Az első sűrített levegőt használó légzőkészülék! Persze, hogy magyar!
Nem gázálarc, hanem szó szerint légzőkészülék, méghozzá 1829-ből! Nem elírás, sokkal inkább puszta tény, hogy Kőszeghi-Mártony Károly ebben az évben készítette el légzőkészülékét, amit aztán alapos vizsgálatoknak vetettek alá. Megállapítást nyert: a légzőkészülék „által a fojtó levegővel teli üregekbe veszély nélkül bemehetni”!
Borítóképen: A légzőkészülék részletes rajza
A nevét nem írtuk pontosan, de ezt az aprócska „csalást” csak azért tettük, hogy érthetőbb legyen, miről is van szó. Ugyanis a készülék pontos megnevezése akkori szóhasználattal:
Életmentő készület
Sajnos csak kevesen emlékeznek rá – mások meg egyenesen elhallgatják… -, hogy a sűrített levegős légzőkészülék magyar találmány, azért, ha azt kérdezik világszerte, hogy ki találta fel a légzőkészüléket, abból a százból, aki tudni véli a helyes választ, kilencvenkilenc azonnal rávágja, hogy Cousteau.
De ez nagyon nincs így, sőt, sem a hely, sem az idő nem stimmel, méghozzá nagyon nem! Menjünk szépen sorban, mert bizony az 1873-ban Sopronban Kőszeghi-Mártony Károly igen neves tudós volt, ami bizony a légzőkészülék feltalálásához nagyon is kellett!
Szülővárosában végzett középiskolai tanulmányai után a bécsi hadmérnöki akadémiát is elvégezte. Az osztrák császári hadsereg tisztjeként közreműködött különféle hadmérnöki munkákban. Előbb a Földvár és Ercsi környéki sáncművek építési munkálataiban vett részt, majd a bécsi Schotten Bastion tervezésébe és építési munkálatainak irányításába fogott. 1831-től ezredesi rangban felügyelte a franzensfestei erőd építését (ma Fortezza, Olaszország).
1845-ben táborszernaggyá léptették elő.
A sűrített levegőt használó „életmentő készület” feltalálásán túl a földnyomáselméletek első magyarországi kutatója, a kísérleti talajmechanika megalapítója, és a gulyáságyú feltalálója volt!
Honnan jött az ötlet? Nos, a XIX. században a korabeli harcászati eljárások során a várak ostrománál alkalmazott aknaharc közben aknászok tömegessen esnek áldozatul a robbanáskor felszabaduló mérges gázok miatt.
Ezen gázok szűrésére találták fel a gázálarcot, de ennek van egy komoly hátrány; könnyen előfordulhat, hogy hiába a gázálarc szűrőhatása, bizony egyes gázok mégis bejuthatnak. Ezért Kőszeghi-Mártony Károly nem is foglalkozott a szűrés kérdésével!
Emelett persze egy megbízás is fontos szerepet játszott abban, hogy a találmányon egyáltalán elkezdjen dolgozni: János főherceg, egy olyan eszköz megteremtésére adott megbízást, aminek a segítségével mindjárt a robbantás után biztosított a föld alatti aknákba való gyorsabb bejutás. A pontos meghatározás így szólt:
„Ezen készület Mivoltának abban kellett vala határozódnia, hogy
1. Általa még a’ legveszedelmesebb fojtó párával telt helyben is hoszszabb ideig lehessen tartózkodni.
2. Olly egyszerű legyen, hogy azt a’ közember is könnyen használhassa.
3. A’ vele felkészült ember semmi külső készülettől se függjön, hanem szabadon, ’s önhatóan minden akadály nélkül mindazon munkákat véghezvihesse, melyek oly alkalmatossággal tőle kívántathatnak.”
A készülék két részből állt. Egyik része egy háton hordozható acél palack, amely kovácsolási technikával készült és 60 bar nyomást bírt, 30 percig biztosította a normál légzést. A palack töltését az aljára szerelt szelepen keresztül végezték.
A kecskebőrből készült sisakba vezető csőbe egy kis síp volt elhelyezve, amely jelezte a megfelelő mennyiségű levegőt.
Az „életmentő készület” értékelő részletes leírását a Tudományos Gyűjtemény 1831-i évfolyamának áprilisi száma ismerteti. Az ismertető Trattner Károly császári és királyi kapitány munkája, és egyben annak a bizottságnak, amelyet a készülék vizsgálatára küldtek a bécsi udvarból!
A találmány kiválóan vizsgázott, és ennek tudható be, hogy a fenti felhasználáson túl újabb felhasználási területre is javasolta a bizottság:
„Ezen készüléket csekély módosítással minden tűzi veszélynél, kivált ha az Majlandban Aldini által felfedezett őr szerekkel összekapcsoltatik, czélra rendeltethetik.”
Magyarul az Aldini által felfedezett amiant (azbeszt) felhasználásával készült védőruhával együtt a tűzoltók számára is használható eszköznek minősítették a magyar feltaláló légzőkészülékét!
A végén pedig a feltaláló nyilatkozata a találmányról:
„Bizonyára nem csekély örömére szolgál édes Hazánknak, hogy egy magyarnak jutott oly készületnek a felfedezése, amely minden ilyen célú készületnek űgyetlenségét nyilvánabbá teszi, és amely nemsokára egész Európában az emberiség javára kőzőnségessé tétetik.”
