Az első tavi viharjelző szolgálat! Hát persze, hogy a Balatonon!

Akik jól ismerik a Balatont, pontosan tudják, hogy a Magyar Tenger elnevezés nem nagyzolás, hanem arra utal, hogy a Balaton bizony viharban olyan arcát mutatja meg, amit a nyári napsütésben fürdőzők el sem tudnak képzelni… Mígnem olyan gyorsasággal le nem csap a vihar, amit máshol nem igazán tapasztal az ember!
Borítóképen: A MAC klubház (akkor már a Nemzeti Színház üdülője) – 1950 (forrás: Fortepan / Lugosi Szilvia)
A Balaton szeszélyesége régen közismert, és a balatoni viharok bizony sok áldozatot szedtek, nem csoda, hogy az ott élők, akik úgy igazán ismerték a tó viselkedését, a legnagyobb tisztelettel voltak iránta.
Ez korunkra sem változott, de manapság a ténylegesen helyi lakosok száma elenyésző lett azoknak a számához érten, akik pihenni vágynak a tó partján. A tehetősebbek nem csak egy-egy nyaralást engedhetnek meg maguknak, hanem azt is, hogy a tó partján legyen apartmanjuk, vagy netán egy takaros nyaralójuk. Azokról már nem is beszélve, akik egész rezidenciákat húznak fel a parton…
És már korábban is voltak figyelmeztető jelek…
Amikor például totálisan elrontották a Déli Vasút pályájának megépítését, és a hibát nem azzal orvosolták, hogy megemelték a töltéseket, nagyot hibáztak…
Fent csatolt cikkünkben írtuk meg, hogy a tó mai vízszintje eredetileg a vasút miatt lett beállítva (azaz lecsapolva!), és ennek bizony a mai napig is vannak következményei. Ahogy annak is, hogy a lecsapolással keletkező szárazulatokat idővel egyre jobban belakták, így mára kis túlzással a Balaton teljesen körbeépült!
Mint azt a lenti videóban a szakértő elmondja, ennek is komoly hatása van a Balatonra, sőt, annak időjárására is!
Persze nem minden esetben mentek félre a dolgok, mert például, amikor a Balaton menti települések villamos ellátását Szántódra tervezték, akkor belátták, hogy a nem megfelelő állékonyságú talajra nem építhetnek – persze azért megpróbálták! -, így végül a villamostelepet a túlparton, Aszófőn építették fel:
Az ember bizony igen komolyan beavatkozott a természetbe a Balaton esetében is, de azt azért ne feledjük el, hogy a tó az „újabb kori” (Galerius császár már i. sz. 292-ben hatalmas erdők kiirtásával ásatta ki a Sió ősét!) beavatkozások előtt is szeszélyes volt, így amikor egyre népszerűbb üdülőhellyé lett, tenni kellett valamit a biztonság érdekében!
Mit lehet tenni? Nos, a meteorológia eszközeihez kellett nyúlni, ahhoz a tudományhoz, ami jelentősen fejlődött a repülés terjedésével, és persze valljuk be (!) a hadviselő felek igényeinek következtében. Háború ide, háború oda, ebben az esetben jó és nemes célt szolgált a meteorológia: a cél a viharok előrejelzése volt, annak érdekében, hogy egy-egy hirtelen lecsapó égi áldás ne követeljen annyi emberéletet, mint annak előtte!
Minek előtte? Nos, a Balatonon a viharjelzés 1934. július 8-án indult meg dr. Hille Alfréd repülő ezredes, meteorológus kezdeményezésére!

Kezdetben 15 riasztóállomásból állt a rendszer. A vihar közeledtét viharágyúkkal és árbócokra felhúzható piros színű viharjelző kosarakkal jelezték. A szolgálatot a Magyar Vöröskereszt Egylet Önkéntes Motoros Testületének balatoni osztálya alakította meg Siófokon mint „vízből mentő szolgálat”-ot.

De a teljes rendszer nem csak ezekből a riasztóállomásokból állt! A központ Siófokon a Magyar Athlétikai Club klubházában volt, a tó minden nagyobb fürdő- és sportközpontjában csatlakozó jelzőállomásokat telepítettek így már akkoriban 3-4 percen belül a Balaton minden részén tudták, hogy vihar közeleg!

Tudni kell, hogy korábban is voltak meteorológiai állomások, de azokat ezúttal már összekötötték!
1921-ben még csak a helyi állomások egymástól független jelzései álltak rendelkezésre:
A vihar közeledtét a nyugati országhatártól kezdve megszervezett időjelző állomásokkal is szoros kapcsolat állt fenn, ahogy a budaörsi repülőtér és a többi hazai repülőtér és légiturisztikai leszállóhely időjelző állomásaival is.

Így rendszerint órákkal előbb tudták a Balatonon, hogy vihar közeleg és milyen irányban tart a Balaton felé és körülbelül milyen erősségű!
Ne feledjük el, hogy 1934-ben indult a viharjelzés, és utána…
Még négy év telt el, amikor a Bodeni tónál is hozzáfogtak a viharjelző rendszer kiépítéséhez – szigorúan a balatoni viharjelző rendszer mintájára!
Nem véletlenül érintettük a háború témáját! Igen, a stratégiai fontosságú előrejelző rendszer sem élte túl a második nagy világégés pusztítását, melynek újjáépítése Zách Alfréd, az Országos Meteorológiai Intézet igazgatóhelyettesének ötlete alapján kezdődött el.
A szolgálat központja ma is az OMSZ 1956-ban épült Siófoki Viharjelző Obszervatóriumában működik.

A viharhelyzetről való tájékoztatást a tó partja mentén elhelyezett 31 stabil és további 16 mobil fényjelző lámpaegységből álló hálózat is segíti.
A fenti videóban elhangzik, hogy a beépítés bizony komoly hatást gyakorol a Balaton időjárására, a szakértő állítását nem szabad elengedni a fülünk mellett, de a téma szempontjából talán még fontosabb, hogy szerencsére nem tudjuk megmondani, hogy mennyien köszönhetjük életünket a balatoni viharjelző szolgálat, miután éppen az ő munkájuk eredményeképpen nyaralók sok-sok milliója hagyta el a vizet még időben!