Az első repülőgépgyár, ami aztán… bútort gyártott?
Mint arról korábban írtunk, éppen csak az első világháború kitörése előtt alakult meg a Magyar Repülőgépgyár Rt., ami voltaképpen az első repülőgépgyárnak tekinthető, de mára nem maradt sajnos sok nyoma. A gyárat a Neuschloss-Lichtig Faipari Rt. vette meg 1920 januárjában vagy februárjában, mivel a repülőgépgyár Albertfalván lévő telepén modern gépekkel berendezett asztalosipari gyártókapacitása volt, és a neve ellenére magyar részvénytársaság bútorokat akart itt gyártani.
Borítóképen: A Neuschloss-Lichtig által gyártott Oravecz–2 iskola-repülőgép
Mint tudjuk, azok az idők meglehetősen zavarosak voltak, így nem tudni, hogy esetleg volt más szándéka is a Neuschloss-Lichtig vezetőinek, de a tény ettől még tény maradt;
A tőzsdén is jegyzett faipari vállalkozás megvette a Magyar Repülőgépgyárat.
A felvásárlás után az új tulajdonos megemelte a jegyzett tőkét, és… És azzal együtt, hogy deklarált célja szerint bútorok gyártását indítja el az Albertfalván található telepen, új nevének megválasztása sokat sejtető.
A vállalat új neve A Neuschloss-Lichtig Repülőgépgyár és Faipar Rt. lett!
Ezzel együtt az alább látható, 1921-ből származó újsághirdetésben mindenről (is) szó van, de repülőgépekről, vagy éppen azok alkatrészeiről biztosan nem:
Ha netán gyártott is bármit, aminek bármi köze is lett volna a repüléshez, azt biztosan nem hirdeti a vállalat, ugyanis 1921-ben szomorú események történtek…:
De volt ennél komolyabb baj is, ráadásul még mielőtt Barrés francia ezredes szövetségközi bizottsága elkezdte volna pusztító munkáját Magyarországon:
„Mikor a fővárosi tűzoltók Albertfalvára érkeztek, a Neuschloss és Lichtig gépgyár kétharmada már egy lángtenger volt. Lángokban állott a még használatba sem vett irodaépület, a nagymunkaterem, az asztalosműhely, a gépház, az automobil karosszériaterem és több apróbb épület.”
Akkoriban bármi megtörténhetett a megtépázott országban, így azonnal vizsgálat indult, amely során kihallgatták Lichtig S. Géza üzemvezetőt és Einfeld üzemvezetőt is. Egybehangzó vallomásuk alapján a nyomozás elején megállapítást nyert, hogy:
„… a tűz az asztalosműhelyben keletkezett, ahol este hat órától kezdve senki sem tartózkodott. A tüzet azonban csak éjfél előtt néhány perccel vették észre, mikor a lángok már a tetőzeten át kicsaptak. A gyár munkásai közül többeket szintén kihallgatott a rendőrtanácsos, a vizsgálatnak azonban eddig különösebb megállapításai nincsenek. Még csak azt említhetjük most, hogy a tüzet éjfélkor a gyár két munkása fedezte fel.”
Érdekes módon aztán a nyomozásról nem jelentek meg cikkek abban az időben, hiába kutattunk. Talán majd később – gondoltuk akkor. Találtunk viszont mást! 1921 május közepén rendezték meg Budapesten a Keleti Árumintavásárt – ez akkoriban igen fontos rendezvény volt, amit az is mutat, hogy a kormányzó is beszédet mondott! -, ahol a Neusloss-Lichtig is megjelent, kiállításáról pedig így írtak a korabeli lapok:
„A Neuschloss-Lichtig Repülőgépgyár és Faipar Rt. ismét tanúságot tett ama törekvéséről, hogy mindennemű faárucikkekben fölöslegessé tegye a behozatalt. Gyártmányainak minősége és formái versenyeznek a forgalomban lévő hasonnemű termékekkel. Ez tette lehetővé ennek a vállalatnak, hogy gyártmányaival a világpiacon jelentős szerepet biztosítson magának.”
Bár sok konkrétum nincs ebben a rövid beszámolóban, de azt gondoljuk a fentiek alapján – na meg az alapján, hogy vámmentességet kért a vállalat olyan behozott alapanyagokra, melyekből exportra állítanak elő termékeket a gyárban -, hogy a vállalat immár külpiacokra is termelt.
De milyen termékekről volt itt szó? A seprőnyéltől a míves bútorokig a faredőnytől a parkettáig tényleg minden volt itt, ami fából készült, de talán a legérdekesebb az a két MÁG kisautó volt, melynek karosszériáját a Neuschloss-Lichtig készített, és a kiállításra egy sötétkék és egy meggypiros változatot vittek el.
Véletlen volt a színválasztás? Nagyon nem! A húszas évekre ugyanis több taxivállalat is létrejött, ezeket színekkel különböztették meg egymástól. Volt pirostaxi, kéktaxi, és a legnagyobb cég, a már MARTA-Benz társaság a szürke színt kapta. Innentől hívták a céget Szürketaxinak.
A Szürketaxi nyilván nem jöhetett szóba, mint olyan vállalat, ami majd megvásárolja a MÁG kisautókat, mert a háború előtt és alatt az értelemszerűen a MARTA gépkocsikat rendszeresítette, így a másik két taxivállalat számára készített, vagy ajánlott autók kerültek bemutatásra.
Mindenféle faipari termék és karosszéria gyártása is a vállalat tevékenységi körébe tartozott, de hol van a repülés? Nos, az egyelőre csak lappang a mélyben, de már mintha látszana, hogy azért nem felejtették el a vállalatnál a felvásárolt céget, és azt sem, hogy nevükbe ott van: Repülőgépgyár! Erre egy hír világít rá 1921 júliusából:
„Fejes Jenő igazgató, ki a motortechnika európai hírű szakembere, e mellett arról is nevezetes, hogy nem lehet a szakirodalom részére meghódítani. Igen örvendetes jelenség, hogy Fejes Jenő úgy látszik szakít e tradícióval, miután, mint értesülünk Petróczy István min. tanácsosnak, a keresk. min. légforgalmi szakosztálya vezetőjének sikerült őt rávenni, hogy vállalja el dr. Massány Ernőnek, a Neuschloss-Lichtig Repülőgépgyár Rt. igazgatójának kiadásában és szerkesztésében megindítani szándékolt aviatikai szaklap főmunkatársi tisztségét.”
Fejes Jenőről, illetve munkájáról az alábbi cikkben emlékeztünk meg:
Látható tehát, hogy a Neuschloss-Lichtig ott van a magyar ipar élvonalában, olyan kapcsolati rendszere van, ami még a híresen zárkózott Fejes Jenőt is kimozdította „remeteségéből”. Nem tudjuk pontosan, de az Aeró című lapról, illetve talán az 1923-tól megjelenő Repülés című lapról lehetett szó a hírben, amit felirata szerint a „magyar Aero-Szövetség és a m. kir. kereskedelmi min. légiforgalmi osztályának hivatalos lapja”.
Igen ám, de 1921-ben még biztosan nem volt repülőgép- vagy repülőgép alkatrész gyártás! Ellenben megindul a mezőgazdasági gépek gyártása, szekereket, gépi kaszákat, aratógépeket is kínál immár a gyár. Hiába a tűzeset, ebben az időben igencsak ment a vállalat szekere:
„A Neuschloss- Liehtig Repülőgépgyár és Faipar Rt. ma tette közzé. 1920. évi zárószámadását, amely szerint a nevezett társaság 50 millió korona alaptőke mellett, több mint7,5millió korona tiszta nyereségtért el. A társaság az 50 milliósrészvény tőke mellett közel10millió tartalékalap fölött rendelkezik. A Neuschloss— Lichtig július hó 30-án tartja évi rendes közgyűlését.”
1921 őszén aztán jött egy hír, miszerint a társaság tőkeemelést hajt végre, ehhez pedig új részvényeket bocsát ki, amelyekre az addigi részvénytulajdonosok számára elővásárlási jogot biztosított. A tőkeemelés célja pedig nem más, mint hogy:
A Neuschloss-Lichtig Repülőgépgyár és Faipar Rt. tervbe vette üzemeinek új gyártási ágakkal való kibővítését.
Talán repülőgépek gyártásáról volt szó? Nem tudjuk, de azt már annál inkább tudjuk, hogy ez az az időpont, amikor megtörténik a magyar aviatika „leszerelése” (ld. a fentebb csatolt cikket a témában!), és a rombolás nem kerüli el a Neuschloss-Lichtig-et sem…
Ahogy a pusztítás nem tett jót a vállalat részvényei árfolyamának a tőzsdén (ebben az időben már Bécsben is kerekedtek ezekkel a részvényekkel), úgy a vállalat nyereségének sem igazán tett jót, ahogy az sem, hogy 1922 elején sztrájkok nehezítették a termelést. A sztrájkok egyrészt a munkabérek okán indultak meg, másrészt viszont a szakszervezetek és az ipartestületek közötti hatalmi harcnak voltak egyfajta következményei.
És akkor 1922 áprilisában – amikor a sztrájkhullám lecsengőben volt – jött ki a hír, amire a gyár vezetése, és a tulajdonosok biztosan nagyon vártak már! Ez pedig nem volt más, mint hogy feloldották a repülőgépiparra vonatkozó tiltást!
„Most, hogy a tilalom lejárt s az antant megengedte a jövő hónaptól kezdve a meghatározott keretek közt a repülőgépek előállítását, a Neuschloss-Lichtig és az Aszódi Repülőgépgyár ismét áttért a repülőgépgyártásra és teljes erővel megindítják a gyári üzemek A gyárak teljes erővel exportra fognak törekedni.”
Elindulhatott – ha nem is a totális nulláról, mert a szakértelem adott volt – tehát a repülőgépgyártás. Nehéz volt, de valahogy mégis felállt az ország:
Ezzel együtt még hónapok múltán sem tudtak jó híreket közölni a gyárnál a repülőgépek gyártását tekintve. 1922 júniusában is még mindig így nyilatkozott a gyár egyik meg nem nevezett igazgatója:
„Mi teljesen fel vagyunk készülve a repülőgépgyártás megindítására. Mi javítottuk ki például Károly király repülőgépét is. A nehéz viszonyokban keressük magyarázatát annak, hogy a magyar repülőgépipar még mindig nem tudja megkezdeni a munkát, nincs senki, aki repülőgépet rendelne. Kétségtelen azonban, hogy a viszonyok javulása e téren is meghozza a fejlődést.”
Ezek szerint tehát a vállalat minden képessége megvolt már ekkor a repülőgépek építéséhez, de rendelés mégsem futott be. Azt persze nem tudjuk, hogy a gyár – elvi síkon – milyen gépeket tudott volna a hazai felhasználók számára biztosítani, de azt biztosan tudjuk, hogy az akkoriban induló polgári repüléssel foglalkozó vállalatok német gépeket vásároltak:
Persze a többi területen folyamatos a gyártás – persze még mindig vannak időnként sztrájkok, de ez abban az időben mindenhol rendszeres volt -, így a vállalat egyébként jól prosperált. Külön ki kell emelni – és alátámasztja állításukat, hogy ekkor a vállalat már készen állt újabb repülőgépek gyártására, méghozzá modern anyagok felhasználásával! -, hogy ekkor már autókhoz kínáltak alumínium karosszériát!
Nem lett volna nagy baja cég életében tehát, ha nem épülnek repülőgépek, az viszont már annál nagyobb baj volt, hogy a szentlőrinci parkettagyár leégett 1922 augusztus 15.-én…
Érdekes, hogy amikor repülőgépek építéséről volt szó – a Neuschloss-Lichtig biztosan épített gépeket a tilalom alatt is, de azokat nem értékesített! -, váratlanul mindig tűz ütött ki a vállalat gyáraiban. Meg kell jegyezni, a faipari tevékenység elég tűzveszélyes „mulatság”, de a dolgok együttállása mégis elgondolkodtató…
Ezzel együtt a vállalat továbbra is erős maradt, már csak azért is, mert ekkoriban ugyan a Magyar-Olasz Bank érdekeltségébe tartozott, de a szentlőrinci kocsigyár (és egyes hírek szerint a parkettagyár) eladásával olyan bevételre tett szert, hogy könnyedén ki tudta volna fizetni minden adósságát. De úgy tűnik, hogy mégsem ez történt, hanem inkább fejlesztésekre fordították a befolyó összeget!
És vajon mit fejlesztettek? Nos, 1923 március végén robbant a hír, miszerint:
Az albertfalvai Neuschloss-Lichtig gyárban ma mutatták be az Oravetz és Szebeny mérnökök által szerkesztett magyar gyártmányú új egyfedelű repülőgépet!
Az új repülőgép bemutatását Petróczy ezredes így kezdte:
„Nem akar nagy eredményeket elérni ez az első magyar gép. Mindenekelőtt képzett és gyakorlott pilótákra van szükségünk, ezért iskolagépnek készült. Óránként való sebessége 170 km., emelkedő képessége 6 percenként 1000 m., a motorja 100 lóerős. A szerkesztésben technikai újítás, hogy a pilóta és a pilótamester, nem mint eddig, egymás mögött, hanem egymás mellett ülnek az egyszerre mozgó két kormánykerék mögött, amelyek közül a mesteré irányítja a gépet s ugyanazt a mozgást végezteti a pilóta kezében levő kerékkel…”
A beszédből azt is megtudhattuk, hogy akkoriban szó sem lehetett katonai gépek gyártásáról, az oktatógépre pedig azért volt szükség, mert minél több pilóta kellett a polgári repülés kiszolgálásához. A gép 170 km/h-ás sebessége nem igazán komoly érték, de megtudhattuk azt is, hogy miközben a világban már 400 k/h sebesség feletti gépeket gyártottak, addig Magyarországon csak 170 km/h maximális sebességű gépek gyártására adtak engedélyt, de ezek a gépek is csak annyi üzemanyagot vihettek magukkal, amellyel maximum 4 órát tartózkodhattak a levegőben…
Nem csoda, hogy akkoriban megindult egyfajta kivándorlás az aviatika szakemberei körében…:
Mi azért megmutatjuk azt is, hogy az új gép mit tudott:
„… legutóbbi Budapest—Szeged között tartót próbaút alkalmával a két utas számára berendezett gép, melynek összsúlya 800 kgr., Budapestről Szegedre 1 óra 10 perc alatt tette meg az utat, bár az idő kedvezőtlen volt. A motor, mely rá volt szerelve, 200 kgr. súlyú, 100 lóerős, percenként 1400 fordulatot tett.”
A gép létrejöttéhez kellet, hogy a Kereskedelmi Minisztérium (KM) II. szakosztálya 1922-ben Szegeden rendszeres pilótaképzést tartson. A KM ugyanis iskola-repülőgép pályázatot írt ki, a négy pályázó közül az albertfalvai Neuschloss-Lichtig Repülőgépgyár- és Faipari Rt. főmérnöke általa tervezett repülőgép bizonyult sikeresnek.
Szombathelyen tartott kiképzésen ezzel a repülőgéppel 1925-ben két tragikus baleset történt. Ekkor a repülőgép gyártását befejezték.A vállalat története itt nam fejeződött be, de az megtörtént, amire mindenki várt; bemutatták végre az első háború utáni hazai repülőgépet.
