Az első magyar stadion – ős-TAO programmal!
A magyar futball első osztályának versenysorozatát 1901-ben írták ki. Öt csapat szerepelt az élvonalban akkor. A két első kiírást megnyerő BTC-re talán kevesen emlékeznek, de az Ferenczvárosi TC neve annál ismerősebb lehet. 1902-ben aztán feltűnik egy csapat a másodosztályban, amit az előző évben alapítottak ugyan, de 1902-ben máris feljut az első osztályba!
Borítóképen: “Az újpesti Stadion megnyitása szeptember 17-ikén. Az UTE és FTC mérkőzése, 15.000 néző jelenlétében” – 1922
Ez a csapat nem más, mint az MTK, az a csapat, amelyik 1903-tól egészen 1929-ig a Fradival együtt senkit nem engedett a dobogó legfelső fokára! Az 1929-es évvel bezárólag az MTK 13, míg a Fradi 11 elsőséget szerzett!
A pontosság okán: ez előző számokban nincs benne az Auguszta-serleg, a Hadikupa-amatőr ligabajnokság, és a Hadimérkőzés I. osztály kiírásaiban elért eredmény, mert azt nem az MLSZ szervezte. Ezek közül kettőt az FTC, egyet pedig az MTK nyert meg.
A lényeg azonban az, hogy négy év másodosztályú múlttal a háta mögött 1905-ben jelentkezett be először egy csapat az élvonalban, ami akkor még talán nem keltett nagy feltűnést, mert az 1910-es kieséséig is inkább csak a mezőny második felében végzett az egyes kiírásokban. Egy év után aztán visszakerültek, majd 1916 tavaszán a Vigaszdíj IV csoportot megnyerve (a csapat nem esett ki az első osztályból, az 1916 tavaszi kiírásban mégis csak a másodosztályban játszhatott, és ezen a mai napig is nagy vita megy…), de aztán azóta minden vitán felül, folyamatosan az élvonal tagja!
Igen, már ki lehetett találni, ez a csapat az Újpest, akkori nevén Újpesti TE.
jpest, a gyárváros anno:
De itt és most nem a csapatról lesz szó, bár hozzá kell tennünk, hogy a csapat népszerűsége is szerepet játszik a történetben, hanem az a stadion, amit Magyarországon először neveztek stadionnak, és Újpesten a Megyeri úton épült fel.
De hogy is volt ez? Miért éppen itt épült meg az első stadion? Legalábbis az a létesítmény, amelyet először neveztek így. Érdekes történet, mert bizony sok szempontból arra mutat, hogy már akkor is komoly ereje volt az összefogásnak, és nincs okunk feltételezni, hogy ez ma már nem működne. Ez így elsőre lehet, hogy kissé nehezen hihető, de ebben az írásban ezt a kijelentést tényekkel is igyekszünk alátámasztani.
Az Újpest TE (UTE) már az 1901-es kiírásban is szerepelt, de csak a másodosztályban indulhatott. Azon is megy a vita, hogy ez miért volt, de ezt hagyjuk, a tényeknél maradva annyit mondhatunk, hogy akkoriban a Pamutgyári pálya (akkor Mező utca, ma Erkel Gyula utca) volt a csapat otthona, azonban az 1903-as kiírásra az MLSZ nem engedélyezte ezt a pályát túlzottan kis méretei okán.
A klub vezetői úgy döntöttek, a Népszigeten új pályát építenek. A pálya gyorsan elkészült, 1903. május 24-én avatták fel a sporttelepet.
Sok már mellett ez is itt volt:
Ezt még bőven nem nevezhették stadionnak, hiszen a pályát hatalmas fák vették körül, a játékteret pedig kerítés és padok övezték, ez volt a „lelátó”, de – miután 1920 decemberében, az Újpest – MTK (1-0) mérkőzést 10 ezer néző tekintette meg! – látható volt, hogy ez a pálya már nem tudja kiszolgálni az igényeket.
Az újabb lépésre mégsem ez az alkalmatlanság sarkallta a klubot, hanem az a tény, hogy 1921-ben a terület tulajdonosa, a Földművelésügyi Minisztérium felmondta a bérleti szerződést.
A legtöbb forrás csak annyit említ, hogy az UTE vezetői elhatározták, hogy új pályát építenek. 1922. szeptember 17-én, újpesti polgárok, vállalatok pénzéből készült el a stadion, amelyet Magyarországon először illettek ezzel a névvel. Hogyan voltak erre képesek? Nos, ez a kulcs! De előbb arról, hogy miért nevezték ezt a létesítményt immár stadionnak! Íme:
Az első volt, amely vasbetonból készült, és amelyben 200 fedett páholy és 20 ezer férőhely várta a szurkolókat.
A Megyeri úton található – ma már Szusza Ferenc nevét viselő – stadion több mint száz éve, 1922. szeptember 17-én nyitotta meg a kapuit. Terveit Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok készítette, és az 1924-es párizsi olimpián építészeti kategóriában díjat nyert vele.
Tévedés ne essen, az MTKK és az FTC is korában nagy befogadóképességő stadionokkal rendelkezett, de ezek faszerkezetes építmények voltek:
A Beszkárt pálya napjainkban:
És most a „hogyan”-ról! A terv megvalósítása azzal indult el, hogy UTE Sporttelep Részvénytársaságot. Ma azt mondanánk, hogy ez eleinte egy projekt-cég volt, aminek az volt a feladata, hogy felépítse a stadion, és természetesen ehhez megszerezze a szükséges forrásokat. A későbbiekben pedig ez a részvénytársaság lett a stadiont működtető vállalkozás. Itt még nem volt vége a társaság feladatainak, de erre még visszatérünk!
Igen, mert az az igazán fontos, hogy miként hozták össze az építéshez szükséges forrásokat!
Aschner Lipót 1921-ben lett az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. vezérigazgatója (de már 1892. július 1.-től a cég alkalmazásában állt!) elkötelezett támogatója volt a sportnak, kiemelten pedig az UTE-nak. Olyannyira, hogy 1925-től a klub elnöke lett, de már előtte komoly érdemeket szerzett a stadion megépítése kapcsán!
Aschner minden tekintélyét bevetve a teljes újpesti ipart be tudta kapcsolni a sport fejlesztésébe!
Márpedig ekkor Újpest gyárváros volt (Újpest 1910-re Budapest, Pozsony és Temesvár után a negyedik iparváros volt, 1920 után az első négyből pedig kettő kiesett… így Újpest Budapest után a legnagyobb ipari központ volt az országban!), ami annyit tett, hogy igen komoly gazdasági erő sorakozott fel a klub mögé!
És itt jön egy sokkal későbbi vonatkozású, kapcsolódó téma, ami miatt azt gondoljuk, hogy az összefogás ma is működhetne. Dr. Elbert Gábor – aki a TAO-támogatási rendszer kidolgozásának kezdetén részt vett a munkában, hiszen 2008-tól rövid ideig az MLSZ főtitkáraként dolgozott – személyesen mondta el, hogy a kezdeti elképzelés szerint a helyi vállalkozások a helyi klubokat támogatták volna, azaz ott lett volna több anyagi forrás a klubok mögött, ahol nagyobb gazdasági teljesítmény volt helyi szinten.
A vállalkozások tehát kizárólag az illetékességi területükön (pl. székhely) működő klubokat támogathatták volna.
Az volt ugyanis az alapvetés, hogy a nagyobb gazdasági háttér a nagyobb városokban van, azokon a településeken, ahol egyébként a lakosok száma is nagyobb, így pedig a koncentrált pénzügyi források találkoztak volna a koncentrált potenciális szurkolókkal, a meccsre-járókkal. Így az adott gazdasági háttérrel közel paralel lélekszámú potenciális szurkolótáborokat szolgáltak volna ki a klubok, ami pedig annyit tett volna, hogy az adott források a lehető legszélesebb szeletét szolgálták volna ki a társadalomnak, vagy legalábbis a lehető legszélesebb, elvileg elkötelezett, patriótához juttatták volna el a foci élményét.
Nos, ez nem pontosan így lett, tudjuk, de látni kell, hogy Aschner Lipót valójában a TAO-támogatás kezdeti szakaszában tervezett módon koncentrálta azt a tőkét, ami az építéshez kellett!
És később is így volt ez, hiszen 1927-ben jött a professzionális futball!
De ne szaladjunk ennyire előre! Amikor ugyanis 1922-ben elkészült a stadion tényleg 20.000 férőhely várta a nézőket, de aztán 1925-től kiépítésre került egy kerékpárpálya, ami a fű körül futott körbe.
A kerékpárpálya az UTE stadionját Európa hírűvé tette, ugyanis sok nemzetközi verseny is megrendezésre került itt!
1928-ban azonban a kerékpárpályát elbontották… Miért tették ezt? Nos, több néző befogadására volt szükség a futballmeccseken, növelni kellett a bevételeket, ugyanis 1927-ben bevezetésre került a professzionista labdarúgás.
Ez pedig azzal járt, hogy a futball szakosztályok kiváltak az anyaegyesületből – legalábbis megszűntek szakosztályként működni – és önálló gazdasági egységként működtek tovább! Újpesten ezzel pedig szinte semmi probléma nem volt, mert a korábbi UTE Sporttelep Részvénytársaság alapszabályán csak kisebb módosításokat kellett végrehajtani, és máris kész volt az Újpest FC!
Igen, az Újpest FC egy részvénytársaság volt! És hogy ennek hogyan nézett ki a tulajdonosi köre? Nos, ezt pontosan nem tudjuk, de egy 1927-ben kelt idézettel mégis be tudjuk mutatni:
„De alig van Újpesten ember, aki ne lenne kapcsolatban az »Újpesttel«, ha másikép nem, néhány részvény jegyzése árán. Még maga Újpest városa is bőségesen kivette részét a profiklub létrehozásából.”
Van egy igen fontos tény, ami már említettünk, de újra elő kell vennünk! Ekkor az Újpest focicsapatának csak harmadik (kb. hat) és második helyezései (kb. három) volt, igaz ugyan, hogy ott vívott már az MTK és az FTC csapatával, de bajnokságot még nem tudtak nyerni!
Ezzel együtt a támogatás – anyagi és erkölcsi egyaránt – megvolt, és ennek hamarosan meg is lett az eredménye! Az Újpest FC megnyerte az 1929-30-as bajnokságot!
Majd’ 100 éve tehát, hogy az Újpest oda került a legnagyobbak közé, egy olyan státuszba, amit addig senkinek sem sikerült elérnie az MTK és az FTC csapatain kívül! És ne feledjük, hogy mindezt vidéki csapatként érte el a klub, hiszen Újpestet csak 1950-ben csatolták a fővároshoz. Persze valójában urbanisztikai, közlekedési és gazdasági szempontból már jóval korábban Budapest integráns részének volt tekinthető a mai IV. került, azaz Újpest.
Bár mostanság éppen az a hír járja, hogy a ma már Szusza Ferencről elnevezett Megyeri úti stadion helyett a klub új tulajdonosa egy másik arénát épít fel, ez semmit nem jelent a stadion történelméből, az összefogásnak azon erejéből, ami az igazán rossz gazdasági körülmények között is képes volt maradandót alkotni!
Csak jelezzük: a mai stadion lelátóinak egy része még mindig az 1922-es szerkezetre épülnek! Ha a klub is ilyen stabil alapokon nyugszik, a szurkolóik nyugodtak lehetnek!