, hogy Adorján és Székely ismerték egymást, sőt, együtt dolgoztak utóbbi gépének megalkotásán is.
Maradjunk annyiban, hogy Adorján János volt az, aki saját gépén, magyarként először a levegőbe emelkedett, de Székely Mihály volt az, aki elsőként hosszabb távú repülést is végrehajtott, és ezzel a második pilóta volt a világon, aki ezt a távolságot (Bécs-Budapest) berepülte!
De itt lépjünk kicsit vissza az időben, hogy pontos képünk legyen a történet egészéről!
Székely Mihály 1885. január 11-én született. Gépészmérnök, repülőszerkesztő, pilóta volt. Oklevelét a József nádor Tudományegyetemen szerezte. A repüléssel kapcsolatos első – ma is elérhető – munkája a Szarvas és Vidéke című lapban megjelent írása, amit az újság 1909. július 25-i számában Légi járművek címmel látott el.
Az „ősidők” repülői:
Az írás a Zeppelin-féle léghajóka mellett már akkor bemutatta a „levegőnél nehezebb járóművekre, a mechanikai repülőgépek” működési elvét.
Ez az írás inkább a népszerű tudomány kategóriájába tartozott, de akkor már elkezdett dolgozni saját repülőgépe tervein, hogy aztán a hosszú éjszakákon át az akkori, minden aviatikai tudást belesűrítse. Mikor úgy gondolta, hogy elkészült művével, a Magyar Automobil Club aviatikus szakértőinek bírálatára bocsátotta.
Az egyetemi professzorokból, legjelesebb tudósokból álló szakértői bizottság a benyújtott tervét találékonysága miatt elismeréssel fogadta.
A gép legfőbb erőssége egyszerű kormányszerkezete volt, ami okán az akkor még csak papíron létező magyar repülőgép bőven felülmúlta Blériot gépét!
A Magyar Automobil Club ígéretet tett arra, hogy Székely számára helyet bérel, ahol megépítheti gépét, de erre nem került sor, a tervező pedig egyre türelmetlenebb volt… Szerencséjére a Szarvas és Vidéke című lap felkarolta tervét, és felszólította olvasóit, hogy pár korona erejéig járuljanak hozzá a gép megépítéséhez. A lap kérésére cikket ír a repülésről.
1909 november közepén már arról számoltak be a lapok, hogy készül Székely gépe, de ehhez nem csak az olvasói segítség, hanem egy délvidéki földbirtokos nagyobb támogatása is kellett.
Miután Budapesten beszerezték a megfelelő anyagokat, Székely a gép összeállításához 1909 vége felé Délvidékre utazik, és hozzávetőleg négy hétre becsüli a gép megépítéséhez szükséges időt. Végül ugyan másfél hónap lett belőle, de… És itt meg kell állnunk kicsit!
A források egy része ugyanis a fent leírt verziót erősíti, de sok másik egészen másként emlékszik a történetre. A másik verzió szerint ugyanis az 1910 elején megalakult Magyar Aero Club (ami voltaképpen az Automobil Clubból vált ki) biztosított Székely számára Rákoson, egy pajtában, és a gép ott épült meg. Bárhogy is, de:
1910 februárjában Székely Mihály biplánja készen állt motor nélkül. Saját kezével készítette egy alkalmas személy asszisztálásával.
Igen ám, de az addig összesen kétezer koronába kerülő géphez még nem volt motor… Újabb gyűjtést kellett indítani, de ha már kész volt a gép, motor nélkül is be kellett mutatni, ki kellett próbálni! Ez igen kockázatos lépés volt ugyanis, ha a próba nem sikerül, akkor az egyben az egész vállalkozás végét is jelenthette volna.
De a próba sikerült, a szükséges pénz nagy nehezen mégis összejött, és Székely Mihály 1910 május elején Párizsba utazik a motorért.
Egy 30 lóerős Darraq motort (akkoriban így írták: Darák-féle motor…) vásárol, ég hozzá elég borsos áron, hiszen a gyártó ötezer frankot kért termékéért. De megvolt a motor, és ez mindennél fontosabb volt! Visszatérve egy mérnök és több kollégája segítségével azonnal hozzáfog a biplán elkészítéséhez.
Lelkes, de egyébként is sietnie kell, hiszen 1910. július 5. és 10. között világszerte érdeklődést keltő repülőgép-versenyt írtak ki.
Tudható volt, hogy a világ komolyan érdeklődik, hiszen akkoriban az ilyen versenyek ritkaságszámba mentek, így aki saját gépét bemutatja, és jó eredményt ér el, jó eséllyel számíthat arra, hogy támogatásban részesül, vagy akár egy komolyabb vállalkozás áll be a fejlesztések mögé – minden anyagi erejével.
A versenyre el is készül a gép, két versenyszámban is remek eredményt ért el, de gépe lezuhant… Szerencsére a pilótának nem lett komolyabb baja, de kiderült, hogy a magyar pilóták a külföldről érkezettekhez mérten (pl.: Charaise és lovag Pischoff, a németek büszkesége) meglehetősen képzetlenek.
Hogy miért állítjuk ennyire nagy magabiztossággal, hogy a képzetlenség, és nem a gép hiányosságai okozták a balesetet, arról a következő részben olvashatnak:
